Félünk az ismeretlentől?
Felmérés: egyáltalán nem szeretjük a bevándorlókat
Az elöregedő népesség és az ennek nyomán fellépő munkaerőpiaci kényszerek miatt a bevándorlásnak egyre nagyobb szerepe van Kelet-Közép-Európa országaiban is. A kérdés súlya növekszik mind gazdasági, mind politikai szempontból.
2010.09.14 10:33ma.huRövidtávon tömeges bevándorlásra nem kell számítani, de a régió országainak többsége – a II. világháború utáni időszak Nyugat-, majd Dél-Európájához hasonlóan – egyre inkább migrációs célponttá válik.
Az Eurostat adatai alapján Románia, Bulgária és Lengyelország kivételével a térség államai már jelenleg is szerény migrációs többletet produkálnak, a külföldiek részaránya a teljes népességben azonban messze elmarad a nyugat-európai befogadó országok hasonló mutatójához képest. A bevándorlókkal szemben érzett előítéletesség és jóléti sovinizmus ugyanakkor magasnak mondható. A Political Capital Jobboldali Extremizmus Indexe (DEREX) szerint Lengyelország és Szlovénia kivételével a térségi országok mindegyikében 30 százalék feletti a bevándorlást ellenzők aránya, a legelutasítóbb állam Magyarország (52%).
A régióban a bevándorlás-ellenesség nem a migránsokkal való együttélésen, hanem elsősorban az ismeretlentől való félelmen alapul. A bevándorlók társadalmi megítélését feltehetően erősen befolyásolják azok a hírek is, amelyek a nagy nyugat-európai befogadó országokba érkező bevándorlók integrációs problémáiról és az ennek kapcsán kialakuló etnikai, kulturális ellentétekről szólnak.
A migrációs folyamatok változásából fakadó politikai kockázatot emeli, hogy a kormányok eddig nem ismerték fel: a bevándorlás mértéke nem kizárólag migrációs szabályok szigorításától függ. A jelek szerint azonban a térségi kormányok egyelőre nem foglalkoznak a bevándorlás-ellenesség kezelésével, hanem inkább megfelelni próbálnak annak.

Kibocsátó régióból befogadó
Bár a gazdasági válság valamelyest visszavetette a nemzetközi vándorlást , demográfiai okok miatt a kelet-közép-európai régió egy része, különösen az EU-tagállamok a jövőben befogadóvá válhatnak.
Az elöregedő népességű országokban a strukturális munkaerőhiányt és az eltartási teher növekedését rövidtávon csak a bevándorlás képes enyhíteni, ami azonban hosszú távon kockázatot is jelenthet. A bevándorlás ugyanis – a társadalom felkészületlensége esetén – éppúgy etnikai és kulturális konfliktusokat eredményezhet, mint azokban nyugat- és dél-európai országokban, amelyek a 20. század második felében váltak kibocsátókból migrációs célországgá. A változást az is jelzi, hogy a migráció témája egyre inkább a politika napirendjére kerül a kelet-közép-európai országokban is. Az új szlovák kormány belügyminisztere úgy nyilatkozott, hogy szigorítani fogják a bevándorlási szabályokat, az ősz folyamán erre készül az új magyar kormány is, de a bevándorlási kérdés kampánytémaként is felmerült idén, a csehországi választás során.
Egyelőre úgy tűnik, a térség kormányai nem ismerték fel, hogy a demográfia kényszerek fennállása esetén egy ország bevándorlási politikája legjobb esetben is csak befolyásolni képes a migrációs folyamatokat.
A kizárólag a bevándorlás korlátozását célzó, az előítéletesség enyhítésére és az integráció előkészítésére nem törekvő politika azonban könnyen kudarcba fulladhat.
Ebből a szempontból Magyarország, Horvátország, Ukrajna, Románia és Bulgária áll a legnagyobb kihívás előtt, mivel rövidtávon csak bevándorlással képesek pótolni népességveszteségüket.
Nem mindegy, hogy kik jönnek
Nem mindegy, hogy kik jönnek A migránsokkal kapcsolatos társadalmi attitűdök részletes mutatóit tekintve megállapítható, hogy különbség van a befogadó országgal azonos nemzetiségűek, illetve a tőlük eltérő nemzetiségűek bevándorlásának megítélésében. Az elutasítás mind a nyolc vizsgált régiós országban a nem többségi etnikummal szemben volt magasabb.
Az eltérés mértéke Magyarország esetében kiugróan magas: a négyfokú skálán a nem magyar nemzetiségű bevándorlás elutasítottságának átlaga majdnem 1-gyel nagyobb, mint a magyar migránsoké.
Ez azt jelenti, hogy a magyar válaszadók a magyar bevándorlók közül „jónéhánynak”, míg a nem magyarok közül csak „keveseknek” engednék meg a letelepedést.
Az eltérő etnikumú bevándorlókat Magyarországon látják a legkevésbé szívesen, a felnőtt (15+) lakosság harmada egyáltalán nem engedné őket letelepedni, de erősen elutasító a cseh társadalom is. A legnyitottabbak a horvát, a lengyel és a bolgár válaszadók voltak.

Inkább gazdasági, mint kulturális félelmek
A bevándorlók befogadásának ellenzésében fontos szerepet játszanak egyfelől gazdasági aggodalmak, elsősorban a munkahelyek féltése, másfelől a kulturális hatásoktól való félelmek, a más kultúrájú, vallású csoportok megjelenésétől való idegenkedés.
Ezeket tekintve a kelet-közép-európai országokra összességében sokkal inkább az a jellemző, hogy a gazdasági félelmek motiválják a bevándorlókkal szembeni előítéleteket.
Hangsúlyozottan félelmekről van szó, hiszen a bevándorlók alacsony száma miatt ezekben az országokban aligha lehet szó a migránsokkal kapcsolatos tényleges tapasztalatokról.
A régióban a lengyelek, a románok és a bolgárok vélekednek inkább pozitívan a migránsok gazdaságra és kultúrára gyakorolt hatásáról.
Ez összefügghet azzal a ténnyel, hogy éppen ezekből az országokból sokan vállalnak külföldön munkát, így a gazdasági és kulturális félelmeken alapuló előítéleteknek maguk is szenvedő alanyai lehettek Nyugat- és Dél-Európa egyes országaiban.
A cseh társadalom mind gazdasági, mind kulturális szempontból inkább negatívan ítéli meg a bevándorlás hatását. A régió egészében Csehországot jellemzi leginkább a migránsoktól való kulturális idegenkedés.
Magyarországon hagyományosan erős a munkanélküliségtől való félelem, ezért nem meglepő, hogy a magyarok a migránsok gazdaságra gyakorolt hatását is sokkal károsabbnak ítélik meg, mint azok befolyását az ország kulturális életére. A térség államai közül Magyarországon a legerősebbek a migrációval kapcsolatos gazdasági félelmek.