"Nem sokkal 13 óra után megtért teremtőjéhez"

Elhunyt Mádl Ferenc

Elhunyt Mádl Ferenc volt köztársasági elnök.

2011.05.29 13:57MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

"Nemcsak elődöm, hanem barátom és példaképem is volt Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök" - mondta Schmitt Pál rövid sajtónyilatkozatában azt követően, hogy a Sándor-palotánál felállított emlékezési helyen gyászszalagot kötött a nemzeti lobogóra, és lerótta kegyeletét a vasárnap elhunyt köztársasági elnök fényképe előtt.

 A Sándor-palota bejárata előtt a volt köztársasági elnök gyászkeretes fényképét tették ki egy asztalra, mellette két gyertyát, a nemzeti lobogót és egy csokor virágot helyeztek el.

Schmitt Pál gyertyát gyújtott Mádl Ferenc emlékére, majd beírt abba az emlékkönyvbe, amelyet a részvétnyilvánítók üzenetének közvetítésére helyeztek ki a Sándor-palota előtt.

A köztársasági elnök a csendes megemlékezésen, miután fejet hajtott a volt államfő fényképe előtt, azt közölte, hogy Mádl Ferenc temetéséről később intézkednek.

Sólyom: tudósként és emberként is példa volt

Mélységes hálával és tisztelettel emlékezem Mádl Ferencre, aki annak idején nekem és sok fiatal jogtudósnak atyai pártfogója és segítője volt, tudósként és emberként is példának tekintettük őt - közölte Sólyom László volt államfő Mádl Ferenc halálhírére az MTI-vel.

Sólyom László hozzátetette: Mádl Ferenc államfői tevékenységét igen nagyra becsüli, ezért örül, hogy őt követhette az elnöki tisztségben.

A 81. életévében vasárnap elhunyt Mádl Ferenc akadémikus 2000 és 2005 között volt Magyarország köztársasági elnöke.

Kiss Norbert, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője közölte: "Mádl Ferenc volt köztársasági elnök vasárnap nem sokkal 13 óra után megtért teremtőjéhez".
  
Az 1931-ben született Mádl Ferenc 1990 és 1993 között tárca nélküli miniszter, 1993-94-ben művelődés- és közoktatási miniszter, 2000 és 2005 között pedig a Magyar Köztársaság elnöke volt.

Életrajza

Fotó: MTI

1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1961-1963 között tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán. Tíz éven keresztül az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott, majd 1973-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1978-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója volt, majd 1985 óta az Egyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője.

Az állam- és jogtudomány kandidátusi fokozatát 1964-ben, a doktori fokozatát pedig 1974-ben "A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában" című disszertációjával nyerte el. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja volt.

Tudományos tevékenysége során főképp polgári, összehasonlító, valamint kereskedelmi joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival foglalkozik. Több nemzetközi tudományos intézmény tagja volt:
Nemzetközi Kereskedelmi és Jogi Akadémia (Harvard),
Nemzetközi Jogi Intézet (Genf),
Európai Tudományos Akadémia (London),
Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia (Párizs),
Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (Salzburg),
Kereskedelmi és Magánjog Egységesítésének Intézete (UNIDROIT, Róma),
Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia (szerk. Hamburg).

Vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított: Kaliforniai Egyetem, Berkeley (USA), Sacramento-i Jogi Egyetem (USA), Salzburgi Egyetem (Ausztria), Müncheni Egyetem (Németország).

Fotó: MTI

Húsz könyv és kb. 200 tanulmány szerzője magyar és különböző idegen nyelveken. Fontosabb könyvei: A deliktuális felelősség története (1964); Az Európai Gazdasági Közösség joga (1974); Összehasonlító nemzetközi magánjog (1978); A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga (1988); State and Economy in Transformation (1997); EU Integration Process - Enlargement and Institutional Reforms (1997); Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga - társszerző Vékás Lajos (6 kiadás 1981-től 1997-ig); Az európai örökség útjain (1995).

Számos hazai és nemzetközi kodifikációs munkálat résztvevőjeként tevékenykedett. Évekig volt választott bíró nemzetközi gazdasági perekben (Budapest, Bécs, Washington).

1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködés a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, az ezzel összefüggő állami feladatok összehangolása és azok megvalósulásának figyelemmel kísérése, külön megbízás alapján a kormány, illetve a miniszterelnök képviselete a nemzetközi szervezetekben, közreműködés az igazságügy-, a külügy-, és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere egyes feladatainak megvalósításában.

1991-től a bős-nagymarosi vízerőmű kormánymeghatalmazottja is volt.

1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd 1992. január 23-tól a Vagyonügynökségtől megválva a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett és a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét is betöltötte 1993 februárjáig. Felügyeletet gyakorolt továbbá az MTA Központi Hivatala mellett az Országos Tudományos Kutatási Alap felett is. 1990. augusztus 17-től a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke. 1992 januárjától 1993 februárjáig pedig a Humán-politikai Kabinet elnöke volt.

1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. E minőségében tagja volt a Humán- és Ifjúságpolitikai Kabinetnek és az európai integrációval kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására alakult tárcaközi bizottságnak.

1994. februárjától júliusig a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztján állt. 1991. január 7-től a Széchenyi István Emlékbizottság ügyvezető elnöke. 1993-től a Kulturális Javak Visszaszolgáltatása Bizottságának elnöke, 1994. júniusától pedig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke.

1995-től a Magyar Örökség Díj Bíráló Bizottságának elnökeként tevékenykedett.

1995-ben az ellenzéki MDF, KDNP és a FIDESZ közös államfőjelöltje volt.

1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

1999-től köztársasági elnökké történő megválasztásáig a kormány tudományos tanácsadói testületének tagja volt.

1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.

1999-ben a Francia Köztársaság elnöke a Francia Becsületrend kitüntetést adományozta Mádl Ferencnek a francia-magyar kapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért.

2000. június 6-án Mádl Ferencet a magyar Országgyűlés köztársasági elnökké választotta. 2000. augusztus 4-én a Kossuth téren ünnepélyes keretek között iktatták hivatalába.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.