Ukrajna Moszkva "ölelő karjaiba" sodródik

Kijev elől eltűnik a brüsszeli horizont

Az EU-ukrán kapcsolatokkal foglalkozó szakemberek körében sokszor mesélik a következő történetet:

_{2010.07.12 08:50MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Viktor Csernomirgyin egykori orosz miniszterelnöktől, a 2001 és 2008 közötti időszak kijevi orosz nagykövetétől állítólag egyszer ukrán újságírók megkérdezték, hogy Ukrajna vagy Törökország fog hamarabb csatlakozni az Európai Unióhoz. "Természetesen Törökország" - volt a válasz. Mindezzel mikor lehet számolni - hangzott a következő kérdés. Mire Csernomirgyin azt felelte: "Soha!".

Ha megvizsgáljuk az Európai Unió és Ukrajna kapcsolatainak jelenlegi állapotát, Csernomirgyin jóslata nem is tűnik olyan vakmerőnek - írja a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap elemzésében. Bár Viktor Janukovics, a februárban megválasztott, s olykor hatásvadásznak, semmint oroszbarátnak minősített ukrán elnök gyorsan lebonyolított egy brüsszeli látogatást, hogy jelezze az EU iránti ukrán érdeklődést, ez csak jelzés volt, semmi több.

Az érintkezések intenzitása és tartalma, ami rögtön ezután alakult ki Kijev és Moszkva között ugyanis éles ellentétben áll a külsőségek és a kinyilvánítások szintjén megmaradt brüsszeli kapcsolattal. Éppen ezért egyes tudósításokban felbukkant az az EU-val szembeni szemrehányás, hogy Brüsszel tétlenül nézi, miként sodródik Ukrajna mind beljebb az orosz érdekszférába, Moszkva ölelő karjaiba.

Ám nehéz elhessegetni azt a benyomást, hogy Brüsszelben emiatt igazából nem szomorkodnak túlságosan. Az EU-tagság perspektívája iránti ukrán érdeklődés csökkenése ugyanis elegáns kiutat jelent az unió számára a dilemmából, amelybe akkor került, amikor Janukovics elődje, Viktor Juscsenko energikusan törekedett az EU-belépéssel megpecsételendő nyugati integrációra.

Akkoriban az Európai Unió azon probléma előtt állt, hogy Ukrajnának csak az utat tudja mutatni, céllal viszont nem képes szolgálni, a tagság ugyanis még középtávon sem jöhetett szóba.

Az út pedig, amit a brüsszeliek mutatni akartak, rögös volt: reformok a versenyképesség javítása érdekében, amelyek ugyan piaci nyitást eredményeznek, de néhány ukrán vállalat szükségszerűen a létével fizetett volna érte. Kijevi részről gyakran feltették a kérdést: mit kapnak cserébe azért, ha átveszik a közösségi joganyag egy részét - mesélte nemrég egy EU-hivatalnok egy szakértői szemináriumon.

A válasz az volt, hogy maga a közösségi joganyag az ellenételezés, mivel olyan reformokat indíthatna el, amelyek egészségesebb alapra helyeznék az országot.

Amint azt Közép-Kelet-Európa immár EU-tag országainak a története is mutatta, még a középtávú belépési perspektíva is döntő elem lehet a motiválásban.

Felmerül a kérdés: vajon milyen hosszan tartott volna ki Szlovákia vagy Románia lendülete, ha az integráció egy olyan elmosódott jövőbeli időpontra tolódott volna ki, mint amilyennel jelenleg Ukrajna szembesül.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy Közép-Kelet-Európa új EU-tagállamaiban kezdettől fogva egység volt a belépés célját illetően. Ukrajnából azonban nem érkezik világos jelzés, hogy az ország ezt akarja-e, s hogy ennek érdekében mit lenne hajlandó megtenni.

Ukrajna felvétele a távoli jövőbe tolódott ki, s annál is kevésbé reális lehetőség, hogy már egyes nyugat-balkáni országok sem látnak jelenleg belépési perspektívát, holott lényegesen előbbre járnak a reformokban, s törekvéseiket is egyértelművé tették.

Ukrajna a nehéziparra és a mezőgazdaságra épülő, nagy országként még a mostaniaknál kedvezőbb körülmények között is "nehezen megemészthető falat" lenne az unió számára. Brüsszelben nem kertelnek: a dologban jelenleg a keleti szomszédsági politikánál több nem rejlik. Ugyanakkor azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy szüksége van-e Ukrajnának, akarja-e egyáltalán az EU-tagságot mint távlati célt gazdasági és társadalmi átalakulásának ösztönzőjeként. A reformok így vagy úgy, de elengedhetetlenek - magyarázza Olga Sumilo-Tapiola, a kijevi Centre for Policy Studies munkatársa.

Elvégre az EU-kérdéstől függetlenül olyan országban akarnak élni, melynek ipara alkalmas versenyképes termékek előállítására. Még várat magára az alapos vita az EU-témáról: Ukrajnában ugyanis csak kevesen látják át valóban, hogy részleteiben mit jelent a közeledés az EU-hoz vagy maga az integráció.

Sumilo-Tapiola megítélése szerint az új ukrán elnök, régebbi elődjéhez, Leonyid Kucsmához hasonlóan megpróbálta eljárni a két tömb közötti táncot, még ha a Nyugat szemszögéből úgy is tűnik, hogy Janukovics tudatosan Moszkva karjaiba vetette magát. Ám magát Janukovicsot is meglepte, hogy Moszkva milyen gyorsan és energikusan furakodott be az éppen csak résnyire nyitott ajtón.

Másrészt Janukovics más környezetben ténykedik, sokkal inkább függ az oligarcháktól és azok gazdasági érdekeitől. Rövid távon vonzóbb az, amit Moszkva kínál Ukrajnának, szemben a reformokhoz kötött ajánlatokkal Brüsszelből vagy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) részéről. Így például Oroszország olcsó földgázt tudott elővarázsolni a cilinderből, cserébe azért, hogy fekete-tengeri flottája tovább maradhat a Krímben.

Az olcsó gáz vonzó csali volt, főleg az energiapazarló ukrán nehézipar számára, amely jórészt a Janukovicsot körülvevő oligarchák kezében van, s politikájának pénzügyi alapjait nyújtják.

Ám Moszkvában készpénzt is felajánlottak: kétmilliárd dollárnyi áthidaló hitelt nyújtottak Ukrajnának, amely nem igazán képes zöldágra vergődni az IMF-fel.

A Moszkvából kapott pénz ugyan drágább az IMF-től kölcsönvehető pénznél, ám nincs népszerűségcsökkentő megszorító intézkedésekhez kötve. Arról nem tudni, hogy a Moszkvából kapott pénz hátterében konkrét politikai követelések állnának.

Oroszországnak azonban már az megérte, hogy a hitelnyújtással szorosabban láncolhatja magához Ukrajnát, bebetonozhatja befolyási övezetét, s ezt a külvilágnak is megmutathatja.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter