Opel Meriva menetpróba

Rolls-érzés 4 millióért

Bár a hivatalos hazai bemutatóra még várnunk kell, az új Meriva árlistája már napvilágot látott.

2010.06.18 10:49.autotimes.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az autó megjelenése tökéletesen illik a márka jelenlegi arculatába, és nem mellékesen sokkal harmonikusabb, mint az a képek alapján várható. Az utastér családi autóhoz híven tágas és könnyen, sokféleképpen alakítható. Az első ajtók szélesre nyílnak, így könnyű beszállni a kissé magasra szerelt ülésekbe, amik kemény tömésűek.

A tengelyirányban is állítható kormánnyal könnyen megtalálható az ideális vezetői pozíció. A tér minden irányban hatalmas, ugyanez a hátsó sorról már nem minden esetben mondható el. A szokatlanul, hátrafelé nyíló hátsó ajtók hatalmas helyet adnak a beszálláshoz, egy hiba van csak: a magas ülésekbe csak a fej lehúzásával tudunk bejutni, de gyermekekre ez nem érvényes.

Valószínűleg legtöbbször ők fognak itt helyet foglalni, így nem lesz zavaró, hogy a középső hely szűk, szélen pedig a fejtér korlátozott a tetőoszlopok miatt. Amennyiben csak négyen utazunk, ezek a hibák könnyedén megoldhatók: a FlexSpace névre keresztelt ülésrendszer lehetővé teszi a középső rész lehajtását, és így a két szélső szék beljebb helyezését. Így óriási teret kapunk, akár nyújtott lábbal terpeszkedhet az itt ülő.

A hátsó ülések külön-külön sínen tologathatók, legelső helyzetben kicsit szűk a lábtér, leghátul viszont hatalmas, és a csomagtartó is használható marad. Ha több poggyászt szállítanánk, a második sort három lépésben ledönthetjük, majd a csomagtérpadló áthelyezésével kiegyenlíthetjük a szintkülönbséget. A tér síklapokkal határolt, jól kihasználható.

Praktikus a kihúzható, 3 kg terhelhetőségű akasztó, ami kisebb bevásárlásokkor jöhet jól. Menet közben csak az 1,7 literes dízel 100 lóerős változatát vizsgálhattuk, hatfokozatú automatával. A motor (kissé erős hangja ellenére) kellemes társ lehetne, jól húz, a váltó azonban beárnyékolja a képet. Menet közben nagy gázadáskor kis gondolkozás után kapcsol vissza, onnantól viszont kielégítő a gyorsulás. Kézi üzemmódban is kissé vonakodva teszi a dolgát, a reakcióidő itt is túl hosszú, ráadásul néha saját akaratát érvényesíti: alacsony fordulaton nem enged terhelést, visszakapcsol.

Jó tulajdonsága viszont, hogy megálláskor minden esetben 1-es fokozatba kapcsol, nem kell a kart pöckölgetni a piros lámpáknál. A futómű alapvetően feszes hangolású, a kisebb úthibákat azonban hatásosan szűri ki, a nagyobbakat viszont kíméletlenül a bent ülők tudomására hozza. A kormány jó fogású, a rásegítés nem túlzott, de sajnos nem sok visszajelzést ad. A fék hatásos, jól adagolható. A kilátás jó, a tükrök elég nagyok, jól használhatók.

A középső, sínen csúsztatható könyöklő használható méretű üreget rejt, kár, hogy nincs több rögzítési pontja, egyeseknek kényelmetlen lehet. A középkonzol gombjait szokni kell, főleg a rádió zavaró: a nagyobb gomb a hangoló, a kisebb a hangerőszabályzó.

A műszerek könnyen leolvashatók. A rövid út alapján jó autónak tűnt a Meriva, azonban az automata váltó helyett érdemes inkább lóerőkre vagy más extrákra költeni: a 30 lóerővel erősebb változat manuális váltóval, azonos felszereltség mellett 250 ezer forinttal olcsóbb. A listaárak 3,9 milliótól indulnak.

A tesztlehetőségért köszönet a budapesti Opel Duna Autóháznak!

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.