Álhírek hálójában?

Hogyan alakítja át a Facebook a politikát?

Forradalmasítja a közösségi média a politikát? Lehetséges, hogy a Facebook új politikai stílust követel? Jobban aktivizálhatók a választók? Túl- vagy alulértékelik a social media jelentőségét a politikusok, választók és elemzők?

2012.04.11 08:37sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A világ legnagyobb közösségi oldalát naponta 800 millió ember használja, Magyarországon ez a szám csaknem eléri a négymilliót, ami a választásra jogosultak csaknem fele. Teljesen egyértelmű, hogy egy ilyen csatorna meglétére a pártoknak reagálniuk kellett, és lassan hazánkban is kezdik felismerni a pártok az internet és a közösségi média jelentőségét. Azonban komoly nehézséget okoz számukra a technika rendkívül gyors fejlődése: míg 2002-ben csupán a választók 10%-a rendelkezett internet-hozzáféréssel, 2012-re csak a Facebook-felhasználók aránya elérte a teljes népesség 39%-át és az internetezők 63%-át, ráadásul ez az arány dinamikusan növekszik.

Orbán Viktor egy tavaly februári, az Országgyűlésben tett kijelentése szerint a Fidesz a kampányt a Facebookon nyerte meg. Ha azonban a kampány csak e színtéren zajlik, a Fidesz súlyos vereséget szenvedett volna – a Jobbiktól, de még az LMP is megszorongatta volna a kormánypártot. Azóta a Fidesz rajongótábora némileg megduzzadt, de a Jobbik még mindig utcahosszal vezet Orbán Viktor pártja előtt, még ha a miniszterelnök időközben a legnépszerűbb politikus is lett a közösségi oldalon. Mindez azt is mutatja, hogy a „lájkok” száma nem váltható egyértelműen szavazókra, ahogy egy tüntetésre vagy politikai rendezvényre jelentkezők számából sem lehet egyértelműen következtetni arra, hányan vesznek majd részt valójában az eseményen.

Ez alapján akár arra is következtethetnénk, hogy a Facebooknak soha nem fog forradalmi hatást gyakorolni a politikai kampányokra. Ezt a képzetet tovább erősíti, hogy a világ legfejlettebb kampánytechnikáinak alkalmazásával megvívott választási ütközetében – természetesen az amerikai elnökválasztásról van szó – továbbra is a televíziós reklámok dominálnak, sőt, nemrégiben arra is fény derült, hogy a legnépszerűbb online politikus, Barack Obama Facebook-oldala sem saját hazájában, hanem Londonban a legaktívabb. Márpedig a Londonban élő állampolgárok kevés kivételtől eltekintve nem szavazhatnak az Egyesült Államok elnökére.

Ennek ellenére az online eszközök bővülése igenis komoly hatást gyakorol a politikára. Egyrészt olcsóbbá teszi a kampányokat: ez, és nem a hazai politikai szervezetek önmérséklete volt az oka annak, hogy független felmérések szerint a 2010-es kampányban sokkal kevesebb pénzt költöttek a pártok, mint négy évvel korábban. Mindez a nevetségesen kevés állami pénzből gazdálkodó pártok esetében kifejezett előny: nem szorulnak ugyanis arra, hogy milliárdos tételeket szerezzenek be jogszerűtlen eszközökkel a kampányra, ez pedig csökkentheti az intézményesült korrupciót is. A költségek visszafogása növeli a kispártok esélyeit is a parlamentbe jutásra, ami a választói akarat jobb leképeződéséhez vezethet.

További előny, hogy a politikai kommunikáció személyesebbé válik, fontosabb lesz a politikusok állandó kapcsolattartása a választókkal, kevésbé távolodnak el tőlük. Emellett jóval könnyebb lett a választók, különösen a fiatalok bevonása a politikába.Ez demokráciában nagyobb aktivitáshoz, diktatúrákban akár – ahogyan az arab tavasz során láttuk – forradalmakhoz, a rendszer megdöntéséhez is vezethet.

Persze az online kommunikáció erősödésének vannak hátrányai is. Például komoly az esély arra, hogy beszűkül a választók politikai horizontja. Képzeljünk el például egy szavazót, akinek túlnyomó többségben vele azonos preferenciával rendelkező ismerősei vannak. Ha a Facebook a médiafogyasztás alapja – márpedig a fiatalabb korosztályban az lett – ez teljesen beszűkültté teheti a választókat. Magyarán: a választók semmiféle olyan hírről nem értesülnek, amely saját pártjukra nézve terhelő vagy az ellenfelek számára előnyös.

További komoly veszély, hogy az interneten minden fajta szűrő nélkül terjedhetnek különböző álhírek. Ezt a lehetőséget ráadásul annál hatékonyabban használhatja ki egy párt, minél gátlástalanabb. A cáfolat persze mindig nehezebb és időigényesebb dolog, mint egy álhír elterjesztése. A közösségi médiának köszönhetően tehát olcsóbb és személyesebb lehet a politika, de még könnyebb lesz hamis látszatot elterjeszteni egy ügyről, vagy ami még veszélyesebb, egy társadalmi csoportról.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.