Képtelen megfelelni

Az LMP első nagy bukása

Az LMP a második kerületi időközi választáson nyert helyzetből csinált bohócot magából: először azzal, hogy Karácsony Gergely visszavonta saját ígéretét a visszalépésről, majd azzal, hogy szavazóinak kétharmadát elvesztette. Ennél az is lényegesen jobb eredmény lett volna, ha ígéretének megfelelően visszalép. A Fidesz nyert, a győztesek pedig a szocialisták lettek.

2011.11.29 11:15sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A második kerületi időközi választás sokkal érdekesebben alakult, mint ahogy az egy előre lefutott időközi választás esetében történni szokott. A 2011. november végi eredmények néhány dolgot első ránézésre elárulnak: például azt, hogy alacsony részvétel mellett egy jobboldali többségű kerületben simán tudja hozni a Fidesz a győzelmet másfél év nem túlzottan sikeres kormányzást követően is. No meg azt, hogy az ellenzék továbbra sem tudott kikecmeregni a mélypontról, bár Lévai Katalin 30% feletti második fordulós eredménye messze jobb, mint amire az MSZP számíthatott. De ne szaladjunk ennyire előre.

Láng Zsolt győzelme szinte biztos volt a választást megelőzően is. A jobboldal a második kerületben időtlen idők óta győzött, ráadásul a Fidesz adórendszerének nyertesei (tehát a gazdagabbak) is jelentős számmal élnek ebben a városrészben. Azt is valószínűsíteni lehetett, hogy a Jobbik csúnyán leszerepel majd, hiszen a szélsőjobboldali párt fő bázisa Kelet-Magyarországon van, ott tud igazán jó eredményeken elérni. A fő kérdés tehát az volt, milyen stratégiát követ és milyen eredményt ér el a Fidesz baloldali ellenzéke.

A megállapodást, hogy az MSZP és az LMP jelöltjei közül a kevesebb szavazatot elérő politikus lépjen vissza, Karácsony Gergely kezdeményezte, Lévai Katalin pedig elfogadta. Az LMP frakcióvezető-helyettese azonban úgy tűnik, ezt csak abban az esetben tekintette volna kötelező érvényűnek, ha ő lesz az a bizonyos második Láng Zsolt mögött. Így – akár saját döntésre, akár Schiffer András kvázi-pártelnök pressziójára – az első forduló után bejelentette, hogy mivel a jobboldal jelöltjének legyőzésére még a visszalépése esetén sincsen lehetőség, ő mégis elindul. Ezzel pedig el is lőtte az LMP számára azt a lehetőséget, hogy a kiemelkedő, 15% közeli eredményt sokáig hangoztatva középpártként pozícionálja magát. A 6,5% (a párt Zugló melletti legjobb kerületében) ugyanis nem éppen középpárti eredmény. Másképp mondva: katasztrofális.

Már önmagában a jelöltállítás és a választás előtti tétnövelés – a megállapodás Lévai Katalinnal – is megkérdőjelezhető a Lehet Más a Politika részéről. A második kerületben ugyanis az LMP-nek volt olyan jelöltje, akinek országos ismertsége van, a korábbi világ- és Európa-bajnok öttusázó (és fővárosi képviselő) Hanzély Ákos személyében, aki ráadásul ügyesen kezdte politikai pályafutását a Centrum Parkoló Kft. elleni korrupciós feljelentés ügyével. Ehhez képest a párt elindított egy már országgyűlési képviselőt a képviselőségért (nem mentség, de megjegyzendő, hogy a Fidesz is ugyanezt tette), és szemmel láthatólag biztosra vette, hogy legyőzi az MSZP-t. Az MSZP jelöltje pedig köszönte szépen, és 9 százalékot vert az első fordulóban Karácsonyra.

Az elbizakodottság meglehetősen nehéz helyzetbe hozta az LMP-t. Ha ugyanis Karácsony ígéretének megfelelően visszalép, a Fidesz és médiája könnyen rásüthette volna „az MSZP kistestvére”-bélyeget az ökopártra. Ha pedig Karácsony megszegi ígéretét, azzal hiteltelenné válik, ráadásul egy rendkívül rossz választási eredményt kockáztat a második fordulóban. Az utóbbit választották, ami pedig ahhoz vezetett, hogy a baloldali kistestvér-jelző helyett a még kevésbé motiváló „kispárt” és „rétegpárt” jelzőket tudják majd ellenfelei az LMP-re aggatni.

Ahogy azt korábban is megírtuk, az LMP-ben ideje lenne elgondolkozni arról, mikor vállalják fel az MSZP-vel való kényszer-szövetségkötés szándékát. Arról ugyanis nem érdekes vitatkozni, hogy ilyen szövetség lesz, ennek szükségességét teremti meg a Fidesz új választási rendszere. Ha az LMP kormányozni akar – és induljunk ki abból a premisszából, hogy minden párt erre törekszik –, az meglehetősen nehezen képzelhető el az MSZP-vel való szövetségkötés nélkül.

A második kerületi időközi választás pontosan azt mutatta meg, mi történik akkor, ha az LMP túltaktikázza magát, és némi képzavarral élve patikamérlegen akarja méricskélni a Fidesztől és az MSZP-től (illetve akár a Jobbiktól) tartott egyenlő távolságát. Schiffer Andrásék talán most úgy számoltak: többet nyernek azzal, ha nem közelítenek az MSZP-hez, mint amennyit vesztenek egy rossz választási eredménnyel. Azonban a második fordulós szavazatok azt mutatják, hogy az LMP választói adott esetben még a szocialistákra is hajlandóak átvoksolni a kormánypárti jelölt leváltása érdekében. Ebben az esetben pedig az LMP, többek közt Schiffer András érthető, de túlzott MSZP-gyűlöletéből kifolyólag, képtelen saját választói igényeinek megfelelni. Ami egy párt esetében hosszú távon mindig is problémát jelent.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.