Jobboldali képviselők veszélyben?

Amikor a zsákmányelv az egyetlen elv

A Fidesz a T/5130-as törvényjavaslattal nemcsak beismerés nélkül ismerte be saját államadósság ellen vívott háborújának vereségét, de lényegében lehetetlen helyzetbe is hozza a következő kormányzást. Mindez persze csak akkor igaz, ha a kormánypártok megszavazzák az indítványt, ami egyébként a még életbe sem lépett Alaptörvényt módosítaná.

2011.12.08 11:07sabater - ma.hu

„Kifejezetten fontos, hogy az új Alaptörvény szerint a kormány nem csinálhat több adósságot, amíg az államadósság szintje nem megy 50% alá” – dicsekedett Schmitt Pál köztársasági elnök a Foreign Policy nevű lapnak. Az interjú december 2-án jelent meg. Hogy Magyarország elvben első embere mennyire fontos tényezője a hazai politikai életnek, tökéletesen jelzi, hogy a nyilatkozat megjelenését követő második napon, azaz december 4-én Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter olyan törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amely pontosan ezt az intézkedést függesztené fel 2016-ig.

Mindebből két dolog látszik világosan: az első, hogy az Alaptörvénybe fektetett, a piac és a politikát követő értelmiség által eleve rendkívül ambiciózusnak tartott államadósság-csökkentési cél valóban irreális volt. Mondjuk, azt sejteni lehetett, hogy a Fidesz hatalomátvételekor a GDP arányában 82%-os államadósság nem fog legalább 32%-ot csökkenni még a magánnyugdíj-pénztári vagyon felhasználásával sem. A második, hogy a Fidesz a következő kormányok vállára akar olyan elvárásokat rakni – mi több, nehezen módosítható kétharmados jogszabályokkal kötelezővé tenni azok teljesítését –, amelyeknek önmaga is képtelen megfelelni. Mindez pedig komoly veszélyeket jelent a jövőre nézve.

Ha ugyanis a 2014 után hatalomra lépő kormánynak – legyen ez akár a Fidesz, akár a Jobbik, akár egy baloldali összefogás – nem lesz kétharmados többsége, akkor vagy olyan, szó szerint soha nem látott megszorításokba kezd, amelyek társadalmi hatásai valóban beláthatatlanok (két év alatt kellene az államadósság több mint harmadát rendezni, ez lehetetlen). A másik lehetőség, hogy az akkor regnáló kormány csak olyan költségvetést fogadhat majd el, amely nem növeli az államadósságot, ami teljesíthető ugyan, de szintén csak brutális megszorítások árán. A legrosszabb az egészben, hogy az Alaptörvény még elfogadása előtt gumiszabállyá vált: korántsem lennénk meglepve, ha a Fidesz 2013-2014 környékén, ha reálisnak látja saját újraválasztását, egyetlen mozdulattal eltörli ezt a szabályt. Ha pedig az ellenzék nyer, helyben hagyja.

Ezzel a Fidesz olyan nyomást tud gyakorolni jövőbeli legyőzőjére – ha 2014-ben lesz ilyen –, amelynek feloldásáért komoly engedményeket tud kérni. Orbán Viktor jól látja: kétharmaddal megvan arra a lehetősége, hogy alapvetően rossz vagy végrehajthatatlan politikára kötelezze az elkövetkező évek kormányait, amelynek teljesítésétől csak a Fidesz engedélyével lehet majd eltérni. Kérdés, mit kér Orbán azért cserébe, hogy a Fidesz megszavazza a saját maga által hozott irreális szabályoktól való eltérését. Van néhány tippünk, egyik sem éppen a hazai demokrácia fejlődését szolgálja.

Amellett, hogy a Fidesz elvben konzervatív pártként minden olyan demokratikus konszenzust felrúgott, amelynek felállításában a rendszerváltást követően a Fidesznek is fontos szerepe volt, ez a mentalitás nemcsak kicsinyességről árulkodik, de gátlástalanságról is. Minden kormány politikai kultúrája hat a következő kormányokéra: ha az MSZP 2006 és 2010 között cefetül korrupt volt, az minden kommunikációs panel ellenére sem arra sarkallja a Fideszt, hogy végleg leszámoljon az intézményesített rablással. Cserébe eltanulhatók a közbeszerzéseket övező praktikák („közbe szerzés”), ráadásul a BKV-ügyek után mindenki csak legyint, ha például Rogán Antal saját alsó szomszédját bízza meg egy 120 milliós kommunikációs kampánnyal, ahogy ez nemrég meg is történt. Persze lehet, hogy ez utóbbi esetben szó nincsen korrupcióról, de azért szívesen megnéznénk, mi kerül ennyibe azon, hogy valaki közösségi oldalakon és blogokon reklámozza az V. kerületet.

Ha pedig a Fidesztől a jövő kormányai a zsákmányelv gátlástalan kihasználását, az elkövetkező kormányok ellehetetlenítését, a pártkáderek majd’ élethosszig tartó bebetonozását tanulja el, abból már középtávon sem fog semmi kisülni. Az ellenzék állapotát tekintve lehetséges, hogy a Fidesz 2014 és 2018 között még jól is jön ki a jelenlegi gyakorlatból: ha a kormányra kerül, azért, ha pedig ellenzékbe, akkor egy eleve megbénított kormánnyal szemben kell politizálnia. Azonban ha a Fidesz egyszer megbukik, és ha ellenfelei nem gyakorolnak velük szemben egy igen elegáns gesztust – és miért tennék, ha a Fidesz sem tette? –, akkor könnyen lehet, hogy a jobboldali képviselők komoly veszélynek lesznek kitéve, jó esetben csak politikailag. Ezért a demokratikus intézményrendszer megerősítése hosszú távon a Fidesznek is érdeke lenne.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.