Dackormányzás és reformpolitika
Századvég: március 9-vel a Gyurcsány-korszak véget ért
Jóllehet az ország miniszterelnökét még mindig Gyurcsány Ferencnek hívják, de a nevével fémjelzett reformkorszak kudarcot vallott - áll a Századvég elemzésében.
2008.03.19 14:22SzázadvégA népszavazás napján egyértelművé vált, hogy (1) a „reformok” mögött nem áll társadalmi támogatottság, a kormány szembetalálta magát az állampolgárok véleményével; (2) a miniszterelnöki évértékelőben meghirdetett új program és új korszak mögött nem áll ott a kormány szavahihetősége; permanens ötlet-hadjárattal nem pótolható a kormányzás.
Miközben a Gyurcsány-kormány a dackormányzás szküllája és a reformpolitika karübdisze között hánykolódik, a vizsgált ágazatok a költségvetés, a konvergencia program és a haszonmaximalizáló, rövid távú politikai logika fogságába kerültek. A kormánynak nincs társadalmi támogatottságot és szakmai konszenzust élvező válasza a „hogyan tovább?” kérdésére.
Az egyes tárcák részsikereit rendre felülírja a Gyurcsány-kormány szakmai inkompetenciája: az összehangolt tervezés és végrehajtás képességével a kormány továbbra sem rendelkezik. A vízió legfeljebb a retorika szintjén működik, de a valóságban konkrét lépések és cselekvés helyett csupán ötlet- és programkormányzás folyik.
A kabinet tanácstalan, tehetetlenségét pedig a problémák súlyosságának elhallgatásával (relativizálás), látszatintézkedésekkel (pantomim kormányzás) és a kommunikációs gyakorlatán eszközölt újbóli ráncfelvarrással leplezi (pr kormányzás). A kommunikációs eszköztár eddig ismeretlen eleme, hogy a kormány a szakpolitikák terén szakmai-társadalmi párbeszédet kezdeményez, ehhez azonban minden jel szerint nem társul valós kormányzati szándék (lásd pl. adócsökkentések szakmai vitája).
Miközben a kormány saját sikertelenségét, az ország állapotát és az egyre erősödő társadalmi feszültségeket a választók értetlenségével és ellenzék felelőtlenségével magyarázza, holott szakpolitikai téren súlyos gondok észlelhetők:
• A magyar gazdaságot a kormánynak továbbra sem sikerült dinamizálni. Magyarország az EU-n belül a legalacsonyabb GDP-növekedést produkálta. A költségvetési hiány kivételével az összes makro-mutató versenyképességünk folyamatos csökkenésére enged következtetni.
• Az egészségügy vonatkozásában a problémák relativizálása folyik. A szektor súlyos gondokkal küzd, a tárca azonban a vizsgált időszakban a kórházi menü és a kórházi széfek kérdéseit tartotta a leginkább kiemelt jelentőségűnek.
• A közigazgatás reformja megfeneklett, a területszervezési, -igazgatási stratégiai tervezést a forráselosztási tevékenység szinte megfojtja, a területfejlesztés és a közigazgatás átfedésekből, párhuzamosságokból adódó hatékonytalansággal küzd.
• A kisebb sikerek ellenére a környezetvédelem-politikát a kormány képtelen összeegyezetni a szintén liberális politikus által felügyelt gazdasági tárca hosszú távú energiapolitikai koncepciójával.
• Az oktatáspolitika terén folytatódik a permanens programalkotás, az ötleteket azonban nem kíséri gyakorlati megvalósítás.
• Gyurcsány Ferenc davos-i Világgazdasági Fórumon elhangzott beszéde rávilágított arra, hogy a kormány szemében az agrárium nemzetstratégiai szempontból az egyik leghátrább sorolt ágazat.
• A rendészet területén teljes a koncepciótlanság: a folyamatos átszervezések, személycserék, a forráskivonás és rendvédelmi szerveket (BRFK, BVOP) érintő botrányok erősen veszélyeztetik az ágazat működését.
• A katona- és biztonságpolitika terén számos előrelépés történt; a szakma és az ellenzék által is elfogadott munka folyt, más ágazatokhoz hasonlóan azonban ez a szektor is súlyos pénzhiánnyal küzd, így az állomány anyagi megbecsültségének helyreállítása még nem kezdődhetett el.