Sólyom és a régi csibészek
Apacsok és regulák a váci börtönben
Hátborzongató a csend a Váci Fegyház- és Börtön zegzugos folyosóin. Csak a zárak, rácsok jellegzetes fémes kattanása hallatszik, ahogy a fegyőrök szabaddá teszik az utat a köztársasági elnök és népes kísérete előtt. Az úgynevezett APAC-körlet felé tartunk.
2010.05.21 09:13MTIA rabok között csak "apacsoknak" nevezett, vallásgyakorlatok által lélekben megtisztult, többnyire szabadulás előtt álló fogva tartottak glancban, zenével, dallal várnak, míg a többiek csupán a nagy sürgés-forgásból, készülődésből és a szűk ablakréseken át ellesett mozzanatokból látják, tudják: Sólyom László az épületben jár.
Nagy ám az izgalom! A tágas, rendezett közös helyiségben felsorakozott 14 "apacs" már mesélne, énekelne, büszkélkedne, hogy egyfajta kivételezett helyzetbe hozták (hozhatták) magukat, hogy lám, még a börtönben is van esély a megtisztulásra, de várniuk kell.
A börtönparancsnok, majd az itt dolgozó lelkész hölgy előbb beavatják a nem mindennapos vendéget a speciális, brazil mintára egy éve létrehozott APAC-körlet főbb ismérveibe. Az ötlet szülőhazájában - az új szisztémának is köszönhetően - hírek szerint négy százalékra apadt a szabadultak között a visszaesők száma, nálunk ez az arány állítólag ma még 40 százalék. A latin-amerikai sikeren felbuzdulva hozták létre a váci büntetés-végrehajtási intézetben az egyelőre három zárkából álló APAC-körletet, ahová a jó magaviseletű, a vallási és családi segítséget, no meg az úgynevezett regulát elfogadni hajlandó rabok kerülhetnek.
Büszkék magukra
A regula káromkodás és a pornóújság nézegetése helyett másfajta időtöltést ajánl. Nincs tévénézés, van viszont ima és keresztény szellemű gondolkodós-beszélgetős programok sora, zene és ének, külön "családi beszélő", esetenként közös kiruccanás (például a gödöllői református líceumba). A már szabadultakkal "régicsibész-találkozón" jöhetnek össze újra az "apacsok", akik ítéletük időtartamától függetlenül akár a börtön-, akár a fegyházrészlegből is átkerülhetnek a speciális körletbe. Persze csakis a regula elfogadása után, annak betartása mellett.
Az "apacsok" büszkék magukra, és ezt nem is rejtik véka alá az államfő előtt, aki kíváncsian hallgatja a csapat maga választotta kántorának hangszeres játékát és a közösen előadott egyházi énekeket. Nem maradhat el a bizonyságtétel sem: saját példa alapján megfogalmazni, összefoglalni, (lehetőleg) tömören előadni - a drukktól az időérzéket is elveszítve -, hogy mi változott ott benn, a lélekben a sajátos "apacs"-létnek köszönhetően.
Szégyenérzet és istenfélelem
Horváth Sándor 39 éves, négy gyermek apja. Többszörös visszaesőként 22 év 10 hónapos börtönbüntetését tölti Vácott, ahol több mint 9 évig kell még maradnia. Ő is "apacs" lett. Hogy miért?
- Először a rosszak és az erősek társaságát kerestem - meséli. - Tiltott dolgokat árultam, akit lehetett, becsaptam. Nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben. A feleségem elhagyott, a kilátástalanság miatt már aludni sem tudtam, öngyilkossági gondolatok foglalkoztattak.
- Aztán zárkatársam azt ajánlotta: járjak el a börtöngyülekezetbe Megtettem, és lassan-lassan szégyenérzet és istenfélelem támadt bennem. Valósággal új életet kezdtem, amelyben már nem volt helye az üzletelésnek, mások becsapásának. Mintha csoda történt volna velem - magyarázza.
A lelkész próbálja egy-egy szemvillanással jelezni, hogy kicsit hosszúra sikeredett a mondóka, a vendégek is feszengenek már, de az idő múlását felülírja az elítélt szavain átütő lendület és nemes szándék.
Senki nem szól közbe, mígnem a felcsendülő ének végre pihenést enged az egyik és a másik "oldalon" is. A köztársasági elnök meghatódva veszi át az "apacsok" ajándékát, majd feszes léptekkel távozik a kápolna felé. A kíséret mögött bezárul a nagy rácsos ajtó