Sikeresek voltunk-e? - 2. rész

Ezeket buktuk be a magyar EU-elnökség alatt

Részben nagyon, részben a lehető legkevésbé. Ez a válasz adható a július elsejével véget ért magyar elnökség eredményességét firtató kérdésekre.

2011.07.15 09:20sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A magyar elnökség alatt szakpolitikai, integrációs szinten sokat lépett előre az Európai Unió, és ezt természetesen a Brüsszelben és Strasbourgban dolgozók is elismerik. De politikai szinten konfliktust konfliktusra halmozott az Orbán-kormány – és nem is mindig jött jól ki belőlük.  Cikksorozatunk (az első részt itt olvashatja) második részében az elnökség kevésbé sikeres elemeit foglaljuk össze.

A magyar elnökség kapcsán teljességgel indokolt lehet az az álláspont, hogy szakmailag sikeres, politikailag sikertelen fél évet tudhat a háta mögött a magyar kormány – de csak amennyiben e kettő fogalmat egy alapvetően politikai természetű esemény kapcsán külön lehet választani. Cikksorozatunk első részében a szakmai sikereket gyűjtöttük össze, megállapítva, hogy a magyar EU-elnökség az európai integráció tekintetében sikerek sorát hozta. Magyarország nemzetközi tekintélye azonban jelentősen csökkent az elmúlt fél évben, ami főként Orbán kompromisszumokat nem ismerő belpolitikája és háborús retorikája okozott.

Természetesen voltak szakpolitikai kudarcok is, de ezek száma a sikerekhez képest meglehetősen visszafogott. Problémát jelentett például, hogy – bár ez volt a magyar elnökség célja – a schengeni határokat nem sikerült kiterjeszteni Bulgáriára és Romániára. Mindez csak azért nem vált látványos kudarccá, mert az eredeti célkitűzésről is kevesen tudtak. Nem úgy, mint a Keleti Partnerségi Csúcstalálkozó elhalasztásáról, ami komoly presztízsveszteséget jelentett Magyarország számára.

Szintén nem fognak a diplomaták dicsekedni azzal, hogy Magyarország éppen saját elnöksége idején fúrta meg az Euro Plusz névre keresztelt gazdasági programot, egyébként Dániával, Nagy-Britanniával és Csehországgal egyetemben. Az Euro Plusz elsősorban a régió versenyképességét növelő megállapodás lett volna, amely a felelős gazdálkodás megteremtésére irányult, többek között szigorúbb költségvetési politikát és a tagországok között összehangolt adórendszert létrehozva.

A szakmai kudarcok azonban nemcsak a sikerek, de a politikai botrányok fényében is eltörpülnek. Orbán Viktor ugyanis az elnökség alatt nem fukarkodott az euroszkeptikus kijelentésekkel, ami az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő ország miniszterelnökétől – valljuk be – meglehetősen érdekes stratégia. Ráadásul akkor, amikor a világ figyelme éppen az elnökség miatt Magyarországra irányul, többek ezek egyszerű politikai üzenetnél: meghatározzák azt is, hogyan áll hozzánk a nemzetközi politikai és gazdasági szcéna.

Ennek fényében az, hogy Orbán nem volt képes semmiféle kompromisszumra sem az alkotmány, sem a médiatörvény, sem a gazdasági együttműködés területén, komoly sebeket ejtett Magyarország nemzetközi tekintélyén. A gazdasági függetlenség még érthető lenne, a Fidesz politikája kezdettől egy kockázatos, korántsem ortodox gazdasági modellbe vetett hitre épül, ami vagy „bejön”, vagy nem – az EU pedig a gazdasági integrációt meglehetősen ortodox módszerekkel képzeli el.

Azonban az alkotmány és a médiatörvény az Európai Parlament és a Bizottság által kifogásolt részei korántsem magyarázhatók egy speciális „magyar úttal”: ezek főként a Fidesz hatalmi céljait szolgálják, amiből a párt még nemzetközi nyomás hatására sem engedett. Mi több, a kifogásokat megfogalmazókkal szemben azt mondta Orbán a Fidesz kongresszusán, hogy „kiosztottak néhány kokit és sallert”, ami finoman fogalmazva nem éppen a diplomácia megszokott nyelve. Különösen annak tekintetében problémás ez a kijelentés, hogy a kritikák többsége teljesen jogos.

A magyar EU-elnökség a hatékony szakmai munka mellett bővelkedett az olyan, egyébként még belpolitikai szinten is teljesen fölösleges konfliktusokból, aminek többségét Orbán maga generálta. Amikor az EU elnökségét ellátó ország első embere hasonlítja Brüsszelt, az Unió központját szovjet idők Moszkvájához, az okkal szül értetlenséget a világ minden táján. Pontosan ennyire volt ellentmondásos a magyar elnökség: szakmailag sikeres, politikailag pedig teljes kudarc.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.