A Fidesz jóvátételi adót vetne ki az MSZMP-sekre

Politikai bosszú vagy egy régi adósság törlesztése?

A Fidesz jóvátételi adóval sújtaná az MSZMP volt vezetőit. A kezdeményezés első ránézésre bosszúállás az MSZP-n, második ránézésre pedig teljesen jogos igény kielégítése - azt ugyanis kevesen vitatják, hogy például Biszku Béla nem érdemel kiemelt nyugdíjat. Pontosan az ilyen eljárások előtt érdemes azonban megvizsgálni, hogy nem létezik-e szofisztikált, valódi megoldás, amelyik tényleg igazságos helyzetet teremt a korábbi állami vezetők nyugdíjazása kapcsán Magyarországon.

2011.10.21 08:38sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

„Arra kíváncsi vagyok, vajon Kövér László és Stumpf István miként viszonyulnak ehhez, hiszen ők maguk személyesen is az "elnyomó" apparátus tevékeny részesei voltak. Tán még a végén az is kiderül, hogy ez utóbbiak többen vannak, mint az ’elnyomottak’?” – írta Szanyi Tibor MSZP-s országgyűlési képviselő egy közösségi portálon aznap, hogy napvilágot látott a jóvátételi adóról szóló híresztelés a Fidesz-frakcóvezető Lázár János szájából. A sort kiegészíthetjük Martonyi János külügyminiszterrel. És joggal merül fel a kérdés, hogy ha a Fidesz ilyen aktívan ítéli el az állampárti tagságot vagy a szocializmus alatti politikai tevékenységet, akkor miért csinál egy korábbi MSZMP-tagból alkotmánybírót, egy másikból minisztert, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének volt munkatársából pedig házelnököt?

Persze a kérdés korántsem ilyen egyszerű. Martonyi János 1989-ben privatizációs kormánybiztosként lépett be az MSZMP-be, ami, bár kétségtelenül párttagságot jelent, azért feladata a lehető legkevésbé a szocializmus építése volt. Ugyanígy nehéz megkérdőjelezni Kövér László tevékenységét a korai magyar demokrácia kialakításában. Stumpf István pedig a Századvég megalapításával tett sokat – jót és rosszat egyaránt – a magyar politikai kultúra fejlődéséért. Az ő példájuk tökéletesen jelzi, hogy a magyarországi szocializmus korántsem egyfajta homogén „rossz”, amelybe bele lehet tuszkolni mindenkit, aki bármilyen formában részt vállalt a rendszer építésében. Nem mindegy, hogy valaki sortüzeket vagy asszonykórusokat szervezett.

Állami vezetőként is lehetett jól, illetve rosszul munkát végezni. Persze mindenki számára volt másik lehetőség: el lehetett vonulni a politikától, vissza lehetett utasítani pozíciókat. Nem kellett, nem volt kötelező a hatalom kiszolgálójának lenni. Ugyanakkor nem konkrét bűncselekményeket, hanem pozíciókat büntetni – nos, ez sajnos eléggé kommunista tempó. Elég problémás, hogy a rendszerváltás után a Biszku-féle alakok felelősségre vonása elmaradt, ugyanúgy, ahogy máig nem nyilvánosak az állambiztonsági szolgálatok tevékenységéről szóló jelentések, hogy mást ne mondjunk, az ügynöklisták. Ebben pedig ugyanakkora felelőssége van a Fidesznek, mint az összes többi párnak.

Érzik ezt egyébként Lázár Jánosék is. Javaslatukban az szerepel, hogy a nyugdíj összege a jóvátételi adót követően sem lehet alacsonyabb a mindenkori minimálnyugdíj kétszeresénél, ez egyébként egy humánus megoldás, hiszen az érintettek körében vannak, akik ezt megérdemlik – és vannak, akik nem. Pontosan ez a baj azzal, ha teljes rendszereket próbálunk homogén masszaként kezelni: lehet, hogy 10-20 év múlva jön egy kormány, amelyik meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerének vezetőit sújtaná majd jóvátételi adóval. A Fidesz javaslata teljesen különböző „bűnökért” hasonlóan büntet, még ha nem is vasszigorral, szerencsére.

 A javaslat egy másik eleme is érdekes. A jóvátételi adó összege természetesen nem komoly tétel az állam számára, ezért azt értelmetlen lenne a központi költségvetésbe folytani; így e pénzből inkább 56-os mártírokat, kárvallottakat vagy halálra ítélteket támogatnának. Fellélegezhet tehát Mécs Imre korábbi SZDSZ-es és MSZP-s képviselő, a Fidesz talán neki is ad valamit, de ami ennél fontosabb: ideje lenne megnézni azt is, hogy milyen tevékenységet folytatnak az 56-os szervezetek. A Magyar Vidék Országos 56-os Szövetsége például a napokban tüntette ki (halála után) Képíró Sándor csendőrszázadost, akit az újvidéki sortűzben több tucat civil megölésével vádoltak. Mivel 1956-tal összefüggő tevékenysége nincs, ezért élünk a gyanúperrel, hogy a kitüntetés annak szólt, hogy az első fokon ártatlanul – valójában bizonyíték hiányában – felmentett Képíró azzal érdemelte ki azt, hogy egyfajta hős lett a szélsőjobboldalon. Emellett volt MIÉP-es képviselő és a Magyar Érdek Pártjának alapítója is díjat kapott, nyilván nem érdemtelenül.

A kommunista-szocialista múlt feltárása tehát nem olyan dolog, amit Wittner Mária egy javaslatára, kétharmados tempóban és azonnal meg kell lépni, követkeményekkel és büntetésekkel együtt. Teljes mértékben egyet lehet érteni azzal, hogy akiket nem ítéltek el bűncselekményekért, legalább ne kapjanak kiemelt nyugdíjat – de sokkal jobb lenne, ha ezeket az intézkedéseket valódi, tabuk nélküli kutatómunka és teljes nyilvánosság előzné meg, és nem valamiféle egyszerűsítő, a szocializmus minden szereplőjét gonosznak beállító értelmezés uralná el a magyar közbeszédet. A cél tehát jó, az eszköz sokkal kevésbé.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.