Balhé az Ab körül

Tölgyessy: mire jó az Alkotmánybíróság korlátozása?

A múlt héten az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kétmillió forintnál nagyobb végkielégítések 98 százalékos adóját. Válaszul a kormánytöbbség még aznap bejelentette: alkotmánymódosítással akarja korlátozni az Alkotmánybíróság hatáskörét. Erre a baloldali ellenzék kivonult az alkotmányozási folyamatból, a héten megmozdulások lesznek a Fidesz tervei ellen.

2010.11.02 15:43MR1- Kossuth
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A hamarjában előkapott alkotmánymódosítás nem pusztán az Alkotmánybíróság egyetlen döntése ellen szól. Orbán Viktor miniszterelnök ténylegesen gazdaságpolitikájának lényegét félti az Alkotmánybíróságtól. Tavaly tavasszal még volt, ám idén már nincs szükséghelyzet a magyar gazdaságban.

A növekedés még 2010 tavaszán nekiindult, az új kormány ambiciózus, három százalékos gyarapodást alapul véve tervezte meg jövő évi költségvetését. A valódi kérdés Orbán Viktor régi gazdasági tankönyveket sutba vágni remélő, új utakat kereső gazdaságpolitikájának sorsa.

A Fidesz személyi jövedelemadó és társasági adó mérséklési elképzeléseit rendkívüli lépésekkel, a különadók rendszerével és a magán-nyugdíjpénztáraknak járó járulékok 14 hónapra szóló kölcsönvételével alapozza meg.

Ezek alkotmánybírósági megsemmisítésétől tart a parlamenti többség, és ezért akarja felszámolni a gazdasági törvényhozás alkotmányosságának külső kontrollját.

Sok százados konfliktus a bírói hatalommal

A felkent uralkodó vagy újabban a szuverén népképviselet ütközése a bírói hatalommal sok százados konfliktusa a Nyugat államainak. Ki a végső törvényhozó? Mi védheti meg az országot a többség zsarnokságától? Milyen korlátokat állíthat a bírói hatalom a többségre hivatkozó törvényhozás szándékai elé? Ez a jogállamok örök vitáinak tárgya, amely polémiában bármelyik oldali túlzás veszélyes lehet.

A nyugati világban a bírói hatalom egyre több féket helyez a legfőbb szuverén akarata elé, és kétségkívül maga is módszeresen alakítja, fejleszti a jogrendszert. Milyen mértékig, és milyen értékek alapján kívánatos ez? – folyik a vita mindenfelé. Különösen az új megoldásokat kereső kormányzatok kerülhetnek konfliktusba a bírói gyakorlattal.

Roosevelt elnök New Deal-je is folyvást beleütközött a legfelsőbb bíróság tilalmaiba. Bár arra is akad példa, hogy a jogfejlődés előrevivő irányát éppen a bíróságok indítják el.

A magyar Alkotmánybíróság, különösen az első éveiben, módfelett hajlott a ténylegesen jogfejlesztő, aktivista ítélkezésre. Olykor talán távoli összefüggések alapján, nem kellően megokoltan vállalt gazdaságpolitikai felelősséget a Bokros-csomag egyes pontjainak megsemmisítéséért. Ám a végkielégítésekre kirótt 98 százalékos adót megállító döntés nem ilyen. A közalkalmazotti törvény alapján adott végkielégítések brutális adója ütközik inkább a jóerkölcsbe.

Előreláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítás

A közvéleményt jó okkal bántotta a számos állami vállalatnál adott végkielégítés kiáltó indokolatlansága, ám erre a Fidesz a maga szokott módján egyetlen kardcsapással lehasította ezek bruttó kétmillió forint fölötti részét. Ennek a megoldásnak a látványossága sokak irigységének tetszhetett, de ettől még nem kevés problémát eredményezett.

A világ minden piacgazdasága hosszú szolgálati viszony után jelentős végkielégítést ad az állásukat önhibájukon kívül elvesztő közalkalmazottaknak. Ezen túl az indokolatlan felmondás ellen védő tetemes végkielégítés nélkül már bizonyított vezető bajosan vállal munkát, régi állását odahagyva állami vállalatnál. Kinek jó, ha kalandorok, pártkatonák és huszonéves fiatalok lesznek még nagyobb arányban állami vezetők? A bántó végkielégítések jövőbeli megakadályozása a tulajdonos jogán kiadott szigorú belső utasításokkal is elérhető lenne, ám a közönség tapsait kereső Fidesz inkább alaptörvényt módosított, de célját mégsem érte el, mert előreláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítással élt.

Kiadási oldalon kevéssé újszerű a költségvetés

De amíg a végkielégítések szabályozásának költségvetési súlya elenyésző, addig a különadók rendszere és a magán-nyugdíjpénztárak lényegi elgyengítése a fundamentuma a kormány új gazdaságpolitikájának. A költségvetés jövőre csaknem ugyanannyi bevételt remél a különadókból, mint a versenyszféra egészétől beszedett társasági adóból. Így a különadó négy ágazatában a várható összes jövedelem több mint felét, a többi ágazatban viszont mindössze tíz százalékát hajtja be az állam közteherként.

Ezen aránytalanság mértéke, az erőteljes megkülönböztetés ágazati megokolásának hiányossága, a különadók idei visszamenőleges hatálya mind-mind komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. De ugyanígy alkotmányosan aggályos a magántulajdont képező nyugdíjjárulék világos kártalanítás nélküli kölcsönvétele is.

Már pedig ezzel a két rendkívüli intézkedéssel, és a magán-nyugdíjpénztárakból való tömeges kilépésre való ösztönzéssel alátámasztott adócsökkentés a lényege az új gazdaságpolitikának.

A különadók rendszere és az elmúlt évtized nyugdíj-megtakarításaiból való hozzávetőleg ötszázmilliárd forint felélése az alapja a három százalék alatti hiánynak, és a társasági adó valamint a magasabb jövedelműek és az adózó gyerekesek valóban jelentős köztehercsökkentésének.

A jövő évi költségvetés egyébként kiadási oldalon az utolsó öt esztendő talán legkevésbé újszerű államháztartási előterjesztése.

Továbbra is marad a bázis-elvű tervezés, és néhány tízmilliárdos tételen túl alig mozog valami az utóbbi évek költségvetéseihez képest.

A cikk Itt Folytatódik!

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.