Dmitrij Medvegyev lesz az elnök utódja

Vlagyimir Putyin távozik az elnöki tisztségből

Vlagyimir Putyin a vasárnapi elnökválasztással távozik az elnöki tisztségből, mert az alkotmány nem teszi számára lehetővé, hogy egyhuzamban harmadszor is államfő legyen.

2008.03.01 18:43MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Távozása kizárólag csak rajta múlt, ugyanis az oroszországi erős elnöki hatalommal, amelyet Putyin jelentős mértékben tovább erősített, minden további nélkül kieszközölhette volna a maradásához szükséges jogszabályi változtatásokat. Ha megteszi, kétségtelenül meg is választják újra, hiszen Vlagyimir Putyin az ország messze legnépszerűbb és legnagyobb bizalmat élvező politikusa. De nem tette. 

Utóda minden bizonnyal Dmitrij Medvegyev, még a szentpétervári időkből jól ismert munkatársa lesz, mert Putyin őt választotta ki erre. A távozó elnök folyamatosan érzékeltette, hogy nem kíván visszavonulni a politikából, sőt, befolyását is érvényesíteni akarja, s azt is bejelentette, hogy ha jelöltjét megválasztják, mellette miniszterelnökként dolgozik tovább.
 
Mindketten az úgynevezett putyini tervet szándékoznak megvalósítani, amellyel az elnök által támogatott Egységes Oroszország párt több mint kétharmados többséget szerzett a dumában a decemberi választásokon, de amelynek részleteit Putyin csak februárban tárta a nyilvánosság elé. Putyin elnökségének nyolc évében sok előrelépés történt Oroszországban: az energiahordozók világpiaci árának növekedése nyomán, és a privatizálások, a külföldi beruházások során beáramló hatalmas összegekből sok ember sorsa fordult jobbra, sokak jövedelme nőtt, a szovjet időkkel ellentétben hatalmas az árukínálat, szociális programok indultak, sok minden épült, s az ország - s vele polgárai - visszanyerte önbizalmát, újra megerősítette szerepét a nemzetközi porondon, ami érthetően növelte az elnök népszerűségét, az iránta való bizalmat.
 
Csak egy elenyésző kisebbség bírálja a belpolitikai változásokat, amelyek nem vívták ki a világ elismerését sem, így a külföldi sajtó az elégedetlen hangokat aránytalanul felerősíti. Putyin az általa szuverén demokráciának nevezett rendszerben "levezényelte" az anyagi javak újraelosztását az általa erre kiválasztottak javára. Emlékezetes a ma is tartó Jukosz-ügy, amelyről megfigyelők most sem tudják eldönteni, hogy a konszernre fájt-e valakinek a foga, vagy Mihail Hodorkovszkij, Jukosz-főnök politikai ambíciói okozták az olajbirodalom feldarabolását. 

Megerősödtek a fegyveres testületek és titkosszolgálatok, valamint képviselőik, az úgynevezett szilovikok, s nagyon sok vezető tisztségbe e csoport emberei kerültek. Részben e káderpolitika segítségével Putyin kiépítette azt, amit a hatalom vertikális kiterjesztésének nevez: ez lényegében azt jelenti, hogy a Kreml keze a kormánytól a törvényhozáson át lefelé egészen a városi önkormányzatokig mindenhová elér, s a vonatkozó jogszabályokkal minden szinten a lehető legnagyobb mértékben kiszűrték a választásokkal járó kockázatokat. 

A kormányzók fölé például először elnöki megbízottakat rendeltek, majd megszüntették a kormányzók választhatóságát, s azóta Putyin nevezi ki őket. Mindezt azzal indokolják, hogy egy ilyen hatalmas országot csakis erős központi irányítással lehet kormányozni. Nem változott viszont az orosz társadalom számos régi kórja: a rendkívül elterjedt korrupció, az igazságszolgáltatás és a bírósági rendszer korrupt, működésképtelen volta, amely miatt az orosz polgárok elárasztják panaszaikkal a strasbourgi emberi jogi bíróságot. 

Súlyos problémák mutatkoznak a gazdaságban: Oroszország változatlanul főleg feldolgozatlan energiahordozókat exportál. Ezek világpiaci árának növekedése tette lehetővé a fejlődést, de áruk esetleges csökkenése komoly problémákat okozhat. A személyi szabadságjogok, az emberi jogok Putyin alatt inkább szűkültek: egészen kis tüntetéseket sem engedélyeznek, de ha mégis, akkor legalább háromszor annyi rendőr, belügyi katona és rohamosztagos van jelen, mint ahányan tüntetnek, s a szervezőket folyamatosan zaklatják. 

A civil szervezetek működését erősen korlátozzák. A tömegtájékoztatás túlnyomó részét, a televíziózás egészét Putyin gyakorlatilag állami felügyelet alá vonta, a nézetek sokszínűségét tükröző műsorok eltűntek a képernyőkről. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az átlagos orosz emberek nem csak nem tudnak a tüntetésekről, a civil szervezkedésekről, hanem nem is nagyon érdeklődnek ezek iránt.
 
A jelcini posztszovjet korszak megrázkódtatásai után az orosz emberek főleg stabilitást akarnak, s ezt nyújtotta nekik - s ígéri a jövőre nézve is - Putyin. Sok megfigyelő úgy véli, hogy Putyin most csupán az alkotmánynak eleget téve távozik, de később visszatér az elnöki székbe. Addig azonban ki kell engednie a kezéből a gyeplőt, s kérdés, mennyire válik önállóvá az utód, s hogy ez miként befolyásolja a történéseket. A legtöbben egyelőre úgy látják, hogy a majdani elnök alatt csupán kisebb hangsúlyeltolódások mutatkoznak majd, minden más változatlan marad, de ez a jövő zenéje....

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.