K-Monitor

Van orvosság a Simon Gábor-féle "ragály" terjedése ellen?

Mire jók egyáltalán a vagyonnyilatkozatok? Hány, "Simon" ülhet még a parlamentben, akinek rejtett, vélhetően kétes forrásból származó vagyona van titkos külföldi vagy hazai számlákon. Hogy csinálják mások? A K-Monitor részletes elemzése.

_{2014.02.12 14:38ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

_{Forrás: MTI}

Sokan találgatják, honnan származhat az MSZP volt alelnökének az osztrák bankszámlán parkoltatott, eltitkolt milliói, de egyelőre semmilyen kielégítő választ nem kaptunk erre - írja az elemzést felvezető közleményében a K-Monitor.

Bezzeg az Egyesült Államokban egy bizonyos értékhatár felett fel kell tüntetni, hogy miből - épp örökségből vagy munkabéréből - finanszírozta a képviselő a bevallott vagyonát, amelyet aztán szigorúan ellenőriznek. A balti államokban az adóhatóságok automatikusan vizsgálják a vagyonnyilatkozatokat, Lettországban pedig már az is büntetőjogi kategória, ha valaki elmulasztja kitölteni bevallását. Nálunk eddig nagyon rozsdásan működött a rendszer, pedig máshol a vagyonnyilatkozatok a korrupció elleni küzdelem hatékony eszközei. Hogy csinálják mások?

Mindössze egy héttel a képviselői vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra hozatala után robbant ki Simon Gábor, az MSZP akkori elnökhelyettese körüli vagyonosodási botrány. A hírek szerint az azóta mandátumáról lemondott képviselő nagyjából 240 millió forintnak megfelelő valutát tartott egy osztrák bankszámlán, amelynek a napokkal korábban benyújtott vagyonbevallásában nyoma sem volt.

Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, mire jók egyáltalán a vagyonnyilatkozatok? Hány, "Simon" ülhet még a parlamentben, akinek rejtett, vélhetően kétes forrásból származó vagyona van titkos külföldi vagy hazai számlákon. Ez jól mutatja, hogy a vagyonbevallási rendszer látható gyengesége minden képviselőre rossz fényt vethet, és összességében rontja az amúgy is jelentős bizalom-deficittel küzdő magyar politika és államigazgatás társadalmi elfogadottságát.

Truman amerikai elnök beszélt először arról, hogy a korrupciós botrányok megelőzése érdekében szükség lehet a politikusok vagyonának nyilvános átvilágítására, de annak tömeges használata csak a hetvenes évektől terjedt el világszerte. A Világbank 2012-es felmérése szerint mára az országok nagy része kötelezővé tette döntéshozói számára vagyonbevallások kitöltését, de csak 43%-ukban teszik azokat a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé.

A vagyonnyilatkozatok egyik fő feladata értelemszerűen az, hogy számot adjon az illető politikus vagy tisztviselő jövedelméről és vagyonáról, illetve ezek alakulásáról. Bár ennek keretében Fehéroroszországban még a birtokolt építési anyagról, míg Horvátországban jószág tulajdonról is kell vallani, az kevéssé valószínű, hogy pont téglában vagy szürke marha gulyában rejtegetné egy politikus a törvénytelenül megszerzett vagyonát. Ezért a plusz kategóriák bevezetése helyett az ellenőrzés megkönnyítése érdekében fontosabb lenne a bevallott vagyonelemek konkrétabb megjelölése (pl. a bevallásban szereplő ingatlan helyrajzi számának, vagy egy jármű rendszámának feltüntetésével), ahogy azt a K-Monitor is javasolta már, és ahogyan az a GRECO, az Európa Tanács Korrupció-ellenes szervének ajánlásaiban is szerepel.

Az ezzel kapcsolatos esetleges adatvédelmi aggályok kiküszöbölhetők úgy, hogy egyes információk nem nyilvánosak, csak az ellenőrzést végző szervek számára hozzáférhetőek.

Emellett az illegális vagyonosodás és az összeférhetetlenség kiszűrése érdekében szükséges lenne a vagyon forrásának feltüntetése is. Bizonyos értékhatár felett Albániában és az Egyesült Államokban is kötelező a vagyontárgy finanszírozási hátterét feltüntetni. Magyarországon azonban csak a szerzés jogcíméről kell nyilatkozni (pl. vétel vagy ajándék), de a vagyon finanszírozási hátteréről nem, ezért csak spekulálni tudunk, hogy például egy bevallásban feltüntetett ingatlant milyen jövedelemből vehette az illető.

