Elemzés

Görögország a klientúra-politika béklyójában

Görögország történetét a XIX. század óta a klientúra-politika határozza meg.

2012.08.29 12:45MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A közösség javát szolgáló politika csak akkor juthat érvényre, ha a külföldi hitelezők - az Európai Unió, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap - szigorú ellenőrzés alá vonják az állam pénzügyeit - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Június óta a két nagy párt - a konzervatív Új Demokrácia (ND) és a baloldali Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) - koalíciója próbálja meg teljesíteni a hitelező trojka által szabott kemény feltételeket. Antonisz Szamarasz miniszterelnök a múlt héten Berlinben és Párizsban "kilincselt" azért, hogy kettő helyett négy év álljon kormánya rendelkezésére a feladatok teljesítéséhez.

Szamarasz bátorságot meríthet a történelemből: szövetségesei még soha nem hagyták cserben Athént. 1895-ben Nagy-Britannia egy fizetésképtelen államot karolt fel, mivel szüksége volt egy szövetségesre a Földközi-tengeren. 1949-ben pedig az amerikaiak azért mentették meg Görögországot, mert bástyára volt szükségük a kommunista veszéllyel szemben.

Ezért aztán két évszázadon át fennmaradhattak azok a politikai viselkedésformák, amelyek Európa többi részén nem működnek, s ma már görög földön sem finanszírozhatók.

A görög demokráciában a politika nem a közjót tartja szem előtt, hanem a politikusok klientúrájának elvárásait. A kulcsszó: ruszfetia. A török eredetű kifejezés (a szótő: rüsvet) a törököknél olyan kisebb szívességet jelent, amelyet az ember más szívesség fejében tesz valakinek. A görög politikában ez annyit tesz: aki képviselő akar lenni, először is összeírja klientúrájának kívánságait. Ezek sokfélék lehetnek: munkahely egy állami vállalatnál, építési engedély megszerzése, egyetemi felvétel kijárása a kliens fia számára, adómentesség, büntetőjogi priusz törlése. Nem a párt programja a lényeg, hanem az az elvárás, hogy a választás után a kliensek kívánságai teljesüljenek.

Ennek köszönhetően a II. világháború óta minden parlamenti választás után 50 ezerrel emelkedett az államapparátusban dolgozók száma. (Tavaly ősszel 700 ezer közalkalmazottat tartottak számon.) A szakszervezetek pedig megsokszorozzák a klientúrák hatalmát. Akcióikkal megbénítják a közéletet, túlzott bérköveteléseiket többnyire képesek keresztülvinni; nagy részük van abban, hogy a felduzzasztott apparátusú állam csőd közeli helyzetbe jutott. Annak, aki a nehézkes állami bürokráciától valamilyen szolgáltatásra tartott igényt, kisebb-nagyobb összeggel bélelt borítékot ("fakelo") kellett adnia az illetékes hivatalnoknak. A korrupció része lett annak a politikai kultúrának, amelynek középpontjában a kliensek kiszolgálása áll.


Heinz Richter mannheimi történész, a modern kori Görögország történelmének szakértője a klientúra-politikát a függetlenségért vívott harcig vezeti vissza, amely 1821-ben kezdődött. A küzdelem szempontjából a helyi vezetők két fajtája volt mérvadó: a muhtárok és a kleftiszek. A falusi elöljáró, akit a törökök muhtárnak hívtak, egy-egy vidéki körzet lakosainak volt a főnöke. Utóbbiak tőle függtek, kialakultak azok a klientúra-kapcsolatok, amelyek máig fennállnak. Fegyveres "karjukká" a muhtárok a kleftiszek (betyárok) vezéreit tették meg: ezek a nemes szívű hegyi martalócok a szabadságharcban felkelőkként küzdöttek az oszmán uralom, az idegen államhatalom ellen. A török hódoltság négy évszázadig tartott; sok görög azóta is kizsákmányolót lát az államban - s nem hajlandó neki adót fizetni. Ráadásul a politikai és a gazdasági klientúra összefonódása a gazdagok de facto adómentességét eredményezte.

A klientúra-rendszer pénzforrásait csupán egyetlen egyszer fenyegette a kiapadás veszélye. Amikor a II. világháború és a német megszállás idején nem lehetett hozzáférni az állami pénzekhez, értelmüket vesztették a politikai struktúrák. Winston Churchill angol miniszterelnök fellépése nyomán azonban helyreállították a királyságot és vele a klientúra-rendszert, amely ellen az amerikaiak sem emeltek kifogást.

Az Európai Gazdasági Közösségbe történt felvétellel 1981-től új pénzforrások nyíltak meg Görögország előtt: az athéni kormányok gátlástalan költekezésbe kezdtek - hitelből. A milliárdok azonban főleg az infrastruktúra korszerűsítését célozták (ezek voltak a korrupció szempontjából vonzó beruházások), nem pedig a gazdaság modernizálását. Az állam olcsó pénzhez jutott, s még inkább felduzzasztotta apparátusát. A parasztok nem traktort, hanem hatalmas személyautót vásároltak a Brüsszeltől kapott szubvencióból.

A két nagy párt mindig is klientúra-párt volt, soha nem programpárt. Új, modern politikai kultúra csak akkor verhet gyökeret Görögországban, ha "kiszáradnak" a klientúra pénzelését szolgáló csatornák, tehát ha szigorú ellenőrzés alá kerülnek az állam pénzügyei. Ezt célozzák a hitelezők feltételei.

Azt, hogy Görögország képes a reformokra, megmutatta a baloldali Kosztasz Szimitisz (1996-2004) kormányzása. Utóda, a konzervatív Kosztasz Karamanlisz (2004-2009) azonban gyorsan eljátszotta az elődje által felhalmozott tőkét. Alig öt év leforgása alatt 3 százalékról 15-re növelte az állami költségvetés GDP-arányos hiányát.


Törökországban ellentétes irányú folyamat zajlott az utóbbi tíz évben, és az ország ma a gazdasági növekedés egyik húzóereje. Ennek az volt a feltétele, hogy a radikális szerkezeti reformok felszámolták a klientúra-rendszert, s a 2002. évi parlamenti választások nyomán a régi politikai elitet csaknem minden fronton új elit váltotta fel: Recep Tayyip Erdogan iszlamista gyökerű AKP-ja. Görögországban nincs a láthatáron olyan új, reformbarát néppárt, amely az eddigi klientúra-pártok helyébe léphetne. Utóbbiak megpróbálják fenntartani a régi rendszert. Az ország csak akkor menthető meg, ha a hitelezők következetesek maradnak, és elzárják a bőségszarukat az athéni kormány elől.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.