Kártyarendszer

A kormány rátapos a szegényekre

Ha a kormány elkezdi Erzsébet-kártyára utalni a szociális segélyeket és a családi pótlékot, azzal nem azt a célt éri el, hogy a szegények a segélyt mostantól alkohol, játékgép és cigaretta helyett valóban a gyerekeikre és napi megélhetésükre költik, hanem azt, hogy pontosan ez a lehetőség szűnik meg. Ugyanis az óvodai étkeztetéstől a bölcsődedíjon át a tankönyvig és a gáz-, illetve villanyszámláig rengeteg olyan kiadás létezik, amit Erzsébet-kártyával nem lehet kifizetni...

2012.04.10 07:51sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

De haszontalannak azért nem neveznénk.

A képviseleti demokráciának éppen az lenne az előnye a közvetlen demokrácia intézményével szemben, hogy meg tudja óvni az állampolgárokat saját felkészületlenségüktől. Nem szavazhatunk arról, hány százalékos kamattal bocsájtunk ki bizonyos futamidejű államkötvényeket, mert nem értünk hozzá, ahogyan szerencsére halálbüntetés sincsen, holott a többség támogatná. Ebbe a kategóriába tartozik a szegények állami juttatásainak természetbeni kifizetése, egészen mostanáig, ahol a kormány a többség nyomására úgy döntött, enged a népakaratnak, holott tökéletesen tudja, mekkora kárt okoz ezzel. Hogy életeket tesznek tönkre puszta populizmusból.

Széles körben terjedt ugyanis el, hogy a segélyezettek – akik persze a munkanélküliség miatt nagyobb arányban cigányok – „nem jól” költik el az egyébként elképesztően alacsony, és többségében már közmunkához kötött állami pénzeket: elisszák, eldohányozzák és játékgépbe dobálják. Természetesen biztosan van olyan is, aki ezt teszi, de egyetlen létező felmérés sem igazolja, hogy a tendencia általános lenne. Akinek pedig havi 20-30 ezerből a megélhetés mellett sörre, cigarettára és játékgépre is futja, az valamit igazán tudhat, amit sokaknak érdemes lenne megtanulni. A valóság tehát az, hogy a többség párizsira, villanyszámlára és fűtésre költi a pénzt, mert másra nem is költhetné: különben állandóan éhezne.

Ezen túl tehát nem lehet majd játékgépbe dobálni a segélyt. Még egyet is értenénk (ha ez általános jelenség lenne, ahogyan nem az), de nézzük meg még, milyen egyéb haszontalan dolgokra nem lehet majd költeni a természetben fizetett juttatást. Nem lehet például a gyerekünk óvodai, iskolai étkeztetését fizetni belőle, a legszegényebbek gyerekei tehát rosszabb esetben – ha nincs a segély mellett feketemunka – éhezni fognak az oktatási intézményekben. Nem lesznek tankönyveik sem, így is nyilván könnyű lesz kitörni a lakótelepről vagy a cigánysorról. Nem lehet majd gáz-, villany-, telefon- és internetszámlát befizetni vele, ami szintén sokat tesz a XXI. században elfogadható életért.

De persze a segély természetben fizetésével, a szegények megalázásával nemcsak ez a probléma. Hanem az is, hogy ha már állami pénzről van szó, kizárólag a szegényeket tudja kriminalizálni a társadalom. Senki nem kérdezi meg, hogy a gazdagok mire költik a nekik is járó (miért is?) családi pótlékot, pedig lehet, hogy sokkal nagyobb arányban isszák és kaszinózzák el a bevételt. Senkit nem érdekel, mire költi a dúsgazdag egyetemista az állami ösztöndíját, a minimálbérre bejelentett vállalkozó a lakhatási támogatást – bezzeg a szegényektől, tőlük banki ügyintézőknek megfelelő szintű pénzügyi tudatosságot és takarékosságot várunk el, mintha ez valóban csak rajtuk múlna.

Rossz hírünk van: a szegényeknek nem azért nincsen megtakarításuk, mert képtelenek tervezni az életüket, hanem azért, mert az államtól – akár közmunkáért – kapott összeg annyira alacsony, hogy abból képtelenség egyszerre enni, rezsit fizetni és gyerekeket iskolába járatni. Vagy-vagy. Nos, amíg pedig ez így van, egészen érthetetlen, miért akarja az állam megszabni, hogy e három alapvető dolog közül melyiket választja szerencsétlen állami támogatásra szoruló egyén. A másik rossz hírünk, hogy a 47 ezer forintoknak még a kétszereséből sem lehet takarékoskodni, jövőt építeni: az elképesztően magas albérlet-díjak, rezsiköltségek és lakáshitel-kamatok miatt pusztán az viszi el az emberek bérének és támogatásainak jelentős részét, hogy valahol lakni tudjanak, ahol van fűtés télen és víz az év minden időszakában. 

A segélyek Erzsébet-kártyára való utalása túlzás nélkül emberek százezreinek életét nehezítheti meg minden érdemi haszon nélkül. A politika és a társadalom osztozik a felelősségben: mi azért vagyunk felelősek, mert elhisszük és tápláljuk a szegényekkel szembeni előítéleteket, és elvárjuk a politikától, hogy büntesse a nyomort, a politika pedig azért, mert nincsen meg benne az a természetes immunrendszer, amit azt mondaná: „na ezt már nem”. Holott tudják, hogy ártanak. A legrosszabb az egészben mégis az, hogy néha úgy tűnik, mintha ez nemcsak nem érdekelné őket, de kifejezetten élveznék is.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.