A vagyonbevallási rendszer másik fő funkciója az összeférhetetlenség feltárása lenne. Magyarországon a képviselők esetében jogszabály írja elő, hogy milyen pozíció vagy érdekeltség számít országgyűlési munkájukkal összeférhetetlennek, mint például országos vagy regionális terjesztésű politikai napilap szerkesztőségének vezetője, valamint állami részesedéssel működő gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője.

Az összeférhetetlenség feltérképezése szempontjából a magyar vagyonnyilatkozat-tételi mechanizmus egyik problémája, hogy csak a pénzügyi érdekeltségek felfedése része a képviselők nyilvános bevallásának, míg azt, hogy milyen társadalmi pozíciók és tagságaik vannak, csak a házelnöknek kell bejelenteni. Könnyen belátható pedig, hogy egy társadalmi pozíció vagy egy civil szervezeti tagság is eredményezhet egy közfeladattal kapcsolatban összeférhetetlenséget. Ennek megfelelően sok országban az erre vonatkozó információk is a nyilvános vagyonnyilatkozat részét képezik. Sőt több országban - pl. Svédországban, Norvégiában és Izlandon - az összeférhetetlenség még pontosabb megállapítása érdekében a vagyonnyilatkozatokban rákérdeznek nem csak a jelenlegi, hanem a múltbeli foglalkoztatásra, vagy más magánérdekeltségre. Az Egyesült Királyságban pedig még, ha van ilyen, a jövőben várható magánérdekeltségeket is fel kell tüntetni.

Magyarországon az országgyűlési és önkormányzati képviselők, kormánytagok és polgármesterek mellett egy sor vezető állami tisztségviselőnek kell nyilvános vagyonbevallást tennie. Emellett a tisztviselők még tágabb körének és a bíráknak is kötelező vagyonnyilatkozatot kitölteni, de azok nem nyilvánosak. Vannak országok, ahol a köztisztviselők nagyon széles körét kötelezik bevallás tételre. Romániában például a közszférában dolgozók 80%-nak, kb. 300 ezer embernek kell évente vagyonnyilatkozatot készítenie. Írországban pedig az összes köztisztviselőnek, ami nagyon nagy adminisztrációs és pénzügyi terhet ró a rendszerre. A költségek és a feldolgozási idő enyhítése érdekében megfontolandó a diverzifikált rendszer bevezetése, ami több információt kér a képviselőktől, kormánytagoktól, és a magasabb rangú tisztségviselőktől, míg az alacsonyabb szintű tisztviselőket egyszerűsített bevallásokra kötelezi.

Lettországban és Litvániában az olyan vállalatok vezetőinek is nyilvános vagyonbevallást kell tenniük, amelyeknek több mint 50%-ban tulajdonosa az állam vagy önkormányzat. Írországban és Bosznia-Hercegovinában pedig még a politikusi tanácsadókat is vagyonnyilatkozat-tételre kötelezik. Magyarországon sem biztos, hogy tiltakoznánk, ha a kormányhoz és pártokhoz közel álló tanácsadóknak, például Habony Árpádnak, vallania kellene vagyonáról. Az Egyesült Királyságban pedig még a parlamenti tudósítóként akkreditált újságíróknak is kell vagyonbevallást készíteniük.

A rokonok vagyonnyilatkozata kényes kérdés, pláne, hogy bevett trükk a nem tiszta forrásból származó vagyont családtagokra íratni. Ma Magyarországon erre sajnos bőven van lehetőség, hisz a képviselővel egy háztartásban élő családtagok vagyonnyilatkozata nem nyilvános, azt csak az Országgyűlés Mentelmi bizottsága vizsgálhatja, ráadásul nem hivatalból, hanem csak akkor ha feljelentést kapnak egy konkrét problémával kapcsolatban. Ahhoz pedig minimum látnoki képesség kell, hogy egy olyan nyilatkozattal tegyen valaki konkrét probléma kapcsán bejelentést, amelynek tartalmát eleve nem ismerheti meg. A rokonoknál vagy strómanoknál való vagyonelrejtés megakadályozására egyes országokban még az is felmerült, hogy a társadalom egészére kiterjesszék a vagyonbevallás-tételt. Ez azonban egy kicsit talán túlzásnak tekinthető.

