A Schmitt Pál-szindróma

Mi áll Dörner György színházigazgatói kinevezése mögött?

Schmitt Pál-szindrómának hívhatjuk azt a jelenséget, amikor a korlátlan hatalom aktuális birtokosa egy bizonyos, az ország szempontjából fontos pozícióra egy hűséges és alkalmas, illetve egy szintén hűséges, de borzasztóan alkalmatlan figura közül az utóbbit választja ki, bízza meg és nevezi ki - hogy aztán a feltétlen lojalitás szempontjait érvényesítve műveletlenségével, butaságával többet ártson a korlátlan hatalom aktuális birtokosának, mint akár egy ellenzéki jelölt.

2011.10.08 07:38sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A szindróma legújabb tünete Dörner György színházigazgatói kinevezése.

Dörner György rövid színházigazgatói karrierje során valamit máris elért: a baloldali és liberális ellenzék néhány napig most semmiképp nem tud adórendszerrel, Matolcsyval, szegénységgel, tehát – elnézést kérünk a kultúrától - az ország sorsát a színházlátogatóknál nagyobb mértékben befolyásoló dolgokkal foglalkozni, mert vérmérséklettől függően sír, röhög vagy sírva röhög Dörner színházigazgatói pályázatán. Az olyan priceless részletek ugyanis, miszerint „a Hátország (a színház tervezett új neve – a szerk.) a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot jelképezi” kétségkívül szórakoztatási célt szolgálnának – persze csak akkor, ha nem múlna Dörner pályázatán nagyon sok ember sorsa színésztől alkalmazottakon át a rendezőkig.

Most arra nem térnénk ki hosszabb terjedelemben, mennyire életszerű „szociálliberális iga alatt nyögő” (az a stílus!) magyarságról beszélni a kétharmados Fidesz-kormányzás világában, egy olyan világban, ahol Blaskó Balázs és Balázs Péter is színházigazgató lehet. Meg arra sem, hogy a mondat szerkezetéből következtetve a baloldali és liberális emberek Dörner szerint automatikusan kiesnek a magyarság fogalmából. Úgyhogy inkább arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy bár régóta tudjuk: a színház és politika egymástól korántsem független intézmények, azért az mégiscsak meglepő, hogy valaki nem titkoltan azzal a szándékkal pályázik egy intézmény vezetésére, hogy egyfajta politikai ellenszínházat csináljon, mintha ugyan a jobboldal lenne elnyomva 2011-ben Magyarországon.

Persze a kultúra maradt az egyetlen olyan terület – politika, média kilőve –, ahol a „balliberális” oldal (ha egyáltalán létezik ilyen) még mindig relatíve komoly, bár egyre csökkenő súllyal képviselteti magát. Hogy mást ne mondjunk, például még mindig Alföldi Róbert a Nemzeti igazgatója, bár élnénk a gyanúperrel, hogy ennek egyetlen oka a Jobbik túlzottan vehemens és rendkívül alpári támadása, ami még a Fidesz vezetésében is kicsapta a biztosítékot. Azért persze szépen lassan ez is megváltozik a Blaskó-, Balázs- vagy Dörner-féle kinevezésekkel, és ezen meglepődni igen kevéssé tudunk, hiszen ha a Költségvetési Tanács, az Alkotmánybíróság vagy a közmédia megszállása a jobboldali politika meglehetősen evidens és mára tökélyre fejlesztett célja, miért éppen a kultúrában lenne másképp?

Igen ám, de a Dörner-kinevezésnek van egy pikantériája, mégpedig az, hogy Márta István személyében nem egy Alföldi-típusú „balliberális” szereplő, hanem egy szintén jobboldali jelölt volt a másik jelentkező, aki mellesleg 13 évig vezette sikerrel az Új Színházat. A pályázatok megalapozottsága és a szakmai delegáltak szavazatai alapján egyértelmű az is, hogy Tarlós Istvánnak legalábbis illett volna jobban megindokolnia Dörner kinevezését, hiszen a szakmailag gyengébb, politikailag elfogultabb és a társadalom egy jelentős része számára vállalhatatlanabb jelölt mellett tette le a voksát.

Félreértés ne essék: a „balliberális” oldalnak nem az a fő problémája, hogy jobboldali igazgató került a színház élére (Márta István is az volt), hanem például az, hogy Csurka István jobb sorsra érdemes drámaírót kérné fel intendánsnak. Csurkának ugyanis az elmúlt húszéves tevékenysége kimerül a masszív zsidózásban, amitől még az intoleranciával szemben toleránsabbak haja is az égnek áll. Azaz a Fidesznek két jobboldali jelölt közül sikerült az alkalmatlant, a vállalhatatlant kineveznie. Nem ez az első eset.

Jobboldalon ugyanis nemcsak tehetséges művészek, de jobb képességű politikusok közül is lehetne válogatni. Oktatási államtitkárnak mégis Hoffmann Rózsát nevezte ki a miniszterelnök Pokorni Zoltán helyett. Köztársasági elnök sem mondjuk Vízi E. Szilveszterből lett, hanem Schmitt Pálból, aki csupán annyiban tudja megtestesíteni a nemzet egységét, amennyiben pártállástól függetlenül mindenki képes rajta röhögni. Ugyanez a helyzet Matolcsy Györggyel – felkészült és elismert jobboldali közgazdászból aztán tényleg Dunát lehet rekeszteni.

A Schmitt Pál-alkalmasságú emberek kinevezésének egyetlen előnye – a lojalitás és az önállóság teljes hiánya – mellett rengeteg hátránya van, példának okáért nevetségessé teszik a Fidesz által kiépíteni kívánt politikai-társadalmi berendezkedést. Így lesz Nemzeti Együttműködés Rendszeréből Nemzeti Együtthülyülés Rendszere, ahol Schmitt Pál a köztársasági elnök, Dörner György a színházigazgató, Hoffmann Rózsa pedig az oktatási miniszter.

Ja igen, és Orbán Viktor a miniszterelnök.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.