A válság még nem borult virágjába

Nem pénzügyi, hanem gazdasági válság van

Nem csupán pénzügyi válságról, hanem gazdasági válságról, sőt a működési mód válságáról van szó, ami az 1970-es években elindult liberalizációs hullámra vezethető vissza - fogalmazta meg több előadó szerdán este, az Eszmélet folyóirat szerkesztősége, a Napvilág Kiadó, az Attac Magyarország és a TIT Kossuth Klub Egyesület "Nemzetközi pénzügyi válság és világrendszer kritika" címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetésén.

2008.10.30 07:04MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Andor László, az Eszmélet főszerkesztője szerint az 1970-es évek óta a neoliberalizmus égisze alatt olyan változások következtek be, amelyek a szabad pénz- és tőkeáramlást a világgazdaság egészére kiterjesztették. A korlátok lebontása teret nyitott az egyre nagyobb spekulációs hullámoknak, amelyek instabil időszakokhoz vezetnek.

Az állam részvétele visszaszorult a forrásallokációban, a tőkepiaci finanszírozás nyert teret a bankok rovására, ami fokozza az instabilitást, így amikor bekövetkezik a fordulat, a kormányoknak minden eddigit felülmúló csomagokkal kell beavatkozniuk. Valószínűleg mindkét téren korrekció következik be, egy másfajta pénzügyi rendszer alakul ki a válságból - mondta Andor László. Nem meglepő, hogy a világrendszer neoliberális pénzügyi irányításának módszere megbukott - vélekedett Krausz Tamás történész, hozzátéve: "a válság még nem borult virágjába, mert a munkanélküliség még nem érte el azt a pontot, hogy a társadalmi feszültségek kicsattanjanak".

A neoliberalizmus árát meg kell fizetni - jelentette ki -, s egyelőre úgy tűnik, hogy a fizetés nagyon csúnya formában is megtörténhet. Kelet-Európa és Oroszország ebből a szempontból a legsebezhetőbb, s az egyik lehetőség, amely a válságból rövid távon kivezet, az egy nagyon erős, nacionalista tekintélyuralmi reakció lehet. Ennek a jelei szerinte nagyon tisztán láthatók sokfelé. Kelet-Európa a gyenge pont, a fennálló rendszer menedzselése itt sokkal nehezebb lesz demokratikus eszközökkel - mondta. A másik megoldás Krausz Tamás szerint egy neokeynesiánus fordulat lehetne. Nem gondolom azt, hogy a válság hatásaképpen akár végzetes összeomlás, akár fasizmus következne be - reagált az előbbiekre Tamás Gáspár Miklós filozófus.

Ez nem azt jelenti, hogy a demokrácia ügye jól áll - tette hozzá, példaként az MTA Szociológiai Intézetének egy vizsgálatát hozva fel, amely szerint a lakosság 52 százaléka az egypártrendszert tartaná kívánatosnak, 75 százaléka pedig egy erős kezű vezetőben látja a kiutat. Ez az elégedetlenséget fejezi ki - mondta.

A filozófus szerint a válságból való kilábalásra tett lépések ellentmondásosak: van egyfajta megmentési kísérlet a nyugati centrumországok számára, és van egy egészen másfajta az olyan perifériális vagy félperifériális országok számára, mint Magyarország. Míg Nyugaton a konjunktúra serkentését szolgálják a különféle intézkedések, nálunk a megtakarítást, az akkumulációt, a reálbérek lenyomását szolgálja az IMF-től és az Európai Uniótól kapott csomag.

A dolog meglehetősen fenyegető, Magyarországon 1928 óta először kerül sor a nominálbérek csökkentésére - hangsúlyozta. A filozófus szerint mindenkinek igaza van, aki azt mondja, hogy a monetarista gazdaságpolitika megbukott. A jóléti állam is megbukott azonban, és olyan formában való feltámasztása, amilyen a 70-es évekbeli szétverésekor volt, valószínűleg nem lehetséges, ezért újfajta megoldásokat kell keresni - mondta. Farkas Péter, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa elmondta: szerinte sem egyszerűen pénzügyi válságról van szó, sőt nem is túltermelési válságról, hanem a működési mód válságáról, amelynek során meg kell változnia a kapitalizmus működési módjának. Hogy milyen mértékben, azt a válság mélysége határozza meg.

Ha nem lesz olyan nagy a válság, akkor egy tompított neoliberális modell jön, amelyben a pénzügyi áramlásokat, a bankokat ellenőrizni, szabályozni fogják, az állam szerepe bizonyos mértékig erősödni fog a centrumokban, de a perifériára ugyanazt a politikát fogják ráerőltetni, mint eddig. Egy valódi gazdasági összeomlás esetén Farkas Péter szerint talán eljönne egy, a kapitalizmus működési módját megváltoztató modell, amelyben a nemzetközi pénzügyi luftballont egy kicsit tudatosan próbálnák leépíteni, a multilaterális intézményeket megreformálnák, az államadósságokat leírnák, anticiklikus gazdaságpolitikát engednének mindenhol és egyfajta politikai rendváltozás is lenne.

A harmadik egy szocialista, szociális fenntartható modell lehetne szerinte, amelyben már előtérbe kerül a szociális és gazdasági jogok általánosítása, a környezet, a létbiztonság és a demokrácia. Ezek azonban hosszú távú víziók és a modellek egymásba átmehetnek - tette hozzá.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.