A vagyonnyilatkozatokat Magyarországon a képviselői vagy más hivatali pozíció betöltése után 30 nappal kell először leadni, majd évente egyszer január 31-ig, végül a mandátum lejárta vagy a pozíció elhagyása után 30 nappal. Ez azonban azt jelenti, hogy annak kiderítésére nincs sok esélyünk, hogy például egy cégnek esetlegesen kedvező törvényjavaslatot beadó képviselőt mandátuma lejárta után mondjuk fél évvel milyen jól fizető állással hálálják meg. A K-Monitor ezért javasolja azt, hogy a mandátum és a hivatali idő lejárta után egy évvel is kötelező legyen a vagyonnyilatkozat-tétel. A posztot követő nyilatkozat-tétel mellett előfordul az azt megelőző is: Indiában minden, országos vagy tartományi képviselőjelöltnek bíróság előtt tett esküvel kell saját és hozzátartozói vagyonáról és esetleges büntetőjogi lajstromáról számot adni. Ezeket a "vallomásokat" aztán elérhetővé teszik a választási bizottság honlapján, így segítve a szavazók tájékozódását a választások előtt.

A vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos másik kardinális téma azok formája. A magyar vagyonnyilatkozatok nagy része kézzel írott vagy egy kicsit jobb esetben elektronikusan kitöltött, de akkor is beszkennelt, pdf formátumú, ami nagyon megnehezíti a feldolgozhatóságát. A K-Monitor javaslata egy egységes elektronikus formanyomtatvány bevezetése, amelyet külön jelszóval hitelesíthetnek a vagyonnyilatkozat-tevők. Ez működik máshol is, világszerte terjed az azonnal adatbázisba átvihető elektronikus vagyonbevallás. Ráadásul jótékony hatása mellett nem lehet szó nélkül elmenni: Argentínában kimutatták, hogy az elektronikus forma bevezetése után egy év alatt a korábbi 67%-ról közel 100%-osra nőtt a beadási, kitöltési arány, jelentős mértékben lecsökkentek a rendszer költségei, és ami az átláthatóság és elszámoltathatóság szempontjából rendkívül fontos, megugrott a vagyonosodási és összeférhetetlenségi vizsgálatra vonatkozó kérelmek száma. Az elektronikus vagyonbevallásnak továbbfejlesztett változata a Dániában, Svédországban és újabban már Lettországban is alkalmazott előre kitöltött elektronikus nyomtatvány. Ezeket az ezzel foglalkozó felügyelő szerv a különböző nyilvántartásokból, adóellenőrzésekből, banki kivonatokból szerzett információk alapján előre kitölti, így a vagyonáról nyilatkozónak már csak jóvá kell azt hagynia, esetleg kiegészítenie, illetve megváltoztatnia, ha szükséges. Ez persze csak azokban az országokban működik visszaélés nélkül, ahol az információszabadság mellett a személyes adatok védelmét is megfelelően tiszteletben tartják.

A régóta vagyonbevallási rendszert működtető országokban és ahol általában nagyobb a politikusok és főtisztviselők munkájába vetett bizalom, mint például a skandináv államokban, elégséges az önkéntességen alapuló ellenőrzés, és a nyilvánosság ereje. Ellenben ott, ahol magas a korrupció mértéke, és gyakoriak a politikai és gazdasági elit összefonódásából következő korrupciós visszaélések, kulcsfontosságú lenne a vagyonbevallások szigorú ellenőrzése. Már többször írtunk és beszéltünk róla, hogy ez Magyarországon egyáltalán nem jól megoldott, mert például nincs lehetőség hivatalból elindított vizsgálatokra, ahogy nem biztosított az sem, hogy teljesen független szerv ellenőrizze a nyilatkozatok hitelességét. A magyar országgyűlési képviselők esetében csak a parlamenti képviselők által alkotott Mentelmi bizottság, amely vizsgálatot indíthat, de csak külön feljelentés alapján. Franciaországban például a Politikai Élet Pénzügyi Átláthatóságával Foglalkozó Bizottság tagjai független szakértők, a legtöbbjük volt bíró. Vannak vegyes modellek is, ahol a vagyonbevallásokat vizsgáló szerv kötődik ugyan a parlamenthez, de nem teljesen része: Horvátországban például a héttagú bizottságból négyen képviselők, de az elnök nem lehet politikai párt tagja.

