Gondok az intimitás szigetén

Értsük meg egymás vágyait - te hogyan szeretnéd drágám?

Nem könnyű beszélni arról, ami nem megy. Hogyan mondjuk el párunknak, hogy "alulteljesít" az ágyban. Finoman vezessük rá, vagy határozottan térjünk a lényegre, vállalva ezzel azt, hogy megbántjuk.

_{2010.09.17 08:43}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A kapcsolatok kezdetekor - jó esetben- a szexuális életünk maga a mámor. De mi van, ha nem? A kiszemelt példány nem váltja be a hozzáfűzött reményeinket. Több dolgot is tehetünk. Kényes témáról lévén szó, nem könnyű egy ilyen beszélgetésbe belevágni. Ez tipikusan olyan problematikus terület, amit csak akkor lehet jól megoldani, ha a felek kellő intelligenciával vannak megáldva, és a kapcsolat működtetése a céljuk.

A kíméletesség jegyében, jobb, ha alaposan átgondoljuk mondandónkat, mielőtt kinyitjuk a szánkat.  Jól kell ismernünk partnerünket. Ahogyan a bevezető részben is írtam: finoman vezessük rá, ám legyünk határozottak is egyben. Tapasztalatból tudom, hogy célozgatásokkal, vagy semmire nem megyünk, vagy félreérti a célszemély, és még kínosabb szituációban találjuk magunkat. Fontos, hogy egy megfelelő pillanatot válasszunk e téma feldolgozására, és kielemzésére.

 Gondoljunk bele, hogy életünk értelme hullafáradtan esik haza a munkából, nem biztos, hogy pont ez az a pillanat, amikor még mi is rázúdíthatnánk a „nagy bajt”.  De van - e igazán megfelelő időpont odamondani a másinak, hogy nem elégít ki az ágyban, vagy unalmas, vagy rosszul csókol stb? A férfiakat ez a hír lássuk be, igencsak megrázza. Van akit nagyon, van akit kevésbé. Ritkábban szól a fáma arról, hogy egy nőt hogyan érint egy ilyen vallomás. Rosszul. Ugyanannyira megrázó lehet, mint egy férfinak.

 Egy nő magabiztosságát, önbizalmát, nőiességébe vetett hitét igencsak megkérdőjelezheti, pláne, ha eleve önértékelési problémákkal küzd az illető. Igen sok szempontot kell tehát mérlegelnünk, amikor úgy döntünk eljött a pillanat, hogy leüljünk és beszéljünk.

Fontos, hogy ne azt éreztessük vele, hogy mekkora nulla, és hogy óriási bajok vannak, és itt a világvége. Kellő szeretettel, óvatos megfogalmazással, gyengédséggel lehet ezeket a dolgokat megbeszélni. A másikat ne alázzuk meg emberi mivoltában, mert akkor a probléma nem megoldva lesz, hanem még rosszabbra fordul a helyzet. Többre megyünk vele, ha egy kis humorral oldjuk az esetleges feszültséget.

Előfordulhat, hogy párunk viszonylag problémamentesen fogadja a hírt, elgondolkozik, ám mégse változik semmi. Itt már nehezedik a feladat, mert újra neki kell futni a kínos témának. De mikor? Mennyi időt adjunk neki, hogy egyszersmind egy Casanova/szexistennő várjon minket az ágyban? Nos, aki erre vár, az nagyon csalódott lesz, mert együtt kell megoldani ezt a helyzetet (is). Kimondani valamit, az egy dolog, de a valóságba átültetni már nehezebb. Bátran, mutassuk meg neki, hogy mire vágyunk, mi tenne boldoggá, szavakkal és ha lehet prezentációval is.

Legyen neki egyértelmű, hogy mi is az amit elvárunk tőle. Ha mi magunk sem tudjuk kimondani, megfogalmazni vágyainkat, akkor hogyan várhatnánk el tőle, hogy őt tudja. Vannak szerencsés párok, akik úgymond ráéreznek egymásra, és értik a másik testi jelzéseit. Másoknak ez nehezebben megy, és több tanulásra van szükségük. Ezen a téren is érvényes a módszer, hogy gyakorlat teszi a mestert.

Néha beáll egy tragikus helyzet, hogy két ember érzelmileg erősen kötődik egymáshoz, de testileg nem stimmelnek össze. Ezen nehéz segíteni, és előfordul, hogy kitartó gyakorlással sem sikerül összecsiszolódni. Egy kapcsolat sajnos e nélkül sem fog működni.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter