A zsákmányelv mint szervező erő

Az egyetlen következetes elem a Fidesz politikájában

A Fidesz politikájából jobban hiányzik a következetesség, mint bármi más. Mondani és csinálni a magyar jobboldalon mindent lehet, és mindennek az ellenkezőjét is: a kormány ugyanis percek alatt képes indokokat találni arra, hogy miért fordul homlokegyenest ellenkező irányba, mint amerre azelőtt tartott. Azért kivétel is van: a zsákmányelvet a Fidesz mindennél következetesebben alkalmazza.

2011.12.15 11:40sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Fotó: MTI

A Fidesz összevonná a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Főfelügyeletének feladat- és hatásköreit - adta hírül nemrég portálunk is. Az egyértelműen Simor András eltávolítására tett javaslat újabb állomása annak a folyamatnak, amivel a Fidesz az elméletben független állami szerveket foglalja el lépésről-lépésre. Érdemes sorra venni, mi történt eddig.

Először az Alkotmánybírósággal vívott egyenlőtlen küzdelmet az Orbán-kormány. A magánnyugdíj-pénztárak államosítását a világ egyetlen Alkotmánybírósága sem engedte volna az államfőhöz aláírásra - hiszen az nyílt megsértése a magántulajdon elvének -, így Lázár János módosítójával meghatározatlan ideig kivette a testület jogköréből a gazdasági kérdéseket. Ezt követően a párt újraválasztotta Bihari "minden pártnál jól érzem magam" Mihályt, és olyan kiváló elképzelésekkel múlttal rendelkező elfogulatlan szakembereket is, mint  Pokol Béla vagy a korábbi Fideszes országgyűlési képviselő, Balsai István.

A sort az RTL Klub 40%-os tulajdonrészének utólag csődbe fulladt megvásárlása folytatta volna, de a Fidesznek, ha nem megy pénzzel, megy adminisztratív eszközökkel: jött a médiatörvény és a Médiahatóság, élén Szalai Annamária volt fideszes képviselővel. A következő az Állami Számvevőszék elfoglalása volt – azt külön nem kell kifejtenünk, miért és mennyire aggályos, ha a pártok gazdálkodását ellenőrző szervet szintén egy volt fideszes képviselő vezeti. Lehet majd szabálytalanságokat találni az ellenzéknél, hurrá, különösen Magyarországon, ahol a pártok két évtizede tartó gyávaságából (miszerint nem merték az azóta megdrágult költségeknek megfelelően megemelni a pártoknak járó pénzkeretet) a pártfinanszírozás terén lényegében minden illegálisan történik.

Persze az nem működik, hogy az állam tetején ne lojális ember csücsüljön, így lett köztársasági elnök a minden szempontból alkalmatlan Schmitt Pálból. A magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosításával a Fidesz pedig az emberek privát bankszámláján kívüli utolsó olyan megtakarítását is hozzáférhetővé tette a kormány számára, amelynek sorsáról eddig nem dönthettek. Hát, most döntöttek: az összeg nagyjából fele azonnali adósságcsökkentésre ment, a többit pedig elköltötték folyó kiadásokra. Mindez azért is kiváló, mert az 1400 milliárd forintos tőkeinjekció beadása előtt 82% volt a GDP-arányos államadósság. Pontosan annyi, mint most.

A folyamat még nem fejeződött be, a bíróságok ugyanis új főnököt kaptak Handó Tünde személyében, aki kivételesen nem korábbi Fidesz-képviselő ugyan, de Szájer József felesége. Közben az ellenállás bizonyos bástyáit – így az oktatási szférát és a szakszervezeteket – szintén érthetetlen, illetve bizonyos szempontból nagyon is érthető törvénykezéssel korlátozta a kormány. Megvan tehát a sajtó, a bíróság, az ügyészség már régen a Fideszé volt, zsebben a köztársasági elnöki poszt, az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság, a korábban hozzáférhetetlen megtakarítások, és most már a Nemzeti Bank is, de még mindig nem jött el a Kánaán. És ezt még ütőképes (haha) ellenzék híján is rendkívül nehéz lesz megmagyarázni.

Holott az ok meglehetősen prózai: azt a következetességet, amelyet a Fidesz a független intézmények elfoglalásában, a zsákmányelv érvényesítésében képvisel, a kormányzás semmilyen más területén nem tudja megvalósítani. Azt eddig is megszoktuk, hogy Szijjártó Péter hárompercenként mond ellent önmagának, de például az IMF-fel kapcsolatos kommunikáció a legrosszabb minőségű angol bohózatokba illik. És ha még csak a kommunikáció lenne következetlen! De sajnos a politika is az. A gazdagoknak kedvező adórendszer egyetlen lehetséges pozitív hatását, a munkahelyteremtést a jogbiztonság felszámolása és a különadók ütik. A belső fogyasztásra épülő gazdaságpolitikát az adóemelések lehetetlenítik el. És a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni.

Ahogyan a közintézmények elfoglalását is lehetne, pontosan addig, amíg nem marad független szelete a magyar közéletnek. És ezzel nem az a probléma, hogy a külföld Ukrajnaként kezel majd minket - most is úgy kezel, okkal -, hanem az, hogy Magyarországon rendkívül rossz dolog lesz élni. Nyilván nem az anyagi problémákkal aligha küszködő Simor Andrást kell sajnálni, hanem azokat, akik úgy érzik: nemcsak az anyagi körülményeik romlottak az elmúlt időszakban, de már nyíltan ki sem mondhatják, amit az országról gondoltak. Márpedig arról mindig az aktuális hatalom tehet, ha ezt egyre többen érzik így. Lehet őket bérrettegőknek vagy komcsiknak titulálni, de a fenti felsorolásból pontosan az látszik, hogy van okuk kellemetlenül érezni magukat. A kormánynak figyelmeztetnie kéne magát: az ellenzék ellen háborúzhat, az ellenzék szavazói ellen viszont nem érdemes.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.