Korrupció, nyomor és tehetetlenség

Pakisztán egy csődöt mondott állam?

Tehetetlen kormányával, jelentős részben mélyszegénységben élő lakosságával és a burjánzó korrupcióval Pakisztán már azelőtt is egy "csődöt mondott államra" emlékeztetett, hogy kiderült, a világ legkeresettebb terroristája évekig az országban húzta meg magát.

2011.05.09 08:01MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az atomfegyverekkel is rendelkező Pakisztán szövetségesként belekényszerült az Egyesült Államokkal a terrorellenes háborúba, de a délnyugat-ázsiai ország sosem állt teljes elszántsággal a militáns iszlamisták üldözése mögé.
   
Ez minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált, amikor a múlt hétfőn az amerikai szuperkommandó nem a pakisztáni-afganisztáni határon, a törzsi területek egyik barlangjában találta meg és lőtte agyon Oszama bin Ladent, hanem egy, a katonai akadémiájáról híres városban, a fővárostól kocsival két órára. Bár a pakisztáni kormány tagadta, hogy tudott volna bin Laden hollétéről, sokakban a múlt hétfőn történtek csak megerősítették azt az elképzelést, hogy Pakisztán az al-Kaida központja.
   
Az, hogy a pakisztáni biztonsági szolgálatok kettős játékot játszva segíthették bin Ladent a szökésben, egyesek szerint büntetést érdemel. "Talán eljött az idő az ország terrorista állammá nyilvánítására és a nemzetközi közösségből való kiutasítására" - írta Salman Rushdie brit-indiai szerző egy cikkben bin Laden likvidálása után.
   
A mai Pakisztánt bénító legtöbb probléma már Indiától való 1947-es, véres harcokkal kísért függetlenné válása óta jelen van. A dél-ázsiai muszlimok otthonának kikiáltott ország gazdaságát a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott kölcsön pörgette fel, de a lakosság egyharmada még így is szegénységben él. A pakisztáni népesség, amely 170 millióval már most a hatodik legnagyobb a világon, minden évben több mint 2 százalékkal növekszik.  Az iskolázottság és az írni-olvasni tudás szintje rendkívül alacsony, főként a nők körében. Virágoznak viszont az úgynevezett "szellemiskolák", amelyekbe sosem jártak gyerekek és tanárokat sem alkalmaznak, viszont az intézménynek járó támogatást bezsebelik a korrupt hivatalnokok.

Az erőszakos vallási radikalizmus egyre inkább hódít az országban: eddig idén két magas rangú tisztségviselő végezte merénylet áldozataként, amiért megpróbált szembeszegülni azzal a törvénnyel, amelynek értelmében halál jár az iszlám megsértéséért.
   
A haszonleső, bármikor megvesztegethető elit mindeközben mindent megtesz, hogy védje a kiváltságait, az örökké marakodó politikusok a saját meggazdagodásukat hajszolják, a hadsereg pedig, amely az ország történetének több mint felében uralkodó pozícióban volt, beavatkozásra készen szemléli a közéletet.
   
A világot azonban leginkább az aggasztja, hogy a dél-ázsiai országban az iszlám szélsőségesek túlságosan is közel kerülhetnek a nukleáris fegyverekhez. Pakisztán először 1998-ban végzett kísérleteket atomfegyverekkel, néhány nappal azután, hogy ősellensége, India is hasonló kísérleteket hajtott végre. 

Szakértők szerint napjainkban Pakisztán rendelkezik az egyik leggyorsabban fejlődő nukleáris arzenállal: jelenleg körülbelül 80 atombomba és a célba juttatásukhoz szükséges különböző hatótávolságú rakéták állnak a vezetés rendelkezésére, de az újabb töltetekhez szükséges alapanyagokból sincs hiány. Egy korábban az amerikai hírszerzésnek dolgozó szakember, Bruce Riedel a múlt hónapban a The Wall Street Journalban kifejtette, hogy Pakisztán atomfegyver-készlete az évtized végére a negyedik legnagyobb lesz a világon, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína tartalékai után.
   

A feszített tempójú fegyverkezés, no meg az iszlám radikálisok három évtizedes támogatása mögött Pakisztán Indiával való folyamatos rivalizálása áll. Pakisztán - akárcsak az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia a nyolcvanas években - támogatta az iszlamista harcosokat, akik miatt végül a szovjet csapatok kivonulni kényszerültek Afganisztánból. Pakisztán megalapítása óta nemzetbiztonsági politikájának elemeként tekint a szomszédos Afganisztánra, ahova csapatai visszavonulhatnak a jóval erősebb indiai hadsereg inváziója esetén, s amellyel ezért baráti kapcsolatokat kell kialakítani.

Többek között ez a megfontolás vezetett ahhoz, hogy Pakisztán a kilencvenes években támogatta az afganisztáni tálibokat: kívánatosabbnak láttak egy, a pastu népcsoportból kikerülő tálibok vezette kabuli kormányt, mint egy esetlegesen India-barát, az északi törzsek által uralt kabinetet. Az India-párti afgán kormánytól való félelem még most is, 10 évvel azután, hogy Pakisztán bekapcsolódott a terrorellenes háborúba, visszatartja a vezetést attól, hogy fellépjenek az országban tevékenykedő tálibokkal szemben. Iszlámábád nem csak az afganisztáni szélsőségeseket támogatta, de pénzelte az indiai fegyveresekkel szembeszálló kasmíri militánsokat is.
   
Ezekből következően az is elképzelhető, hogy Pakisztán nem azért nyújtott védelmet bin Ladennek, mert támogatták volna a "globális szent háborúról" alkotott elképzeléseit, hanem mert a terroristavezér értékes ütőkártyának tűnhetett, amelyet akkor fedtek volna fel, ha rosszabbra fordulnak a dolgok Indiával.
   
Mindez nem jelenti szükségszerűen, hogy Pakisztán egy csődöt mondott állam lenne, állítja Haszan Aszkari Rizvi biztonsági elemző. "Pakisztánt nem lehet terrorista államnak nevezni. A probléma, hogy vannak olyan emberek, akik szimpatizálnak a szélsőségesekkel" - mondta Rizvi. "Az a fajta gondolkodás okozza a problémát, ami az országban meggyökerezett, és ebben a hadseregnek is része van, de Pakisztán képes rá, hogy felülkerekedjen ezen a problémán" - tette hozzá.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.