Bátran szavazzunk!

Négyigenes népszavazás?

Tény és való, hogy az LMP népszavazási kezdeményezése egy kérdés kivételével nem a társadalom legégetőbb problémáira reagál, ugyanakkor közülük egy olyan sincsen, amit ne lehetne jó szívvel támogatni. A Fidesz szavazóinak pedig azt tudjuk mondani, hogy éppen a kérdések kisebb jelentősége miatt nem valószínű, hogy egy vesztes kampány úgy hatna pártjukra, mint tette azt a Szociális Népszavazás 2008-ban az MSZP-SZDSZ koalícióval. Viszont bizonyos, nagyon is szükséges korrekciókat elérhetne.

2012.03.09 07:46sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Menjünk sorba. Az első kérdés arról szó, hogy a tankötelezettség korhatárát visszaállítsa a kormány a jelenlegi 16-ról 18-ra. Valljuk be, a Hoffmann-féle oktatási reform még mérsékeltebb jobboldali körökben is kiverte a biztosítékot poroszos stílusával, de főként sokszázezer forintos tandíjaival és a szegényekről való lemondással. Vissza a múltba! – mintha ez lenne a jelszó.

Ennek megtestesítője a tankötelezettség korhatárának leszállítása. Akkor, amikor Magyarországon szinte lehetetlen munkát találni képzettség nélkül (sokszor azzal is), az állam egyszerűen nem teheti meg, hogy kidobja az iskolából a szegényebb körülmények közül jövő, diákokat. Arról nem beszélve, hogy az intézkedés azt eredményezheti, hogy az iskolák megpróbálnak a cigánygyerekektől megszabadulni, akik végzettség és képzettség híján jó eséllyel ezután a munkanélküliek nem jelentéktelen táborát gyarapítják majd. Aki azt gondolja, hogy a Hoffmann Rózsa-féle ódivatú, múlt századi, elit és középosztály, illetve leszakadó szegények közé falakat emelő oktatáspolitika nem szíve szerint való, nyugodtan szavazzon igennel a tankötelezettség korhatárának visszaemelésére, még esetleg jobboldaliként is.

A több kérdés első ránézésre nem ilyen egyszerű, de például a munkanélküli juttatások folyósítási ideje szintén lényeges kérdés. A munkanélküli ellátás hosszáról tudni kell, hogy azt Európai Unió 27 tagállama saját hatáskörben állapítja meg. Ahogyan azonban a Policy Solutions politikai elemző intézet egy rámutatott nemrégiben: közös pont az európai szociális rendszerekben, hogy az állás nélkül maradtak számára mindenhol elérhető egy legalább 5 hónapig tartó juttatás folyósítása, a 3 hónapos szabályt bevezető Magyarországot kivéve.

Aki amiatt aggódik, hogy ennek visszaállítása elképesztő állami kiadásokhoz vezetne: hát, nem vezet. Egyrészt az OVB nem hitelesítette volna a kérdést, ha ennek komoly költségvetési vonzata lenne – az ilyen kérdés kiírása ugyanis (elvben) alkotmányellenes. Másrészt ez az intézkedés nem kerülne többe néhány tízmilliárdnál, de valószínűleg még annyiba sem. Lenne ötletünk, hogy ezt a pénzt hol lenne érdemes megspórolni: kezdve a stadionépítésektől egészen a Matolcsy-féle jövőkutató intézeten át az egykulcsos adóig. Magyarországon 18 hónap az átlagos idő, mire valaki állást talál egy leépítés/elbocsájtás után, az öt-hat hónapos folyósítás a minimum ilyen esetben, amit az államtól el lehet várni. Mondhatni, erre tartjuk.

Aztán van még a próbaidő kérdése, az LMP szerint ugyanis 100 napnál ez nem lehetne hosszabb. És valóban: 100 nap legyen már elég egy munkáltatónak arra, hogy eldöntse: megfelelően végzem-e a munkámat ahhoz, hogy véglegesítsen, vagy sem. Persze ennek a kérdésnek már van másik oldala is: ugyanis a munkavállalónak sem feltétlenül rossz, ha jobb ajánlat esetén szerződésszegés nélkül ott tudja hagyni kényszerből vállalt állását. Csak hát nem olyan időket élünk, amikor ez a fajta probléma roppant életszerű lenne.

Az is igaz, hogy a rugalmas (értsd: a munkaadónak a munkavállalóval szemben kedvező) foglalkoztatási szabályok több munkahelyet eredményezhetnek, de valószínűleg nem a megbízási szerződések és feketemunka paradicsomában, Magyarországon. Így hát ezt is elvethetjük, és megint csak nyugodtan szavazhatunk igennel. Ahogyan az utolsó kérdésre, a szabadságok kiadásának szabályozására is. Van ugyanis, akinek ez fontos lehet, egy cég pedig igazán megteheti, hogy a szabadság kétharmadát a munkavállaló kérésének megfelelően adja ki. Az egyharmadról így is a cég dönthet, és azért még senki nem ment csődbe, ha egy alkalmazottja nyáron nyaralt egyet.

Bátran szavazzunk tehát négy igennel, lényegében értelmetlen, de az embereket rendkívül rosszul érintő intézkedéseket törlünk el vele. Még akkor is, ha nem ezek a legfontosabbak a hosszú-hosszú listáról.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.