Mindenkinek megvan a maga válasza

A diszkótragédiát sem kíméli a bennünk élő troll

"Közkívánatra épp csak nem rendezünk egy családias, baráti hangulatú lincselést. Higgyék el: lenne, aki biztosítja a fáklyát."

2011.01.17 11:39ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Vasárnap hajnalban meghalt három kislány. Ketten közülük biztosan gimnazisták: a fővárosi Móricz Zsigmond Gimnáziumba jártak, 17 évesek. Alig.

Tragédia. Nincs mit mondani. Nem lehet. A legfeketébb feketeségben minimum azért nem tapicskolunk, mert még az elvetemültebb polgártársak agyán is átsuhan: mi van, ha akkor az enyéim vannak ott? Mi van, ha ők maradnak a földön?

Ilyenkor az egyszeri nem tépi száját. Az ember olyan állat, amiben ott mocorog az együttérzés - anélkül csak az állat marad. A bennünk élő troll.

A felelősöket (eddig öten, de lefogadjuk: lesznek még) előállította a rendőrség, a nekilódult dömper pedig, kis szerencsével, az összes olyan helyet eldózerolja, ahol a menekülési alternatívát egyedül egy romos, sikátorszerű lépcső jelenti.

(fotó: MTI)


Mi kell még? Azt gondolnánk, hogy a gyász közös tapasztalat, amiről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe: veszteség, és fájdalom, és nagy zsáknyi, megkerülhetetlen rossz. Temetésen nem ordíttatunk szintipopot, mert nem. De itten vér kell, meg fejek. Közkívánatra épp csak nem rendezünk egy családias, baráti hangulatú lincselést. Higgyék el: lenne, aki biztosítja a fáklyát.

Gyűlölöm a trollt. A web arctalansága mifelénk arcátlanságot szül. Ez van. Hiába jut egy gyalázkodó megjegyzésre száz együttérző twitt, message vagy sms - urambocsá', a kis szarnyi ájer is betölti a szobát. Nem kompország ez már, a komp legalább ingáz. Mi meg csak téblábolunk, a sajátunkba merülve, nyakig.

Mert például:

"Nem tudom, de megyek ha lesz! Mocskos cigány banda! És akkor még csodálkoznak hogy rasszista vagyok!"

Vagy a másik, aki jól értesült, és mindent tud, mert a barátja barátnőjének a húga úgy sejti, hogy: ‎

"2 banda egy kissebségi és egy fehér banda egymásnak ugrott, ment a késelés majd a guardok szétválasztották őket, a kissebségiek lementek hasba szúrtak egy csajt aztán lerúgták a lépcsőn ahol érthetőmódon bepánikoltak az emberek majd pár ember elkezdte orditani, hogy késelés ezért mindenki megindult"

Lehet még szemelgetni. Akár a visszájáról is.

Olyan korban élünk, ahol az információ másodperces, kérészéletű matéria: amit én, ebben a minutában leírok, máris elavult, agg valami. Poros webpiszok. De például az is az volt, ami a lvnte.posterous.com blog szerint a késelős sztorilavinát elindította - és mekkora mocsoktenger lett belőle. Már mindenki látott mindent. Mindenkinek van véleménye: csakhogy ezt a tengernyi véleményt, amint bitté lesz, szentesíti a web. És onnantól információ. Igaz, hogy felelősségmentesített, könnyű, cukormentes, light. De eztet’ szeressük. Ilyenek vagyunk.

Lehet újabb Olaszliszkát ordibálni, de, ha kiderül, hogy marhaság, bocsánatot kérni szintúgy szabad. Az előbbi gyakorta, utóbbi a tragédiát követően kevésbé esett meg. Ehhez, mondom: ember kell. Kéne. Nem a troll. Az csak ugatni tud.

15 hasonszőr barmot kellett tegnap este kiemelni a Nyugati téren megemlékezők közül. Bennük a gyász mondhatni olyan fokon túlcsordult, hogy nem győztek átmenni véresszájú rasszistába. Minden magyar, vagyis az Ön és az én nevemben egyaránt.

Köszönjük szépen.

-azs-

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.