Elküldték jó messzire, de ez sem volt elég

A Dajcstomi-jelenség: jó-e Brüsszelben "faszozni"?

Előrebocsájtjuk: az égvilágon semmi bajunk a trágársággal, adott esetben még az öncélú gorombasággal sem. Néha jólesik egy-egy káromkodást beleereszteni a nagyvilágba, nem is beszélve arról, hogy jól megalapozott publicisztikai fordulatként egy-két nyomdafestéket nem tűrő (dehogynem) szó kifejezetten szórakoztató tud lenni. Azonban más dolog, ha ezt egy EP-képviselő csinálja, és más, ha egy lazább hangvételű portál vélemény-rovatának publicistája.

2011.11.06 08:54sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Mert az utóbbi Magyarországot képviseli nemzetközi fórumok előtt, az utóbbi pedig kizárólag saját magát.

Kósa Ádám, Őry Csaba, Glattfelder Béla, Hankiss Ágnes, Bagó Zoltán. Akiknek erről a névsorról kapásból a magyar EP-képviselők delegációja jut eszébe, meglehetősen tájékozottnak mondhatják magát az Európai Parlament ügyeiben. Egyben ez rávilágít arra is, mennyire forgalmunk nincs arról, mit csinálnak egyáltalán az Európai Unió különböző szerveiben. És ezért nem elég a féltudású magyar társadalmat okolni; ebben felelőssége van a médiának, politikai elemzőknek, a magyar politikai elitnek és természetesen az EU különböző szervezteinek is. Holott korántsem mindegy, mit csinálnak ezekben a mezei választópolgár számára meglehetősen átláthatatlanul és bürokratikusan működő intézményekben; elég csak annyit mondani, hogy legutóbbi az Európai Bizottság egy 50 milliárd eurós (!) infrastrukturális finanszírozási csomag beindítását javasolta az Európai Parlamentnek, ami nagyjából megegyezik Magyarország költségvetésének egy éves teljes összegével.

Tudatlanságunk oka sokrétű. Először is, az Európai Unió jogalkotása – mert ugye azt sem két perc elmagyarázni, mennyiben más ez, mint a nemzeti parlamentek törvényalkotási joga – meglehetősen bonyolult, lényegében különböző intézmények (a Tanács, a Bizottság és a Parlament) labdáznak addig bizonyos javaslatokkal, amíg konszenzusra nem jutnak, igaz, ez az elmúlt években valamelyest hatékonyabbá vált, ha nem is egyszerűsödött. Jelenleg például hétféle eljárásban hozhat döntést az EU különböző területeken, és nem a választópolgár hibája, ha ebbe az információba már első olvasásra belefárad.

Herczog Edit is avatta már magát Szalacsi Sándorrá

Más részről, az EP-választási kampányok jelentős része belpolitikai témákról szól, az Unió csak üres jelszavak szintjén jelenik meg a képviselők közti vitákban és hirdetésekben, ami jól magyarázza, hogyan kerülhetett az Európai Parlamentbe három olyan képviselő (Morvai Krisztina, Balczó Zoltán és Szegedi Csanád), amelynek pártja rendszeresen az EU-ból való kilépése buzdít. Mellesleg ez utóbbi nem specifikusan magyar jelenség, az EU-szkeptikusoknak külön frakciójuk van a Parlamentben, ami egyrész érthető (hiszen megválasztották őket), másrészt még ennél is jobban érthető (hiszen az EP-képviselőség, főleg hazai viszonylatban, igen jövedelmező állás), harmadrészt azonban nem tesz igazán jót a tagállamok együttműködésének.

Harmadrészt az EP képviselői lényegében semmiféle kontrollt nem kaptak a fejük fölé a közvélemény részéről. A média nem tudósít tevékenységükről, a politikai elemzők (nagyon ritka kivételllel) nem értékelik munkájukat. Így szerencsétlen EP-képviselőink akkor tudnak a médiába kerülni, ha igazán eget rengető baromságokat mondanak vagy csinálnak. Így sikerült Áder Jánosról kideríteni, hogy egy értelmes mondatot nem tud elmondani angolul - ami azért jól jön egy EP-képviselőnél, még akkor is, ha minden anyagról készül fordítás -, de itt jön a képbe Herczog Edit is, aki zseniálisan sikerült "how red is his popó"-elszólásával egy időre a politikai élet Szalacsi Sándorává avatta magát.

Twitteren kinek lehet "faszozni"?

A legkirívóbb példa mégis Deutsch Tamás, aki twitter-oldalán küld el mindenkit melegebb éghajlatra, amennyiben olyan kedve van. Így megkapta a magáét a magyar alkotmányra becsmérlő megjegyzéseket tevő Thomas Melia és sokak mellett például Gyurcsány Ferenc is. Hogy Gyurcsány Ferencet „legecizni” illdomos-e, azt hagyjuk, hiszen tudjuk, a volt kormányfőtől sem idegen a kemény szavak használata, még ha ő nem is politikai ellenfeleire alkalmazta ezt, hanem főként saját korábbi tevékenységének értékelésére. De egy nemzetközileg elismert szakember kritikájára „faszozással” reagálni, ez olyan határ, amit egy publicista bármikor átléphet, egy képviselő azonban nem. Ő ugyanis az országát képviseli nemzetközi fórumok előtt, nem a saját véleményét.

Illetve…talán mégis. Ha Deutsch Tamás akar, élete végéig EP-képviselő maradhat, akár válogatott szitkok mellett is. Senki nem hall ugyanis arról, hogy Deutsch Tamás twitterezésen kívül csinál-e bármit az EP-ben, és ha a Fidesz továbbra is Brüsszelben akarja látni Orbán Viktor egykori kollégiumi társát, elég, ha felteszi listája élére – három-négy EP-képviselője vélhetően még 2016-ban is lesz a Fidesznek. Ha „dajcstomi” kormánytagként folytatna hasonló twitterezést, már rég le kellett volna mondania, de legalábbis olyan támadások érték volna személyét, mint Hoffmann Rózsát és Matolcsy Györgyöt összeadva sem.

De mivel a magyar lakosságnak önhibáján kívül fogalma sincsen, milyen feladata, szerepe és jelentősége van az EP-képviselőnek, hogy van-e Deutsch Tamásnak bármiféle tevékenysége Brüsszelben a twitterezésen kívül, szavai súlytalanok, maximum szórakoztatásra alkalmasak. Pedig nemsokára Deutsch Tamás is szavazni fog az 50 milliárd eurós fejlesztésről.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.