Első rész

Hogyan lett Orbánból is Gyurcsány?

A Fidesz szépen lassan mindent megcsinál, amit ellenzékben, 2006 és 2010 között hevesen támadott. Persze a józanabbak számára az ellenzéki Fidesszel a legnagyobb probléma éppen az volt, hogy nem kínált alternatívát, csak egy maximális hangerőre állított Szijjártó Péterként üvöltötte, hogy "nincs szükség megszorításra".

2011.09.25 08:06sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Hát most önmaga bizonyítja be, hogy megszorításra néha szükség van, az emberek jóléte nem pusztán szándék kérdése – hát még, ha a szándék is hiányzik! – és ezek az igazságok akkor is azok maradnak, ha Orbán gyáva beismerni őket. De hogyan jutottak el idáig? Első rész.

A Fidesz rendkívül ambiciózus tervekkel látott neki 2010-ben a kormányzásnak. Az elképzelések – utólag ezt nem nehéz rekonstruálni – alapvetően két nagyobb kormányzati cselekvéssorozatról szóltak. Az első, minek szépíteni, a demokrácia intézményrendszerének elfoglalásáról és/vagy tönkretételéről, a kormánnyal szembeni ellensúlyok gyöngítéséről vagy az erre kitalált intézmények saját káderekkel való feltöltéséről. Ami persze célját tekintve ugyanazt jelenti.

Az eredmény: siker a Fidesz szempontjából, hiszen a médiatörvényt kísérő külföldi és beföldi háborgást leszámítva könnyedén mentek át a szabadságot, demokráciát korlátozó törvényjavaslatok a törvényhozáson és az ország közvéleményén. Ha ezt az értékelést kétségbevonnánk, gondolkozzunk el azon, hogy jelenleg a Fidesz népszerűbb, mint a három parlamentbe jutott ellenzéki párt együttvéve. Természetesen ez nemcsak Orbánék győzelme, hanem az ellenzék kudarca is; mégis jelzi, hogy a kormánypárt lényegében lenyelette az emberekkel a békát. Voltak tüntetések, nőtt a bizonytalan szavazók aránya, még néhány civil csoport is elkezdett mozgolódni (Magyarországon ez nagy szó!), de a végén mindenki hazament.

Így történhetett, hogy mára minden létező intézmény falát narancssárgára festették, persze képletesen, mert az Alkotmány Asztalát még a festéskor sem lehet félretolni. Korábbi fideszes országgyűlési képviselő ül a Médiatanács és a többek közt a pártok gazdálkodását felügyelő Állami Számvevőszék élén. Fidesz-kötődésű és csökkentett jogkörű Alkotmánybíróság vizsgálja, hogy a törvények összeegyeztethetők-e az alaptörvénnyel, már ha egyáltalán vizsgálhatja. A legfőbb ügyész szinte leválthatatlan lett, az ombudsmanokat kihajigálták az ablakon, az államfő (khm…) Schmitt Pál, és aki a kormánynak beszól, az indoklás nélkül találhatja magát kirúgva. A felsorolás nem a teljesség igényével készült, elég legyen annyi még hozzá, hogy jövőre akár az iskolaigazgatókat is a Fidesz válogathatja meg.

Ezeket a döntéseket a Fidesz meglehetősen gyenge indoklással támasztotta alá, elsősorban azért, mert a puszta hatalmi arrogancia mellett igen nehéz érvelni. Ahol azonban magyarázni próbáltak, ott világosan beszéltek: Orbán Viktor például a parlamentben kerek-perec megmondta, hogy az Alkotmánybíróságot azért kell rácsos kiságyba tenni, hogy államosíthassák a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, ami gazdasági mozgásteret ad a kormánynak. És azt is hozzátette, hogy ez, tehát a mozgástér bővítése, mindennél fontosabb. A Fidesz érvelése tehát a következő volt: azért van szükség a demokratikus intézményrendszer korlátozására, hogy a kormány véghez tudja vinni azt a korántsem ortodox, de kétségkívül hatékony gazdaságpolitikát, amely egyenes út az üdvösség felé.

A terv kockázatos volt, de korántsem logikátlan. Persze a kockázatokat könnyebb lett volna mérsékelni, ha a kormány közgazdászokat is alkamaz Matolcsy György mellett, de akkor nem beszélhettünk volna a világon valóban egyedülálló kísérletről. A magyar út ugyanis a következő: az élőmunkát terhelő elképesztően magas járulékok mellett egy jelentős személyijövedelemadó-csökkentéssel próbálták felpörgetni a gazdaságot és beindítani a foglalkoztatást. Magyarra fordítva: a kormány azt feltételezte, hogy ha a gazdagabbaknál több pénz marad, ők majd ezt befektetik, ami munkahelyeket teremt. Különösen akkor, ha párthuzamosan csökkentik a munkavállalók lényegében összes létező jogát: így aztán valóban olcsó és könnyű lesz bárkit foglalkoztatni. A több dolgozó kéz pedig több bevételt hoz az államnak is, így fokozatosan „kinövekedjük a válságot”.

Ehelyett a nyújtózkodós takarónkat nőttük ki, a válságot nem. 2011 nyarára a GDP-növekedésmérő nulla százalékot mutatott, az Európai Unió megbírságolt minket 250 milliárd forintra, az állami bevételek jelentősen elmaradtak a várttól, a foglalkoztatás pedig alig pörgött fel. Lehet ezt szépíteni, például azzal, hogy közben az államadósság csökkent, vagy a munkahelyteremtés azért mégsem alakult rosszul, sajnos ezek is csak féligazságok. Az államadósság csökkenésének egyetlen oka, hogy az állam rátette a kezét az emberek magánnyugdíj-pénztári megtakarításaira, és ebből saját tartozását előtörlesztette. A munkahelyek száma pedig sokkal biztatóbb képet festene az országról, ha legalább a Fidesz választás előtti és utáni ígérteinek negyedét elérné.

A jó hír, hogy ebben a helyzetben még Orbán Viktor is felismerte, hogy valamit változtatni kell. A rossz pedig az, amit lépett… (Folytatjuk >>>)

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.