"Mit keresett ott?"

A magyar diplomácia Romániába exportálja szlovákiai hibáit

Most attól hangos a magyar sajtó, hogy Sólyom Lászlót nem látták szívesen Romániában, sőt mi több, megalázták, ilyen-olyan eszközökkel megpróbálták megakadályozni, hogy ide jöjjön.

2009.03.17 14:27manna.ro
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az alábbiakban az egyik ismert és elismert romániai magyar nyelvű portál véleményét osztjuk meg Önökkel, melyet Sólyom László március 15-i látogatása után tettek közzé.


És tényleg, tegyük fel a kérdést: egyáltalán mit keresett itt a magyar köztársasági elnök, mire számított, és mennyire jöttek be a számításai?

Hivatalba lépése óta Sólyom László rendszeresen látogat Romániába és azokba az országokba, ahol magyarok élnek kisebbségben. Következetes, mert beiktatásakor is különös figyelmet ígért a nemzetpolitikának. Nem ő az egyetlen, aki különutasként próbál valami – a jobb és a baloldali ismert álláspontoktól – mást, eltérőt felmutatni.

A „nemzetpolitikai elkötelezettség” ma védjegy a magyar politikában. Ezzel a védjeggyel jelzi és őrzi politikai különállását, tőkéjét Sólyom mellett Szili Katalin is. Több éves tapasztalat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy felmérjük, mit is jelent a szavakon túl ez a program, szemlélet. Ha állna az, amit Sólyom beiktatásakor ígért, akkor valóban – végre – elindult volna egy, a pártpolitikai érdekeken túli nemzetpolitikai szemléletváltás. Erdély például a magyar belpolitika számára semleges területté válhatott volna, olyan övezetté, ahova senki semmilyen magyar belpolitikai konfliktust nem hoz be, ahol nem próbál meg „visszakampányolni” Magyarországra, átcsatornázni szavazatokat, átparittyázni üzeneteket, nem tartana kihelyezett politikai nagygyűléseket.

Ez a fajta erdélyi békepolitika hosszas háttérmunkát, körültekintő egyeztetést és rábeszélést igényelt volna. Képzeljük csak el, milyen lehet megtisztítani egy áldozatokkal telített aknamezőt.

Ez lett volna az igazi siker és érték. De elmaradt.

Túl Erdélyen, ha a magyar köztársasági elnök komolyan gondolja a saját terveit, akkor változhatott volna a román-magyar államközi viszony is. Intenzívebbé, hatékonyabbá és nem utolsó sorban barátságosabbá válhatott volna. De nem ez történt. Sólyom László minden eddigi látogatása feszültségekkel volt terhes.

A magyar belpolitika be- (és le-) járatott reflexei léptek működésbe újra és újra. Az erdélyi magyar viszonyok tovább pártosodtak. A román-magyar kapcsolatrendszer minden egyes elnöki látogatással, kapcsolatfelvétellel tovább terhelődtek. Pedig volt elég alkalom a közös tárgyalásra, közös ünneplésre.

Sólyom László 2007 februárjában vitába bocsátkozott Traian Băsescuval az autonómiáról, az alkotmányosságról, és rendre alulmaradt Bukarestben, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, pedig nyilatkozatait újra és újra fogalmazta. Az akkori vitában odáig jutott el a két elnök, hogy kisebbségjogi szempontból Magyarország van lépéshátrányban Romániához képest. 2008 októberében Csíkszeredában Băsescu azt is szemléltette, mennyire nem következetes az amúgy Sólyom által következetesen képviselt autonómia-elképzelés. Miért nem sikerült továbblépni? A magyarországi belpolitika (függetlenül attól, hogy milyen oldali) erre a kérdésre azt fogja válaszolni, mert a románokkal nem lehet, és mindent visszavezet – mint eddig annyi évtizeden, sőt évszázadon át – a román nacionalizmus törvényszerűségeire.

