Nekünk sem lehet közömbös!

Hogyan legyünk jóban az anyósunkkal?

A párunkkal együtt jár a családja is, hiszen akik hozzá tartoznak, nekünk sem lehetnek idegenek, közömbösek - Hogy mégis hogy alakul majd anyósunkkal és apósunkkal a kapcsolat, több tényezőtől függ.

2009.10.15 19:05nestle.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Kíváncsi, rá, hogyan alakulhat kapcsolata a párja szüleivel, különösen anyósával?

Vizsgálja meg a következő szempontokat!

1. Milyen a kapcsolata párjának a saját szüleivel?

Sokféle szülői szeretet létezik, de nem mindegy, hogy a szülők milyen szinten állnak a gyermekekről való leválás folyamatában.

Ha már megtörtént az "elengedés", a szülő nem érez jogot arra, hogy befolyásolja a gyermekét a párválasztásban.

Nyitottan és kíváncsian fogadja gyermeke életének új szereplőit, nem tekinti őket a riválisainak, és nem akarja sem lebeszélni senkiről, sem rábeszélni senkire.

2. Képesek vagyunk nem ellenségeskedni?

 Ha a párunk szülei megfelelnek a fentieknek, csak tőlünk függ, hogy képesek vagyunk-e a kölcsönösség nevében elfogadni őket olyannak, amilyenek.

A szempontok hasonlóak: ne tekintsük riválisunknak az anyósunkat! Ne féltékenykedjünk anyósunkra, és főleg ne hívjuk fel a párunk figyelmét a szülei gyenge pontjaira, amelyeket esetleg ő még nem vett észre.

Bármilyen "aknamunka" előbb-utóbb kiderül, és akkor átveheti helyét a nyílt ellenségeskedés, versengés.

3. Segítőnek tekinti az anyósát?

A párunk édesanyját tekintsük úgy, mint egy segítőt, aki mindig ott áll a háttérben, és várja, hogy mikor lesz rá ismét szükség.

Adjuk meg neki azt az érzést, hogy szükség van még rá, de igyekezzük szabályozni a segítés mértékét.

4. Tisztáztuk, mit akarunk tőle?

 Már a kapcsolat elején érdemes tisztázni, hogy anyósunk miben szeretne segíteni, miben tudna segíteni, illetve azt is, hogy mi mennyit szeretnénk kapni tőle.

Ha nagyon különbözően képzeljük el ezt a viszonyt, megtörténhet, hogy kölcsönösen megsértődünk a másikra, és elindulhat egy visszafordíthatatlan folyamat.

5. Harmonikus a kapcsolatunk saját szüleinkkel?

Ha a saját édesanyákkal alapvetően harmonikus a kapcsolatunk, megtörtént az a bizonyos leválás, akkor jó az esély arra, hogy az anyósunkhoz is pozitívan tudunk viszonyulni.

Azt is szokták mondani, hogy mindazok a negatív érzések, amelyeket elfojtottunk az anyánkkal szemben, meg fognak jelenni az anyósunkkal való viszonyunkban.

Az anyósunk tehát olyan, mint anyánk sötétebb arca. Könnyebben észre is vesszük a hibáit, a gyengeségeit, hiszen érzelmileg távolabb áll tőlünk, mint a saját anyánk.

Érdemes tehát elgondolkodnunk, ha irreálisan sok negatív, vagy megalapozatlan érzésünk van az anyósunkkal szemben, hogy vajon mindezekkel az érzésekkel hányadán állunk az édesanyánkat illetően?

Ha lehet, először ott tegyük rendbe a dolgokat, ahonnét származnak, és ne terheljük feleslegesen más kapcsolatunkat az átvitt negatív érzésekkel!

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.