Szakértő

Kína nemsokára utoléri a nagyokat a fegyverkezés terén

Kína a fegyverkezési technológia terén belátható időn belül utol fogja érni a nagyokat, s ezt a "tényállást" a Japánnal nemrég elmérgesedett szigetvitája árnyékában még inkább igyekszik tudatosítani a világban.

_{2012.10.01 21:59MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Legutóbbi vívmányáról, egy eddig ismeretlen típusú lopakodó vadászgépről éppen Leon Panetta amerikai védelmi miniszter két héttel ezelőtti pekingi látogatása idején jelentek meg az első felvételek – olvasható a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap nemzetközi kiadásának minap megjelent cikkében.

Az írás szerzője Georges Bridel, az EADS páneurópai repülőgép-ipari konzorcium vadászrepülőgép-fejlesztési osztályának volt vezetője, jelenleg a Légi és Űrutazási Munkacsoport (ALR) titkára és a francia-európai Air & Space Academy tagja.

A cikkíró szerint a gyors ütemű kínai fegyverkezés, s különösen a légierő jelenlegi állapota kétségkívül figyelemre méltó teljesítmény, amelyhez a korábban Peking birtokába került - elsősorban orosz - katonai technológiák továbbfejlesztése vagy egyszerű lemásolása, illetve a szükséges hadiipari információk minden lehetséges forrásból való megszerzése vezetett. Különösen az 1990-es évek számítanak termékeny időszaknak ebből a szempontból, a Szovjetunió felbomlását követően ugyanis a nehéz gazdasági körülményektől szenvedő orosz szakemberek csak az általuk kifejlesztett technológiák többek között Kínának történő eladásával vagy a fejlesztésekben való együttműködéssel tudtak a felszínen maradni.

Kínában a légierő fejlődésének főbb mérföldkövei szépen nyomon követhetők. 1960-ban kapott engedélyt Peking a szovjet MiG típusú harci repülőgépek gyártására, majd idővel belekezdett ezek továbbfejlesztésébe. Ugyanígy, a nagy teljesítményű Szu-27-es szovjet vadászgépre is megszerezte a licencet, majd végül - nem hivatalosan úton - lemásolta a gyártási technológiát és megalkotta a saját Szu-27-esét, a J-11B-t, majd ennek továbbfejlesztett változatát, a repülőgép-hordozóra szánt vadászbombázót, a J-15-öt. Peking még az első ténylegesen saját fejlesztésű gépeihez is külföldi gyártmányokat hívott segítségül: a J-10-es vadászgép alapjául az izraeli légierő Lavi vadászrepülője szolgált, míg a Pakisztánnal közösen kifejlesztett JF-17-es könnyű vadászgép a szovjet MiG-21-ből kiindulva és az amerikai F-16 elemeinek felhasználásával született meg. A J-20, J-21 és a J-31 típusú vadászbombázók pedig a legújabb nyugati harci repülőgépeknek, az F-22-nek, az F-35-nek, az Eurofighternak vagy a Rafalénak a mintájára készültek.

A kínai légierő gépeinek modern kinézete ellenére akaratlanul is felvetődik a kérdés azok tulajdonságaival és teljesítményével kapcsolatban. Erről annyi minden bizonnyal elmondható, hogy közelítenek a nyugati színvonal felé – mutatott rá Bridel. A modern hajtóművek gyártása jelenti talán a legnagyobb kihívást a kínai mérnökök számára, bár megfigyelők szerint előbb-utóbb ezt az akadályt is sikerül leküzdeniük. Jelentős előrelépés történt például a repülőgép-elektronika (radarok, szenzorok, processzorok) terén, és ugyanez mondható el a gépek vezérelt rakétákkal való felfegyverzéséről is - mutat rá a szakértő.

A kínai rendszerek hatékonyságának megítélése természetszerűen nehéz, bár a fejlesztések gyorsaságát tekintve nem férhet kétség ahhoz, hogy Peking belátható időn belül felnő a Nyugathoz - hangsúlyozta Bridel. A cikkíró szerint a kínai légierő egyik komoly hiányosságának számít még mindig, hogy az országhatárokon túli bevetések szempontjából elengedhetetlenül fontos teher- és üzemanyag-szállító, valamint korai figyelmeztető repülőgépek (AWACS) csekély számban állnak rendelkezésre, bár megfigyelők szerint az ázsiai óriás rövid időn belül ezeket a lyukakat is betömi.

Nem szabad megfeledkezni a kínai fegyverkezés egy fontos velejárójáról, mégpedig arról, hogy Peking fejlesztéseivel előbb-utóbb igyekszik majd a katonailag hagyományosan a Nyugat érdekeltségébe tartozó régiókat is bűvkörébe vonni - hívta fel a figyelmet a cikkíró. Kína már ma is több mint 15 államba, elsősorban afrikai és dél-amerikai országokba, illetve Ázsiába is exportál műszakilag egyszerűbb harci repülőgépeket. A szakértő szerint a rendkívül népszerű orosz MiG-29-es és az amerikai F-16-os vadászgépek helyettesítőiként a J-20-asnál könnyebb új J-21-esek vagy J-31-esek iránt külföldön nagy kereslet lesz. Ezek eladása Kína számára nemcsak gazdasági, de geostratégiai érdek is, különösen a természeti erőforrásokban gazdag országok esetében.

Bridel írásában figyelmeztet arra, hogy a Nyugatnak semmiképpen sem szabad lebecsülnie Kína, illetve más ázsiai országok, köztük India hadiipari fejlesztéseinek jelentőségét. Mint emlékeztet rá, az Eurofighter vagy a Rafale vadászbombázó repülőgépek az európaiak figyelemreméltó teljesítményéről árulkodnak, de hamarosan ezeknél újabb modellekkel kell előállni, ha az öreg kontinens nem akar oldalvonalon kívülre kerülni a légierő-fejlesztés terén. Egyre nagyobb azonban az egyetértés abban, hogy a felszínen maradáshoz a különböző nemzetiségű repülőgépgyártók egyéni teljesítménye nem elég, ezért összefogásra lenne szükség - hangsúlyozta Bridel.

A cikkíró az EADS páneurópai repülőgép-ipari konzorcium és a BAE Systems brit hadiipari óriáscég tervezett fúzióját tartja az egyetlen lehetséges jó iránynak. Az európai védelmi kiadások jelentősek, viszont rengeteg pénzt meg lehetne takarítani a párhuzamos fejlesztések kiküszöbölésével - mutatott rá a szakértő. Bridel szerint Európa komoly stratégiai és védelempolitikai kihívások előtt áll, amelyekkel csak akkor tud sikeresen szembenézni, ha a nemzetállamok belátják, hogy érdekeiket kizárólag közösen, összeurópai szinten védhetik meg.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter