Egész politikai testét megfertőzte

Egy pakisztáni gyilkosság romba döntheti az amerikai stratégiát

Megrendítette egy gyilkosság a Pakisztánnal kapcsolatos amerikai stratégiát.

_{2011.01.14 10:23MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Jóllehet a pakisztáni politikai elit egyik legmérsékeltebb tagjának, Szalman Taszír pandzsábi kormányzónak a lelövése önmagában is elég megrázó - még akkor is, ha az ázsiai országban a vallási és politikai viták rendezésének bevett módja az erőszak -, Barack Obama amerikai elnök kormányát valójában a történtekre adott pakisztáni reagálás lepte meg: kezdve attól, hogy a bírósági tárgyalóteremben az elkövetőre rózsaszirmokat szórt a hallgatóság. Washington eddig ugyanis azt hangoztatta, hogy Iszlámábád megbízható szövetségese, amely teljes mértékben elkötelezett a terrorizmus elleni harc mellett – írta a héten az International Herald Tribune című lap.

Az elmúlt napok történései arról tanúskodnak, miként veszít teret az Egyesült Államok Pakisztánban – mondta a lapnak egy amerikai kormányzati tisztségviselő. Név nélkül nyilatkozott, hiszen Washington mindenáron el akarja kerülni Pakisztán két vezetésének - a gyenge polgári kormányzatnak és a mindig meghatározó szerepű hadseregnek - nyilvános bírálatát. Az Obama-kormányzat Pakisztán-stratégiája három feltevésre épül, s most mindhármat veszély fenyegeti.

Az első szerint Pakisztán politikailag mindinkább közeledik a Nyugathoz, még ha ennek jelei esetlegesek is.

A második szerint az Egyesült Államok és Pakisztán viszonyában fokozatosan az iszlámábádi polgári kormányra kerül át a hangsúly, a hadsereg befolyása egyre gyengül.

A harmadik, leginkább kétségessé vált feltevés szerint pedig az egyre növekvő pakisztáni nukleáris arzenál biztos kezekben van, sorsát nem fenyegeti bizalmi emberek árulása.

Az első feltevést tekintve Taszír meggyilkolása kevés kétséget hagyott afelől, hogy Pakisztánban valóságos polgárháború dúl, amely nem korlátozódik azon határ menti régiókra, ahol az al-Kaida nemzetközi terrorista hálózat és a (vallási fanatikus muzulmán) tálib mozgalom tagjai tevékenykednek. A küzdelem az országukat világi berendezkedésű iszlám államként elképzelő pakisztániak, s az ország irányítását magukhoz ragadni akaró vallási szélsőségesek között zajlik. Talán minden korábbinál többen vesznek részt benne azóta, hogy a pakisztáni kormányzat - vonakodva - elkötelezte magát az al-Kaidával és a tálibokkal szembeni fellépés mellett.

„Ami egykor a határvidékre korlátozódó gond volt, mára Pakisztán egész politikai testét megfertőzte” – véli Bruce Riedel egykori CIA-tiszt. Az események szerinte arra emlékeztetnek, hogy Pakisztánt korábban egy iszlamista diktátor irányította, akinek a szellemisége feltámasztható.

A célzás Mohammad Ziaul Hakk tábornokra vonatkozik, aki a 80-as években kormányozta Pakisztánt, Taszírt pedig bebörtönözte, mert ellenezte a vallási pártokat. A második feltevést illetően Obama gyakran beszélt a demokratikusan megválasztott pakisztáni kormánnyal történő együttműködésről.

A kormányzó meggyilkolása azonban tovább gyengítette az elnök, Aszif Ali Zardari kormányzatát – olyannyira, hogy az ország felső vezetői közül szinte senki sem akarta elítélni Taszír megölését. Inkább készek megvonni támogatásukat az istenkáromlást halállal büntető törvény módosításától. A harmadik feltevésről kevés szó esik, legalábbis nyilvánosan, de e téren lehetnek a legrémisztőbbek a kilátások. Arról van szó, hogy Taszír meggyilkolása mit jelezhet a pakisztáni atomfegyverek biztonságát illetően. Ezek száma és elhelyezése az ország legféltettebb titkai közé tartozik.

Pakisztáni tisztségviselők éveken át áradoztak arról a biztonsági rendszerről, amelynek célja megakadályozni a fundamentalisták beszivárgását az atomarzenál védelmét ellátó testületekbe. Állításuk szerint hasonló szűrőrendszer hivatott biztosítani, hogy a fegyveres testőrök hűek maradnak a kormányhoz és azokhoz a tisztségviselőkhöz, akiknek biztonságát ők védik. Taszírt azonban egy elit rendőri alakulat tagja gyilkolta meg, nyilvános helyen, több mint húsz lövéssel, és egyetlen másik testőr sem lőtt rá az elkövetőre.

Senki sem beszél arról, hogy a gyanúsított miként mehetett át a biztonsági szűrésen. Az eset azonban – véli egy amerikai tisztségviselő – újabb okot szolgáltat arra, hogy elgondolkodjunk azon, mi történhetne, ha hasonló gondolkodású testőr vagy tudós akarna atomfegyvert szerezni. Amerikai tisztségviselők erről nyilvánosan soha nem beszélnek, de a háttérben szó esik róla.

A WikiLeaks portál által kiszivárogtatott diplomáciai táviratokból kiderül, hogy Anne W. Patterson akkori amerikai nagykövet 2009. február 4-én például arról tájékoztatta Washingtont: nem annyira attól tartanak, hogy egy szélsőséges iszlamista esetleg ellop egy nukleáris fegyvert, sokkal inkább annak lehetőségétől, hogy egy pakisztáni kormányzati tisztségviselő apránként annyi hasadóanyagot csempész ki, amelyből már készíthető atomfegyver.

_{A meggyilkolt kormányzót viszik hordágyon (fotó: MTI)}

Dühös pakisztáni tisztségviselők azzal replikáztak, hogy ez újabb amerikai összeesküvés-elmélet, amelynek valószínűleg az a célja, hogy az Egyesült Államok egy pakisztáni politikai felfordulás esetén rátegye a kezét az ország atomarzenáljára. Azt is hangoztatták, hogy aki beteheti a lábát az ország atomlétesítményeibe, annak előbb ellenőrzik a megbízhatóságát.

Egy-két esetet leszámítva ez eddig működött is, legalábbis 2003 óta, amikor Iszlámábád felszámolta a pakisztáni atomprogram atyja, Abdul Kadir Hán által működtetett atomfegyver-technológiai feketepiacot. Riedel azonban úgy véli, Taszír meggyilkolása újabb kérdéseket vet fel a pakisztáni biztonsági rendszer belső ellenőrzését illetően.

„Érdemes felidézni, hogy a pakisztáni atomarzenálra leselkedő veszélyeket felsoroló (pakisztáni) lista első helyén az Egyesült Államok áll, a terroristák és a vallási fundamentalisták jóval hátrébb szerepelnek a rangsorban” – jegyezte meg.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter