Szigetvita - Háttér

Japán nacionalisták szítják az ellentéteket

Japán eleget mentegetőzött már a II. világháborúban elkövetett bűneiért, és legfőbb ideje, hogy többé ne a hét évtizeddel ezelőtti események legyenek külpolitikájának formálói.

_{2012.09.26 12:30MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Mint a The Wall Street Journal című amerikai napilap rámutatott, így gondolkodnak a távol-keleti ország egyre hangosabb nacionalistái, akiknek döntő szerepük volt a japán-kínai szigetvita szeptemberi elmérgesedésében.

"A japán nép szigeteket vásárol, hogy megvédje az állami területeket, és nem számít, más országok reklamálnak-e emiatt. Van valami probléma ezzel?" - tette fel a kérdést Isihara Sintao, Tokió nacionalista kormányzója, amikor útnak indította a vitatott hovatartozású kelet-kínai-tengeri - japánul Szenkaku, kínaiul Tiaojü (Diaoyu) néven ismert - szigetcsoport "államosítását" szorgalmazó kampányát. Egyúttal élesen bírálta a kormányt, amiért képtelen szembeszállni Kínával.

Az amerikai lap cikke emlékeztet rá: Japán nacionalista politikusai és az ország számos más, köztiszteletben álló személyisége úgy vélekedik, hogy az utóbbi évtizedekben tett erőfeszítések a szomszédos országokkal való hatékony gazdasági együttműködésért és a "béke bármi áron" diplomácia érvényesítéséért mindössze annyit eredményeztek, hogy Japánt gyenge színben tüntették fel a nemzetközi színpadon. Ezt a helyzetet kihasználva pedig még több bocsánatkérést és kárpótlást követelnek a szomszédos államok Tokió világháborús bűncselekményeiért - olvasható a The Wall Street Journal cikkében.

A legutóbbi területi súrlódás miatti Kína-ellenes tüntetések is jól mutatják, hogy a japán közhangulatra egyre jobban rányomja bélyegét a nacionalizmus, amelynek kormányzati szinten is számos jelét látni. Augusztusban például a tokiói kabinet két tagja felkereste a vitatott - többek között japán háborús bűnösöknek is emléket állító - Jaszukuni-szentélyt. Legutóbb pedig a Noda Josihiko vezette kormány határozottan elutasította Szöul arra vonatkozó követelését, hogy Tokió tegyen további lépéseket a japán birodalmi hadsereg tagjai által prostitúcióra kényszerített dél-koreai nők kiengeszteléséért, illetve hogy rendezzék a két ország között régóta húzódó területi vitát.

1993-ban jelentette be Josimi Josiaki japán történész, hogy olyan dokumentumokra bukkant, amelyek bizonyítják, hogy a birodalmi hadsereg a katonák kényeztetésére "kényelmi állomásokat" létesített és működtetett, ahova elsősorban dél-koreai, valamint kínai és Fülöp-szigeteki nőket toboroztak erőszakkal. Kono Johei akkori japán kabinetfőnök a bejelentést követően hivatalosan bocsánatot kért az áldozatoktól, Szöul mostani követelése miatt azonban több japán ellenzéki politikus, sőt a kabinet egyik tagja is hibának tartja a Kono-nyilatkozatot, és visszavonását sürgeti.

Hasimoto Toru, a Honsú szigetén található Oszaka népszerű polgármestere - korábban Oszaka prefektúra kormányzója - annak a véleményének adott hangot, hogy ha Dél-Korea bármit is akar Japántól, előbb be kell bizonyítania, hogy japán katonák valóban erőszakkal "gyűjtötték be" a nőket. Tokió kormányzója egy augusztus végi sajtóértekezleten pedig azt igyekezett bizonygatni, hogy a szóban forgó áldozatok ugyan kiszolgáltatottak voltak, de maguk döntöttek a prostitúció mellett, Konót pedig egyenesen "bolondnak" nevezte a közel 20 évvel ezelőtt tett kijelentése miatt. Abe Sindzo volt japán kormányfő, aki a Liberális Demokrata Párt vezetőjeként a következő választásokon ismét indul a miniszterelnöki székért, augusztus végén a Szankej japán napilapnak adott interjújában hangsúlyozta: felül kellene vizsgálni az elhúzódó háborús feszültségek enyhítéséért az 1990-es években elhangzott hivatalos bocsánatkéréseket. "A szomszédos nemzetek iránti mérhetetlen tapintatosságunk nem eredményezett igazi barátságokat" - vélekedett a keményvonalas politikus.

Josimi Josiaki, a tokiói Csuo Egyetem történésze szerint aggodalomra ad okot, hogy a parlamenti választások közeledtével sok politikus nacionalista húrok pengetésével, ezen belül is a Kínával és a Dél-Koreával szemben képviselt kemény állásponttal igyekszik szavazatokat szerezni.

Az amerikai napilap újságírója a japán belpolitikai helyzetet elemezve kitért az Aszahi Simbun című liberális japán napilap egyik nemrég megjelent vezércikkére is, amely bírálta azokat a japán honatyákat, akik ellenzik a Dél-Koreától való bocsánatkérést. Az újság egyúttal arra figyelmeztetett, hogy a szigetország politikája "nem szállhat szembe a saját, múltban elkövetett hibáival".

A II. világháború óta Japánban újra és újra előtör a nacionalizmus a bűnbánatot és a környező országokkal fennálló konfliktusok békés rendezését előtérbe helyező időszakok között, ami sokszor ellentmondásos lépésekhez vezet. Az 1960-as és 70-es években Tokió több ízben is bocsánatot kért Pekingtől és Szöultól a gyarmati és háborús időkben elkövetett vétkekért. A szigetország sajnálkozásai ellenére 2005-ben Kínában ezrek vonultak utcára és tiltakoztak amiatt, hogy Japán képtelen háborús bűneinek beismerésére, és ahogy az a japán tankönyvekből is kitűnik, elkendőzi az elkövetett kegyetlenségeket.

Pekinget az is mélységesen feldühítette, amikor Koidzumi Dzsunicsiró kormányfőként - 2001 és 2006 között - több alkalommal is felkereste a vitatott Jaszukuni-szentélyt. 2008-ban viszont megint a békére törekvés jellemezte a japán diplomáciát, és ennek szellemében azonnal eltávolították hivatalából a légierő főnökét, amiért egyik értekezésében azt írta, hogy Japán nem volt agresszor a II. világháborúban. A vitatott hovatartozású szigetcsoport három tagjának két héttel ezelőtti megvásárlása azonban azt jelzi, hogy a szigetországban újra felszínre tört a nacionalizmus, miközben Szöul hiába kéri Tokiót, hogy tartsanak konzultációt a japán háborús múlt sötét ügyeiről.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter