Lesz-e még?

A Fidesz nem akar államcsődöt

Annak az elméletnek az elterjedése, hogy a kormány szándékosan játszik államcsődre, igen hasonló a bankbetétek államosításának rémhíréhez. Mindkettő teljességgel alaptalan, ugyanakkor kiválóan jelzi, hogy mennyire rosszul megy a Fidesznek a kormányzás. Ilyen pletykákon még a Gyurcsány-kormány legmélyebb időszakában is hasunkat fogtuk volna a röhögéstől. Most nem, de azért nem árt cáfolni.

2012.01.19 09:01sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az Orbán-kormánynak jelenleg komoly esélye van a politikai túlélésre, és – főleg kétharmados többségének köszönhetően – arra, hogy 2014-től is vezesse az országot. Mindez annak ellenére igaz, hogy a kormány az ellenkezőjét teszi választás előtti ígéreteinek, megszorító politikát folytat osztogatás helyett. Persze osztogatni nem is lenne miből, csak hát ez tudható volt a választások előtt is. Az esélyt az újrázáshoz az ellenzék gyenge állapota adja: a Jobbik alig erősödik, az MSZP nem tud átlépni saját árnyékán, az LMP 16 képviselőjéből Ivády Gábort kizárták, Scheiring Gábor és Schiffer András háttérbe vonult, Kaufer Virág pedig kilépett. Vakok közt meg félszemű a király.

Mindez az esély igenis fontos tényező akkor, amikor az államcsőd esélyeit kezdjük latolgatni. Nemrég látott napvilágot a kiváló szociológus, Szelényi Iván tollából egy fejtegetés, miszerint a Fidesz egy előre kidolgozott, szűk réteg által kitervelt „mesterterv” szerint halad az államcsőd felé, amelyből „puha landolással” argentin mintára jól szeretne kijönni. Az elméletben annyi racionalitás van, hogy az államcsőd esetén súlyosan leértékelt nemzeti valuta felpörgeti az exportot, ami akár az újrainduló gazdaság motorja is lehetne. Ugyanakkor a forint több száz százalékos esésének vannak olyan súlyos mellékhatásai, amiket egy altruista hajlamokkal nem rendelkező politikai erőnek érdemes felmérnie.

Márpedig Orbán Viktor minden, csak nem önfeláldozó alkat. Nem soroljuk fel újra, milyen közintézményeket foglalt el a Fidesz, és azt sem, hogyan központosította hatalmát az elmúlt másfél-két évben. Mára lényegében nincs az államigazgatásnak olyan területe, ahol Orbán Viktor közvetlenül vagy közvetve ne tudná saját személyes akaratát érvényesíteni. Ehelyett érdekesebb az a BBC-n megjelenő riport, amely szerint a miniszterelnök egy közeli munkatársa azt mondta: „this is not a time for checks and balances”, azaz „ez most nem a fékek és ellensúlyok ideje.” A Fidesz célja tehát – ez a kormányzás kezdete óta világosan látszik, ráadásul érthető is – nem a hatalom elvesztése, hanem annak megtartása, sőt, minden korábbinál erősebb koncentrációja.

Márpedig egy államcsődbe nem lehet nem belebukni – és ezt pontosan tudja Orbán is. Magyarországon különösen nagy károkat okozna ez, nagyrészt éppen abban a szavazói bázisban, ahol a Fidesznek továbbra is többsége van. Az államcsőd egyik következménye a hipergyors infláció lenne: ezzel pedig elpárologna a felső-középosztály és a gazdagok forintban felhalmozott megtakarításának jelentős része. Emellett van az országban több millió devizahiteles, akik egyik hétről a másikra válnának fizetésképtelenné, így esélyesen földönfutóvá. Egy államcsőd a politikai karrier végét jelenti, hogy mást ne mondjunk, az argentin elnöknek 2001-ben helikopterrel kellett menekülnie a felháborodott lakosság elől.

Egy tudatosan államcsődre játszó politikának tehát csak abban az esetben lenne értelme, ha Orbán Viktor „mestertervének” alapja az önfeláldozás lenne a jövőbeli gazdasági növekedés beindítása érdekében. Ez pedig nemcsak esélytelen, de irtózatosan kockázatos elgondolás is lenne: a magyar gazdaság kitettsége, az európai környezet megváltozása, a lakosság fizetésképtelensége korántsem biztos, hogy akár egy nagyobb összegű adósságelengedést követően ne blokkolná a gazdaság növekedését akár évekre. Ennél rosszabb hírünk van, amely egyúttal reménykeltő is: szó sincs arról, hogy Orbán tudatosan játszana államcsődre.

Amit a miniszterelnök el szeretne érni, az főként a leggazdagabb 10% megerősítése akár a többi 90% kárára, úgy, hogy közben ad hoc megoldásokkal csökkentjük a költségvetési hiányt. Az pedig kizárólag a gazdasági kormányzat inkompetenciájának – amit most már igencsak kormányközeli források is elismernek Járai Zsigmondtól Heim Péterig – lesz köszönhető, ha az államcsőd valóban bekövetkezik. Nincs itt semmiféle államcsődre alapuló gazdaságpolitikai tervezés. Sőt, leginkább semmilyen nincs. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy ott tartunk, ahol.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.