Elemzés

Kínai-amerikai vetélkedés a Csendes-óceánon

Szeptember 3-án hivatalosan is a kínai hadiflotta egységévé vált az egykor a Szovjetunióban készült, majd Ukrajnától megvásárolt, korábban Varjag néven ismert hatalmas hadihajó.

_{2012.09.12 12:24MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A daliani kikötőben horgonyzó vízi jármű oldalán azóta ott virít egy hatalmas szám: 16. Kína első repülőgép-hordozójának sorozatszáma az 1916-ban született Liu Hua-csing (Liu Huaqing) tengernagyra, a modern kínai hadiflotta atyjára emlékeztet.



A hatalmas hadihajó hadrendbe állítása azért érdemel figyelmet, mert a Csendes-óceán nyugati térségében hónapok óta éleződik a feszültség az Egyesült Államok ázsiai partnerei és Kína között. A viszály almáját kisebb-nagyobb szigetek, lakatlan sziklazátonyok képezik, amelyekre mind Peking, mind ellenlábasai (a Fülöp-szigetek, Tajvan, Malajzia, Japán, Vietnám) igényt tartanak.

Kína dühödten tiltakozott, amikor a hét elején a japán kormány megvásárolt néhányat a két ország által egyaránt magáénak vallott Szenkaku (kínai nevén Tiaojü) szigetek közül. Ugyanakkor természetesnek tartotta, hogy júniusban várost és helyőrséget alapított a Spratly-szigetek egyikén, jóllehet azokra Vietnám is igényt formál. A kínai partoktól mintegy 1300, Vietnámtól viszont alig 500 kilométerre eső szigeten végrehajtott lépésével Peking értésre adta: igényt formál az egész Dél-kínai-tengerre - írta a Der Spiegel.

E tenger gazdasági és katonai jelentősége hatalmas: ez teremt kapcsolatot a Csendes- és az Indiai-óceán között. A vele határos szorosokon keresztül halad át a nemzetközi tengeri kereskedelem áruforgalmának a fele. Ezen a tengeren érkezik Kína kikötőibe a hatalmas ázsiai ország kőolajimportjának 80 százaléka. A Dél-kínai-tenger alatt pedig irdatlan szénhidrogénvagyon rejtőzik: becslések szerint 130 milliárd hordó kőolaj és 9,3 billió köbméter földgáz.

Az Egyesült Államok új védelmi stratégiáját meghirdető januári beszédében Martin Dempsey, az amerikai vezérkar főnöke a stratégiai kihívások legfőbb terepének nevezte a Csendes-óceánt. Barack Obama elnök pedig leszögezte: Amerika jövője szempontjából a térség fontosabb, mint Európa, mint az Atlanti-óceán keleti partján húzódó NATO-sáv. A tervek szerint Washington tovább bővíti a Guam-szigetén és Japánban állomásozó 7. flottát, amely 63 hajóval és 40 ezer fős legénységgel már ma is a legerősebb köteléke az amerikai haditengerészetnek. Ennek nyomán 2020-tól az összes amerikai hadihajó 60 százaléka a Csendes-óceánon fog szolgálatot teljesíteni.

Az új washingtoni stratégia egyik legfontosabb oka Kína fegyverkezése, elsősorban a haditengerészet fejlesztése. Egy augusztus 10-én közzétett, az amerikai kongresszus számára készült tanulmány szerint az Egyesült Államok agresszív lépésnek tekinti a kínai haditengerészet fejlesztését. Peking számára távolról sem csupán a kereskedelmi útvonalaknak és külföldön élő polgárainak a megvédése fontos: az ázsiai szuperhatalomnak az is a célja, hogy érvényt szerezzen területi követeléseinek, egyúttal pedig visszaszorítsa Amerika befolyását a Csendes-óceánon - áll a tanulmányban.

E célból Kína olyan ballisztikus rakétákat fejlesztett ki, amelyek képesek csapást mérni az eddig sebezhetetlennek tartott repülőgép-hordozókra is. A kínai haditengerészet már rendszerbe állított három atommeghajtású (saját fejlesztésű) tengeralattjárót: ezekről nukleáris robbanótöltettel fölszerelt rakéták indíthatók ellenséges célpontok ellen. A pekingi tervek között szerepel legalább két további repülőgép-hordozó építése és rendszerbe állítása. Hszü Kuang-jü (Xu Guangyu) nyugalmazott tábornok a német hírmagazinnak nyilatkozva viszont "hat-nyolc igazi hordozóról" beszélt. (Az USA-nak 11 ilyen egysége van.) Szerinte a hadseregen belül jelentősen növelni kell a haditengerészet súlyát. Ma a szárazföldi és a tengeri erők létszáma közötti arány 7 az 1,5-hez. Hszü szerint a kívánatos arány kettő az egyhez lenne.

A Népi Felszabadító Hadsereg nyugalmazott tábornoka, aki részt vett a koreai háborúban (1950-53) és a Vietnámmal vívott rövid, de véres határháborúban (1979), elengedhetetlennek tartja a tengeri erők fejlesztését. Mint a Der Spiegelnek elmondta, "van néhány konfliktusunk a szárazföldi határaink mentén, ám a legnagyobb veszély mindig a tenger felől fenyegette Kínát". A nyolc szövetséges állam, amely 1900-ban leverte a boxerlázadást és feldúlta Pekinget, a tenger irányából támadott; szintúgy a japánok, akik a 30-as és 40-es években leigázták Kínát. "Az a benyomásom - fogalmazott Hszü -, hogy az amerikaiak sem a levegőből fognak érkezni."

Hét évvel ezelőtt, amikor Amerika még az iraki polgárháború mocsarában vergődött, Robert D. Kaplan amerikai gondolkodó azt jósolta: hazája előbb-utóbb faképnél hagyja a Közel-Keletet, és a Távol-Kelet felé fog fordulni, mert erre kényszerítik a hatalmi erőviszonyok. A történelem Kaplant igazolta. Obama elnök a fegyveres erők súlypontját áthelyezte a Közel-Keletért felelős központi parancsnokságról (Centcom) a csendes-óceáni parancsnokságra (Pacom).

Kaplan szerint "teljesen legitim", hogy a feltörekvő Kína a partjain túl is biztosítani akarja befolyási övezetét. Csu Feng (Zhu Feng) kínai biztonsági szakértő, a pekingi egyetem oktatója pedig úgy véli, hogy olyan lépésekkel, mint a tervezett rakétavédelmi pajzs, Amerika csak a fegyverkezési verseny gyorsítását fogja elérni.

Egyetlen más ország sem adhatna jobban tanácsokat Kínának a flottaépítés és a tengeren zajló fegyverkezési verseny kérdéseiben, mint Németország - vélte a Der Spiegel cikkírója. Száz évvel ezelőtt Berlin ugyanott tartott, ahol ma Peking: Németország volt a világ feltörekvő gazdasági hatalma - csodált, irigyelt, rettegett. Egyúttal olyan flottára vágyott, amely kifejezi öntudatát, és amely képes fölvenni a versenyt a kor leghatalmasabb tengeri flottájával, az angollal. A szándék majdnem valóra vált - de a dolognak nem lett jó vége

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter