High-tech rendelőbe nem vágyik

A hivatástudat és a kalandvágy vitte Afrikába a fiatal orvost

Gazdag országok jól fizető, high-tech rendelőibe nem vágyik dr. Szőcs Teodóra. A fiatal paksi háziorvost a fekete kontinens vonzza. Kalandvágy is, hivatástudat is vezérli. Eddig háromszor járt Afrikában, az első utat egy feladvány megfejtésének és a szerencsének köszönhette, másodszor orvosi gyakorlatát töltötte Ghánában, legutóbb pedig egy misszió tagjaként gyógyított Kongóban.

2010.03.25 08:52MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Szőcs Teodóra édesanyja, Bodor Bíborka praxisában dolgozik háziorvosként. Természetesen a pályaválasztásban szerepet játszott a szülői példa, illetve az akkor népszerű televíziós sorozatok rokonszenves, segítőkész orvosai, mint például a Feketeerdő klinika Brinkmann professzora.

Az anyai példa mellett a nagyapai sem maradt hatástalan, Teodóra egy földrajztanári diplomával is megtoldotta az orvosit. Ma is tanít, igaz nem földrajzot, hanem nyelvet, mégpedig spanyolt, amúgy hobbiként, mert nagyon szereti a nyelveket, mellette a tánc, a kirándulás és a túrázás jelent számára kikapcsolódást. Afrika iránti vonzalma azonban mindennél erősebb. Már gyerekkorában kezdődött, és az egyetemen tovább erősödött. Sokszor voltak nehezebb periódusok, keményebb vizsgák, ilyenkor a szobájában kirakott képekre pillantva mondta: "értetek megcsinálom!". A fotókról afrikai és ázsiai gyerekek néztek le rá. A sors, amelynek Teodóra maga is segített, úgy hozta, hogy háromszor is megfordult már a fekete földrészen. Mindhárom út más, mindhárom különleges volt.

Az első úgy adódott, hogy 2002-ben sikeresen megfejtett egy, a National Geographic magazinban megjelent feladványt, és az a szerencse érte, hogy kéthetes szafarit nyert, amelyre édesapja kísérte el. Két évvel később már egyetemistaként Afrikát, azon belül is Ghánát választotta orvosi gyakorlata színhelyéül. Egy nagyvárosi kórház szülészeti osztályán kapcsolódott be a munkába, ahol naponta 50-70 újszülött jött világra, átlag két kilogramm súllyal. Idén februárban új lehetőség nyílt előtte, az Afrika-Magyar Egyesület által szervezett önkéntes orvosi misszió tagjaként utazott a fekete kontinensre.

Ez - mint elmondta az MTI-Pressnek - teljesen más feladatot jelentett, mint néhány éve a gyakorlat, amikor tulajdonképpen csupán asszisztált, megfigyelt. Ezúttal alapkövetelmény volt, hogy csak szakvizsgával, gyakorlattal rendelkezők utazhassanak, és a költségeket maguknak kellett előteremteni. A hétszázezer forintot - "hála Paksnak" - sikerült összegyűjtenie, bár furcsa érzés volt orvosként kalapolnia.

Arról, hogy kalandvágy vagy hivatástudat hajtja, úgy fogalmazott, hogy "az afrikai földrész egészen más világ, teljesen más, mint Európa, Amerika vagy akár Ázsia. Sokkal közelebb áll a szívemhez, hogy olyan környezetben dolgozhassak, ahol tudom, hogy nagy segítségre van szükség, ahol minden számít, akár egy fájdalomcsillapító, akár egy jó szó, mint magas fizetésért elmenni egy nyugat-európai ország valamelyik high-tech rendelőjébe, ahol mindent alám tesznek".

A kuhara hasmenést jelent

Afrikában valóban nem ilyen körülmények fogadták. Egy kelet-kongói menekülttáborban, Kiwanjában tevékenykedtek egy hónapon át. Miután ez polgárháborús övezet, az ENSZ kongói kék sisakosai állandó kísérőik voltak.

- Nem attól aggódtam, hogy milyen körülmények fogadnak, hogy sár van vagy nincs víz, mert az ember alkalmazkodik a környezethez, átveszi a ritmust, felül tud kerekedni az ilyen problémákon. Inkább a biztonság miatt féltem - mesélte az orvos.

Félelme, mint kiderült, feleslegesnek bizonyult, nem hallottak fegyverropogást, a felfegyverkezett katonák látványát pedig hamar megszokták. Ugyancsak mindennapos látvány a szegénység, a nyomor, és orvosi szempontból tekintve az ellátatlanság. A negyvenezres településen egyáltalán nincs egészségügyi hálózat, a legközelebbi intézmény egy közeli város kórháza, amiért fizetni kellene, de persze a többség nem engedheti meg magának. A magyar misszió tagjai éppen emiatt sokféle, régóta hordozott nyavalyával küszködő betegeken próbáltak segíteni, természetesen a helyben kapható gyógyszerekkel, mert azt nem vihettek magukkal.

A leggyakrabban alultápláltsággal, bélférgességgel, rühességgel, elhanyagolt, fertőzött sebekkel, maláriával találták szembe magukat. Tolmács segített a kommunikációban, mivel a helybeliek szuahéli nyelvet beszélnek. Nem sok idő kellett azonban, hogy a legtöbbször előforduló panaszokat maguk is megértsék.

A paksi orvosnak sem kellett segítség egy idő után, hogy tudja, a kuhara hasmenést jelent.

Amikor a menekülttáborban befejezték a rendelést, a bérelt terepjáróval a környékbeli falvakat járták, hogy ott is enyhítsenek a betegek bajain. Hol a szabad ég alatt, hol egy ház teraszán, hol meg egy összetákolt fabódéban rendeltek, ahova becsorgott az eső.

A diagnosztikában teljesen magukra voltak utalva, nem volt labor, szakorvosi háttér. Röntgenfelvételt egyszer láttak egy hónap alatt. A misszió tagjai maguk is puritán körülmények között éltek. A szálloda egy kőépület volt, mindenkinek jutott egy háromszor-három méteres szoba faággyal, asztallal, székkel. A folyosó végén zuhany, ahol általában volt víz, de csak hideg, illetve a WC, amelyet úgy kellett leönteni.

Afrika - összegezte tapasztalatait az ifjú orvos - lelkileg is, testileg is megviseli az embert. Más a klíma, az életritmus, az étrend. Az időnek nincs jelentősége, a nyomor látványa, az éhezés megtapasztalása pedig átrendezi az ember lelkét, helyre teszi értékrendjét. 

Teodóra reméli, hogy lesz újabb misszió, újabb utazás.

- Fizetség nem kell, csak mehessek! - szögezte le

. Nem csak a munka vonzza persze, hanem az idegen földrészek, más országok kultúrája is. - Olyan vagyok, mint egy vándormadár - jegyezte meg.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.