A gyilkos nyílvessző ellen védekezni kéne

A Fidesz Achilles-sarka

Az oligarchavád előkerülésével a Fidesz nehezebb helyzetbe kerülhet, mint az elmúlt két év politikai csatározásai során, amelyek főként a demokrácia, a gazdaságpolitikai sikertelenség és szimbolikus politika mentén zajlottak. De miben más ez az ügy, és miért érintheti érzékenyebben a kormányzó pártot, mint az eddigi viták? Politikai gyorselemzés.

2012.05.17 07:58sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A parlamentben és az online, illetve a nyomtatott médiában is állandó témává kezd válni az oligarchák ügye. Először Ángyán József, a Fidesz Vidékfejlesztési Minisztériumában dolgozó államtitkár „borította a bilit”, amikor az állami földpályázatok sorsával kapcsolatban fogalmazta meg aggályait, másodszor pedig az ellenzéki pártok vetettek fel különböző korrupciógyanús eseteket, különösen a Közgép elnevezésű óriáscég feltűnően sok állami pályázati győzelme körül. A kereskedelmi televíziók egyelőre kevésbé aktívan tudósítanak ezekről az ügyekről – ami pedig a választói tömegek eléréséhez kulcsfontosságú lenne –, de ha tartósan ez lesz a politikai napirend legfontosabb témája, lassan ők sem hagyhatják figyelmen kívül a problémát. És akkor a Fidesz gondban lehet. De miben más ez az ügy, mint a korábbi kormány-ellenzék összecsapások?

Először is azért, mert a korrupció minden politikai oldal számára elítélhető. Az ugyanis igen valószínű, hogy a Fidesz és Orbán Viktor elkötelezett szavazói kevésbé féltik a jogállamot és a demokráciát Orbán Viktortól és a Fidesztől, mint politikai ellenfeleiktől. Így hiába lehet aggályos az alkotmány, a bíróságról szóló törvény vagy a különböző személyi kinevezések, a Fidesz még mindig milliós szavazótáborát ez sokkal kevésbé érdekli, mintha a baloldal élne vissza kétharmados többségével. És ez természetesen ideológiától és pártválasztástól függetlenül igaz: ha a baloldal lenne fordított helyzetben, az ő szavazóik beszélnének túlzott kritikákról. A korrupciót azonban pártállástól függetlenül elítélik a választók, és bár egy ideig működhet a „szocialisták is loptak”-reflex, ha túl sok lesz a gyanús ügy, a szavazók egy idő után elpártolhatnak a kormánypártoktól.

Másodszor: újszerű helyzet, hogy a kormánynak a parlamenti ellenzék és az ellenérdekelt politikai erőkön kívül van belső kritikusa is, méghozzá a korábban emlegetett Ángyán József. Ángyán fideszes képviselő, akire igazán nem lehet ráfogni (bár megpróbálták), hogy baloldali vagy liberális, esetleg önös érdekek vezérelnék, amikor a Fidesz politikájának egy fontos szeletét támadja. Emellett az Európai Bizottság csalás elleni hivatala (OLAF) sem találomra folytat vizsgálatot egyetlen cégnél sem, így a Közgépnél kezdett vizsgálódást is meglehetősen nehéz politikailag motivált cselekedetként feltüntetni.

Harmadszor: a témában (helyzeténél fogva) két ellenzéki párt is a kormány hiteles kritikusa lehet. Sem az LMP, sem a Jobbik nem viselt még ugyanis kormányzati pozíciót, ami pedig, mint tudjuk, a hatékony korrupció egyik előfeltétele. Ez természetesen nem érdem sem a zöldek, sem a szélsőjobboldal részéről, egyszerűen abból fakad, hogy e pártok nem régóta működnek. Ugyanakkor a Fidesz szempontjából mégis nehezíti a helyzetet, hogy az LMP és a Jobbik kritikájára nem lehet gyors, egyszavas választ adni, amelyben a Gyurcsány Ferenchez, Hagyó Miklóshoz vagy egyéb korábbi közszereplőkhöz köthető korrupciós botrányokat, vagy akár az "elmúlt nyolc év" sikertelen kormányzását emlegetik.

Negyedszer: a gyanús ügyek magas száma, az önkorlátozás hiánya vezetett oda, hogy a Fidesz rendkívül nehéz helyzetbe került. Ha egyetlen gyanús pályázat vagy megrendelés lenne a viták témaadója, az egész ügy gyorsan elsikkadna, de az idővel újabb és újabb furcsa megrendelések és földügyek látnak napvilágot. Így a Fidesz akaratlanul is maga tartja napirenden az oligarchaügyet, az ellenzéki pártoknak és a sajtónak elegendő csak reagálni ezekre.

Ami megnyugtató lehet a Fidesz számára, az elsősorban a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók hallgatása (amelynek oka lehet félelem, de akár nézettség-politika is), illetve az, hogy ezek az ügyek többnyire rendkívül bonyolultak, és könnyen - valójában inkább nehezen -, de elképzelhető, hogy a botrányos megrendelések egy jelentős részében semmiféle visszaélés nem történt. Mindezzel együtt is a korrupció lehet a Fidesz Achilles-sarka. A gyilkos nyílvessző elleni védekezés leghatékonyabb eszköze pedig a kormányzati korrupció elleni fellépés lenne - csak hát ez nyilván sért bizonyos, nem is elhanyagolható méretű érdekeket...

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.