Módszertani hibás kérdésekkel

Antiszociális konzultáció - Önt is hülyének nézi az Orbán-kormány

Bár nyilvánvaló, hogy kormánypropagandáról és nem reprezentatív közvélemény-kutatásról van szó, a szociális konzultáció kérdései ehhez képest is szánalmasan és igen átlátható módon manipulatívak.

2011.05.04 16:10ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A „konzultáció” az állami pénzen kampányolás mellett egyvalamire azért mégis jó: aki valóban elgondolkozik a kérdéseken, annak feketén-fehéren megmutatja, mennyire cinikus az Orbán-kormány a magyarországi szegénységgel kapcsolatban.

Bár a szociológusszakma nincsen mostanában csúcsra járatva Magyarországon, azért bármelyik hazai egyetem módszertani tanszékének első éves hallgatói sírógörcsöt kapnának a „szociális konzultációnak” nevezett ál-közvéleménykutatás kérdései láttán. Egy közvélemény-kutatásban feltett kérdéseknek ugyanis ahhoz, hogy valóban megválaszolhatók legyenek, nem szabad manipulatívaknak vagy túlzottan egyszerűsítőeknek lenniük. Márpedig ha a kérdőívben szereplő felvetésekre ezeket a jelzőket használjuk, igen finoman fogalmaztunk.

A probléma ezzel a legkevésbé az, hogy eltapsolnak 750-800 millió forintot a semmire: sokszor láttunk már bújtatott kormányzati kommunikációt az elmúlt húsz évben – ez egyáltalán nem csak a jobboldali kormányokra jellemző. Az Orbán-kormány legalább nem plakátokra és soha nem olvasott honlapokra költ: elvileg még értékelhető is lenne az a folyamat, hogy az állampolgárok minél nagyobb részét igyekeznek bevonni a jogalkotásba. Ami azonban az alkotmány kapcsán csak szimplán felesleges, az szociális ügyekben kifejezetten ártalmas és káros. Nézzük, mik a problémák a kérdésekkel!

Az első, 55 év feletti munkavállalók elbocsátását megnehezítő szabályra a piaci fundamentalistákon kívül kevesen mondanának nemet: csakhogy ha 55 év felett nem lehet valakit kirúgni, majd megteszik egy évvel korábban. Arról nem is beszélve, hogy bár jogos a miniszterelnöki szóvivő indoklása, miszerint  „ha ma valaki betölti az 55. életévét, és elbocsátják a munkahelyéről, rendkívül nehezen talál újat”, egy ilyen szabály bevezetése azt eredményezné, hogy már 45-50 körül senkit nem akarnak felvenni. Hiszen egy ilyen munkavállaló nyugdíjba vonulásáig elküldhetetlenül a munkáltatón „ragadna”. Ha válság van, ha nincs.

A második kérdés hasonló: a közműszolgáltatók extraprofitjának leszorítására csak hevesen bólogatni lehet, viszont egyrészt az „extraprofit” szó manipulatív (azt sejteti, hogy fölösleges, meg nem érdemelt haszonról van szó). Ettől még a közműszolgáltatók „diktatúrájának” letörése teljesen jogos felvetés lehet, csakhogy egy ilyen kezdeményezésnek sokkal inkább a mikéntje, mint a létjogosultsága a kérdés. Erről pedig nincs szó.

A segély vagy munka kérdése azért is félrevezető, mert jelenleg nincs ilyen alternatíva: ha az állam mindenkinek képes lenne közmunkát biztosítani, akkor lehetne ezt megkérdezni. Ráadásul klasszikus „eső után köpönyeg”-felvetésről van szó, hiszen a segélyezést még a Gyurcsány-érában kötötték közmunkához (a programnak egyébként katasztrofális hatásai lettek, drága volt és értelmetlen), majd 2010-ben felezték a maximális munkaidőt és a bér nagyságát is. Bruttó 34 ezer forintból éhen is lehet halni, nemhogy rezsit fizetni. 12%-os munkanélküliség idején egyszerűen esély sincs arra, hogy a „segély vagy munka” kérdésfelvetés reális legyen.

Minthogy rezsit fizetni élelmiszerrel is lehetetlen, ezért is csúsztatás az a kérdés, ami arra vonatkozik, hogy „az állam a szociális segélyt a rászorulóknak alapvető szükségleti cikkekben (például élelmiszerben) adja-e, vagy pénzben”. Mivel Magyarországon a „segélyezett” kifejezés kapcsán a többség a cigányságra asszociál, a végeredmény előre jósolható. Ugyanakkor ez ahhoz fog vezetni, hogy a legtöbbeknél kikapcsolják a gázt, villanyt télen - hacsak az közszolgáltatók extraprofitját nem úgy tervezi letörni a kormány, hogy ezentúl kenyérrel is be lehessen fizetni a gázszámlát. Fűtés nélkül szó szerint emberek élete fog veszélybe kerülni.

A gyógyszeriparra vonatkozó kérdés szintén félrevezető és utólagos: abban a helyzetben, amikor Matolcsy György tárcája 120 milliárd megvonást tervez végrehajtani egy ekkora csökkentést teljesen nyilvánvalóan el nem bíró ágazatnál, némileg szemfényvesztő a „gyógyszergyárak extraprofitjáról” beszélni.

A kérdések egyébként nemcsak túlzottan egyszerűsítők és manipulatívak, hanem legtöbb esetben elkésettek is. A nyugdíjrendszerről, adórendszerről döntött már a kormány, a segélyezés szigorításáról, az oktatás a kérdésfelvetésnek megfelelő átalakításáról és a gyógyszerkassza elvonásairól pedig az Európai Bizottság számára megküldött konvergenciaprogramban találhatunk konkrét ígéreteket. A legkisebb probléma a történetben az, hogy ezzel ismét hülyének néznek minket: most ugyanis nem a középosztály bőrére megy a vásár – hanem azokéra, akik számára egy párezres elvonás létfontosságú lehet.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.