Csakhogy itt nem „a románokkal” áll a magyar köztársasági elnök, és állnak a magyar pártok szemben. Hanem az államelnökkel, szintén saját érdekeik mentén szerveződő román pártokkal. A román politikai verseny is csak úgy működik, mint a magyar: a nacionalizmust itt is csak a pillanatnyi érdek és haszon működteti.

A feltételezett román nacionalizmus jelenleg pedig hasznot hajt a magyar államelnöknek és az Erdéllyel, Romániával különösen zavart viszonyban álló magyar pártoknak. Ha úgy tetszik: most Magyarország találja ki, tartja életben és erősíti a román nacionalizmust. Hát ez lenne a mai magyar politikának, és különös tekintettel a magyar köztársasági elnöknek az eddig elért eredménye. De miért jó ez neki? Most azt kéne mondani, hogy nem jó neki, csak tehetetlen, képtelen kilépni a történelmi, politikai kényszerpályákról. (Valóban tehetetlen és valóban képtelen kilépni.)

De sajnos nem lehet ezt írni, mert ma Magyarországon politikai tőkét jelent, ha valaki jól megmondja a magáét Romániában. Függetlenül attól, hogy a jólmegmondásnak van-e reális politikai célja, tartalma, vagy sem. Ha nem lenne legalább egy halvány konfliktus a köztársasági elnök látogatása körül, nem venné észre senki, hogy már megint Erdélyben járt. Ezek a konfliktusok (mint ahogy Szili Katalin esetében is) szervesen hozzátartoznak ahhoz a nemzetpolitikai identitáshoz, amit Sólyom László felvállalt.

És mit kezdenek mindezzel „a románok”? Felejtsük el „a” románokat. „A” románok, mondjuk a román sajtó kínosan érzi magát, és azt sem tudja, hogy miért.

A diplomácia szintjén, az államelnöki nyilatkozatok, külügyminiszteri állásfoglalások szintjén ugyanis nem történt semmi. A magyar köztársasági elnök látogatása előkészületlen, kapkodó volt, és erre zavartan és kapkodóan válaszoltak a román hatóságok. Nem jártak el elegánsan, nem voltak a helyzet magaslatán: amilyen volt az adjon isten, olyan lett a fogadjisten is. Néhány nappal a Sólyom László látogatása előtt jóformán csak szóbeszéd szintjén lehetett tudni, hogy jön-e valóban, vagy sem.

Ha jön, hogyan jön, mivel jön? Miért jön? Hova jön? Mikor? Még Csíkban is csak találgattak a vendéglátók, miért lettek volna felkészültebbek és jobban értesültek Bukarestben? Viszont nézzünk Băsescu körmére (akinek van a román-magyar államközi kapcsolatokra pontosan rálátó, érzékeny tanácsosa, maga Eckstein Kovács Péter). Választásokra készül Băsescu, lehet, hogy egy magyar köztársasági elnökkel fűszerezett cirkusz tényleg jól jött volna. Rá vall-e ez a határmenti ellenőrzésnek álcázott kekeckedés? Aligha. Ha Băsescu most tényleg kampánycélra használta volna Sólyom látogatását, akkor az eddigi rafinériával jár el.

Megjelenik a helyszínen, s mint eddig sokadszor, lesöpri a magyar köztársasági elnököt egy jólirányzott nyilatkozattal. Ad is a magyaroknak, meg nem is. Uszít is, barátkozik is. Igazi, profi, agresszív (anti)diplomata. Amatőrként már megint a magyar külügy és a magyar diplomácia járt el. Sólyom itteni látogatásából semmi nem maradt, nincs új forma, nincs új tartalom.

A kapkodás és a megfontolatlanság eredménye pedig az, hogy addig születtek a román-magyar konfliktusról a nyilatkozatok, míg valóban feszült nem lett a légkör. Szlovákia esetében már látható, hogy hova vezet ez a fejetlenség.

Nagyon nem volna jó ugyanúgy elbukni Romániában.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.