Többen felvetették a Simon-ügy kapcsán, hogy az adóhatóság segítségével az egész politikai elitet vagyonosodási vizsgálat alá kellene vetni, mert a vagyonnyilatkozatok nyilvánvalóan nem segítenek feltárni a korrupt vagyonfelhalmozást. A K-Monitor és más civil szervezetek már többször sürgették, hogy a vagyonnyilatkozatokat vonják adóhatósági vizsgálatok alá. Észtországban például eleve a vagyonnyilatkozat részét képezi a képviselők adóbevallása, a másik két balti államban pedig adóhatóság is vizsgálja a vagyonbevallásokat. Ez úgy is megoldható, hogy a nyilatkozatok vagyonosodásról szóló részét az adóhatósághoz kell benyújtani, míg az összeférhetetlenségről szóló rész ellenőrzését egy másik szerv végzi.

Ahol nincs az intézményi ellenőrzés megfelelően megoldva, legalább a nyilvánosság erejének kell kitenni a vagyonbevallásokat. Ezt Magyarországon azonban korlátozza az, hogy a vagyonnyilatkozatok csak három évre visszamenőleg érhetőek el elektronikus formában. A K-Monitor javasolja, hogy visszamenőleg legyen minden vagyonnyilatkozat a parlamenti vagy más illetékes szerv honlapján elérhető, hogy könnyen lehessen összehasonlításokat végezni, és így a vagyongyarapodást ellenőrizni. Litvániában például 99 évig megőrzik a vagyonnyilatkozatokat, és a legtöbb országban minimum 10-15 évre. Több bírósági döntés született arra vonatkozóan, hogy a képviselők vagy az állami intézmények vezető tisztségviselőinek vagyonbevallásainak nyilvánosságra hozása, bizonyos garanciák mellett egyáltalán nem számít a személyes jogok és a magánélet védelmének megsértésének.

Az ellenőrzés nem ér semmit megfelelő szankciók nélkül. Magyarország azonban jó példája annak, hogy a tulajdonképpeni kemény szankciók sem érnek fabatkát sem, ha az a tapasztalat, hogy azokat szinte soha nem alkalmazzák. Vannak országok, ahol már a nyilvánosság ereje is elég elrettentőnek számít, hisz például Svédországban a Riksdag plenáris ülésén olvassák föl azok neveit, akik valamilyen mulasztást követtek el a vagyonnyilatkozatukkal kapcsolatban. Más országokban, például Lettországban, egész komoly büntetőjogi szankció járhat már azért is, ha csak elmulasztják kitölteni a vagyonbevallásokat. A rendszer hatékonyságát a K-Monitor szerint nem feltétlenül a szankciók keménysége, hanem azok minél következetesebb végrehajtása jelentené. Az viszont egyértelmű, hogy ha egy törvénytelen vagyonosodáson rajta kapott képviselő vagy tisztviselő egyszerűen csak lemond mandátumáról vagy posztjáról - ahogy az most a Simon-ügyben történik -, annak ellenére a vagyonosodással kapcsolatos vizsgálatnak folytatódnia kell, ha szükséges, annak büntetőjogi következményeivel

A megfelelő garanciákkal, jogi és intézményi háttérrel működtetett vagyonnyilatkozati mechanizmust alkalmazó országok tapasztalata általában az, hogy ez egy hatékony eszköz a korrupció elleni fellépésben, és a társadalom államba vetett bizalmának növelésében, de csak más, közpénz költést ellenőrző és az átláthatóságot növelő eszközzel kiegészítve. Lettországban például, ahol az elmúlt években komoly reformon ment át, és átfogóan kiépült a vagyonnyilatkozati rendszer, talán részben ennek is köszönhetően kimutathatóan csökkent a társadalom által észlelt korrupció mértéke.

Elvétve ugyan Magyarországon is van példa arra, hogy egy-egy vagyonnyilatkozat betölti a funkcióját - például, amikor nemrég egy bírót távolítottak el a Kecskeméti Törvényszékről, mert nem tudta hitelt érdemlően igazolni vagyongyarapodását, de összességében ez inkább a kivétel, mint a szabály. Pedig Magyarországon is lehetne a vagyonnyilatkozati rendszer a korrupció elleni küzdelem egy hatékony eszköze, ha a kormány - sok éves mulasztást pótolva - végre elkötelezné magát annak átfogó reformjára, amelyre egyébként az EU frissen megjelent első korrupciós jelentése is felhívja a figyelmet.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter