A végtörlesztés végül mindenkit tönkretesz?

Országmentés: komoly veszélyt szült a kapkodás

Hogy a kormány a devizahiteleseknek felkínált fix végtörlesztés lehetőségével ócska, populista, bankellenes retorikával él, az teljes mértékben másodlagos a jelenlegi helyzetben. Nincs ugyanis semmi baj azzal, ha a több százezer devizahiteles országában a kormány végre kezelni akarja a problémát: ez a dolga. Azonban előzetes hatástanulmányok és vizsgálatok hiányában egy ilyen horderejű javaslatot előterjeszteni életveszélyes.

2011.09.15 09:47sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A hétfői parlamenti ülésről készült egy árulkodó fotó Orbán Viktorról, pontosabban a papírról, amiről beszédének vázlatpontjait olvasta: a lapon tollal kihúzott részek, megjegyzések szerepeltek – egész bekezdések kisatírozva, mások pedig kézírással a nyomtatott szöveg mellé írva. Nemcsak az derült ki a 168 óra fotósa által készített képből, hogy a kormány egyfajta szociális bolthálózat bevezetését tervezte, majd elvetette, hanem az is, hogy a hatpontos, „országmentő” névre keresztelt javaslat az utolsó utáni pillanatban állt össze.

És ez baj, mert azt jelzi, hogy a program nincsen rendesen előkészítve: idő hiányában nem is készülhetett kellő minőségű hatástanulmány és előzetes szakvélemény. Márpedig itt nem a nyúltenyésztés szabályainak ideiglenes megváltoztatásáról van szó, hanem sokkal nagyobb horderejű, az egész magyar gazdaságra akár évekre kiható változtatásokról. A napokban ennek megfelelően az osztrák és a korábbi magyar pénzügyminisztertől (Oszkó Péter) gazdasági újságírókig rengetegen támadták a Fidesz terveit, amiből visszatáncolni a kormány számára rendkívül nehéz dolog lenne.

A kritikák egy része pontosan ugyanannyira megalapozott, mint az Orbán-csomag. Azzal érvelni ugyanis a jelenlegi helyzetben, hogy a kormány egyáltalán nem várhatja el a bankoktól, hogy viseljék a felelősséget a devizahitelesek rossz döntése miatt, egyszerűen butaság. A devizahitelesek a hitel felvételének időpontjában korántsem voltak megfelelően tájékoztatva ennek kockázatairól – ami a bankok és az éppen regnáló kormány, az MNB, valamint a pénzügyi felügyeleti szervek együttes hibája –, emellett a gazdasági válság és a 2008-2011 között hatalmon lévő kormányok (a Fidesz és az MSZP egyaránt) szintén rengeteget rontottak a helyzeten. A bírálók érveiben természetesen rengeteg igazság lehet, de nem szabad elfelejteni, hogy például a válságkezelő pénzügyminiszterként relatíve sikeres Oszkó Péter is egy, az OTP-csoporthoz tartó kockázatitőkealap-kezelő éléről mondja meg a frankót. Véleményét ennek megfelelően is kell kezelni.

Nincs ugyanis azzal semmi baj, ha a kormány pénz hiányában a bankokra próbálja hárítani a devizahitelesek költségeinek egy részét. A napokban számos cikk jelent meg arról, hogy Magyarországon a törlesztőrészletek indokolatlanul magasak, hogy a bankok olyan költségek árát hárítják át az ügyfelekre, amelyek náluk nem jelentkeznek. A kormány persze korántsem önhibáján kívül került olyan helyzetbe, hogy saját forrásokból – azaz adóbevételből – nem tud érdemi megoldást kínálni, de azt látni kell, hogy a minisztériumokban nem ülhettek tétlenül, várva, hogy több százezer ember veszítse el a lakását a megnövekedett törlesztőrészletek miatt. A magáncsőd intézményének bevezetésétől az államilag támogatott átváltásokon át a saját tulajdonban való bérlővé válásig persze sokféle megoldás elképzelhető a helyzetre, de a kormány azt választotta, hogy fizessenek a bankok (is).

Mindez természetesen a gyakorlatban nem azt jelenti, hogy az Armani-öltönyben feszítő bankárok eladják egy luxusvillájukat a tizenhat közül, és válság megoldva – hiába is szeretné a kormány ezt a látszatot kelteni. A fix végtörlesztésnek komoly ára lesz, és ezt az árat csak részben fogják osztrák és német bankok finanszírozni. A bankszektor ezermilliárdos becsült vesztesége azt jelentheti, hogy nehezebb lesz hitelhez jutni az országban (bár mostanság sem kimondottan rózsás a helyzet). A forint szinte biztosan leértékelődik (holott elméletileg a felértékeléssel mérsékelhetnék is veszteségeiket a bankok), ami azt okozhatja, hogy a végtörlesztésre képtelen devizahitelesek – tehát pont a szegényebbek – törlesztőrészlete tovább növekszik. Rossz ez az importőröknek, igaz, az exportra termelő hazai vállalkozásoknak pedig éppen, hogy előnyösebb a gyenge forint. És ez még korántsem a vége: jöhet leminősítés, azaz további finanszírozási gondok, és jöhet az is, hogy az EU (utólag) elkaszálja a javaslatot, és végül mégiscsak az adófizetők pénzéből kell rendezni a problémát, mondjuk, minden korábbinál nagyobb megszorítások árán.

Ha nem történik meg a Fidesz által a választásokat követően megígért „kisebbfajta csoda” (aminek eddig se hírét, se hamvát nem láttuk), lehetséges, hogy a fix végtörlesztés több kockázatot hordoz magában, mint a jelenlegi helyzet. Ugyanakkor végre eljutottunk addig, hogy a kormány kezdett valamit a problémával. Kár, hogy a gondatlan és kapkodó tervezés következtében nem számították ki a bejelentés hatásait: így a kormány is csak tippelni tud, hogy kivitelezhető-e, amit elképzelt. Holott nem ez lenne a dolga.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.