Aláássák a törvénybe vetett bizalmunkat

Ész nélküli szigor a szabálysértésekre

Az új szabálysértési törvény tervezete az ész nélküli szigorításokon alapul, megfelelve azoknak a társadalmi várakozásoknak, amelyeknek maga a társadalom is képtelen megfelelni.

2011.10.13 07:06sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Nem lehet minden "második szemetelést" elzárással sújtani, mert ha ezt a törvényt betartanák, a 3/4 ország börtönviselt lenne. Ha pedig a parlament betarthatatlan törvényeket hoz, azzal nemcsak magát teszi nevetségessé, hanem azokat a jogszabályokat is, amelyek megszegése valóban súlyosan negatív társadalmi hatással jár.

Elzárással, azaz szabadságvesztéssel lenne büntethető az, aki hat hónapon belül két szabálysértést követ el. A szigor természetesen a szabálysértések visszaszorítását célozza, de nem mindegy, melyikét: így szélsőséges esetben előfordulhatna az is, hogy valaki egy szemetelést követően egy kevéssé súlyos közlekedési kihágásért börtönbe vonul. Márpedig ez nem jó, mert az elzárás súlyos dolog: testi-lelki-anyagi következményei egyaránt lehetnek. Azt pedig nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy soha életükben nem szegtek meg egyetlen szabályt sem.

Szabálysértést ugyanis sokszor vétlenül követ el az ember. Legkevésbé azért, mert ártani akar: sokkal inkább figyelmetlenségből, esetleg a körülmények alakulnak úgy, megint máskor a szabály létezéséről sem tudunk – és bár a jog szerint a törvények rossz ismerete nem ment fel azok hatálya alól, azért szándékos bűnelkövetésnek mégsem neveznénk, ha valaki, visszatérve egyéves külföldi munkájából automatikusan rágyújt egy aluljáróban, mert nem veszi észre a dohányzás tilalmára felszólító plakátot. Márpedig ez is megtörténik. Mint ahogy az is, hogy valaki gyorsan hajt, miközben gyerekét viszi a kórházba; és az is, hogy valaki közterületen fogyaszt alkoholt, esetleg otthon füvet, mert jól sikerült az esti buli. Vagy azért, mert rosszul.

Ezeket lehet, néhány esetben kell is büntetni, bár a könnyű drogok szabályozása kapcsán megoszlanak a véleményék. Azonban a büntetésnek arányosnak kell lennie a bűncselekmény vagy szabálysértés társadalmi hatásával. Azt pedig a jogalkotónak is be kell látnia, hogy bár a gyorshajtás veszélyezteti a környezetét, azért például az üres utakon, lakott területeken kívül nem minősül olyasféle kihágásnak, amiért börtönt kéne kapni. Az aluljárókban való dohányzásról, a lakcímváltozás bejelentésének elmulasztásáról nem is beszélve.

Természetesen a büntetési tételek emelésének lehet egyfajta visszatartó hatása. Az egyre erősödő rendpárti elvárásokat pedig a politikusok pontosan ezzel igyekeznek kielégíteni. Ráadásul rendkívül nehéz szót emelni a szigorúbb büntetések ellen, hiszen az ilyen típusú érvelés úgy tűnik, mintha a bűnelkövetőket és szabálysértőket próbálnánk mentegetni a törvénytisztelő állampolgárok kárára, holott erről szó sincs. Elég csak magunkba néznünk: hányszor követtünk el szabálysértést mondjuk az elmúlt öt évben? Tilosban parkolás, gyorshajtás, alkoholfogyasztás közterületen, minden számít. Kivéve az olyan érveket, hogy „úgyis csak azokat kapják el, akik rendszeresen csinálják” – ugyanis ez nem igaz. Az észlelés-lefülelés sokszor teljesen véletlenszerű.

A legborzasztóbb az, hogy ezeket a törvényjavaslatokat olyan képviselők hozzák, akik maguk is hasonlóan esendőek. Láttunk mi már jobbikos szóvivőt, aki lefotózta a vadkender-gyűjteményét. Láttunk Lázár Jánosokat, akik nyilván nem viccből szerelnek lézerblokkolót az autójukra. És persze láttunk sokkal súlyosabb bűncselekményeket is a parlamentből éppen távozó képviselőktől, elég csak a közelmúlt BKV-botrányaira gondolni, de sajnos a sort hosszan sorolhatnánk. A képviselők tehát tudják, hogy a büntetési tételek emelése önmagában nem oldja meg a problémákat, de a többi bűnmegelőzési módszer – prevenció, rendőrök számának emelése és béremelése, fejlettebb eszközök, több tájékoztatás – egyszerűen drágább.

Kérdés azonban, tisztában vannak-e azzal, hogy a túlzott szigor, a rendpártiság milyen negatív következményekkel járhat. Először is növekedhet a korrupció: mindenkinek jobban meg fogja érni a parkolási bírság befizetése (és az esetleges börtön kockázata) helyett lefizetni a rendőrt. Másodszor a szabálysértések elkövetőinek meghurcolása: ha reális opció lesz, hogy tilosban dohányzásért és parkolási vétségekért is elzárás fenyegeti az embereket, az enyhén szólva is igazságtalan, már csak a vétlen szabálysértők miatt is.

Harmadszor pedig, és ez a legfontosabb, a tervezet alááshatja a törvényekbe vetett bizalmat, és súlyosabb bűnelkövetést idézhet elő. Ha kis összegű lopásért-csalásért, egy pofonért és környezetkárosításért is hónapokra börtönbe kerülhetek, miért ne játsszak nagyban? – gondolhatják azok, akik egyébként is hajlamosabbak a kihágásokra. És így lehet a kis összegű bolti lopásból nagy összegű csalás, a pofonból agyonverés, a szemetelésből ipari környezetkárosítás. Mert elmosódik a határ bűncselekmény és szabálysértés között: sajnos nemcsak a szankciók tekintetében, de félő, hogy a gyakorlatban is.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.