Megy mint a golyó, közben takarékos
Porsche Boxter S: Őszinte és kompromisszum-mentes
Kőkemény, de nem veri ki a fogtömést, brutálisan megy, mégsem eszik többet 13-14 liternél.
2009.09.14 10:28autolabor.hu
Kinyomtatom
Fórumozok róla
Végre egy egyértelmű, őszinte és kompromisszum-mentes autó! – örvendeztem, amikor megtudtam, hogy kipróbálunk egy 2005-ös Porsche Boxster S-t.
A legtöbb mai új autó ugyanis a minél szélesebb vevőközönség érdekében rendre „lecsiszolja” az autók éleit, így lesz egy sportosan kinéző Laguna Coupe-ból luxuskupé, vagy egy tipikusan 2 személyes Ford Kából négyszemélyes autó.
A Boxster S-nél ilyesmiről szó sincs! Lehúzható tető, két rettenetesen sportos ülés, feszes futómű és egy bivalyerős motor – nem kérdezi meg, hogy „mi kéne, ha vóna”: ha ez kell, vigyed, ha túl kemény, keress valami mást.
A magyar utakon nagyon ritkán találkozni ezzel a típussal, pedig ma már 8-12 millió forint körüli összegért meg lehet kapni őket használtan.
Sokan tartanak tőle: mivel erős (3.2 literes szívó benzines, 280 lóerővel és 320 Nm-rel), nyilván kiautózzák, és nyilván hamar szétesik.
Mivel feszes, nyilván hetente törik ki a kereke. Mivel nagy a motor, egészen biztosan rengeteget eszik.
Pedig ha tudnák...
A tesztelt Boxster S egy 2005-ös példány volt, a már említett 3.2-es 6 hengeres benzinessel.
Az autó tulajdonosa ezzel nyerte meg az Ágyúgolyó futamot (elmondása szerint a fordulatszámmérő nagyon ritkán esett ki az 5000-8000-es tartományból), és 282 km/h volt a legnagyobb sebesség, amit kiautózott vele.
Papíron az autó gyorsulása 5.5 másodperc, de élek a gyanúperrel, hogy még ennél is jobban gyorsul a Boxster, vagy ha más nem, hát rövidebbnek tűnnek benne a másodpercek...
Mert ahogy megy, ahogy megindul, az leírhatatlan.
Mivel középmotoros, szinte olyan, mintha a hengereken ülnénk, körülölel minket az a nagyszerű zaj, ami kiszakad a boxer motorból.
A gyorsulására elég annyit mondani, hogy egy kicsit megautózott jobb kanyar végén azon vettük észre magunkat, hogy 110-zel döngetünk...
Teljesen máként adja vissza a sebességérzetet, mint a legtöbb mai autó.
Egy kis 1.4-es benzinesből átszállva már maga az az idő, ami alatt mondjuk 40-ről 100-ra gyorsul, annyira rövidnek tűnik, hogy nehéz hinni a sebességmérőnek: bár érzem, hogy a vállaim az ülésnek feszülnek és hogy egyre gyorsabban zuhannak felettem a fák, mégsem érzem azt, hogy a jogsimmal játszok a forgalomban. Pedig...
Tényleg félelmetes, de a szó abszolút pozitív értelmében: maga az autó nem veszélyes játékszer. Persze akár az is lehet, elvégre egy 280 lóerős sportkocsiról beszélünk, de nem könnyű átlépni azt a határt, amin túl csodálatos szórakoztató eszközből gyilkos fegyverré válna a Boxster S.
Nagyrészt a futómű miatt. Tartottam tőle, hogy súlyos hátfájással és egyéb zúzódásokkal szállok majd ki a tesztkör végén, de ilyesmiről szó sem volt. Rettenetesen feszes, nagyon kemény és úgy tart a futómű, ahogy kell, ám érdekes módon nem érződik túlzottan keménynek, fájónak, nem csap szét, nem rázza szét sem az autót, sem az utasokat.
Ez számomra teljesen meglepő volt, mert rengetegen tartanak attól, hogy egy ilyen autóval nem lehet városban közlekedni a minduntalan széteső futómű miatt.
Erre egyébként rá is kérdeztem, és kiderült, hogy a Boxster S karbantartási költsége erősen vetekszik egy használt Opel Astráéval.
A kopó alkatrészeken kívül (fék, féknyergek cseréje, olajcsere) mást még nem kellett költeni az autóra, ami figyelembe véve a korát (2005-ös) és azt, hogy itthon is sokat használták, figyelemre méltó eredmény.
És valahogy tényleg az volt az érzésem, miközben Angyalföldön és Rákospalotán kanyarogtunk, döcögtünk, gyorsultunk és lassultunk a kocsival, hogy úgy össze van rakva, hogy nem hogy magától nem esik szét, hanem még szétszedni sem lehet.
Nagyon úgy tűnik, hogy Kelet-Európára is felkészítették a Boxster S-t, amiért nem tudunk eleget hálálkodni a mérnököknek.
Természetesen amerre csak jártunk, mindenhol feltűnést keltett a kocsi: aki még nem is látta az autót, az is hallotta a távolból az alacsony fordulaton tompán duruzsoló, ám megforgatva engedelmesen üvöltő motort.
Ami ahhoz képest, amit erővel és nyomatékkal bír, szinte termeli a benzint. Nem akarom nevetségessé tenni magam, hogy milyen fogyasztásra számítottam egy 3.2-es szívó sportkocsitól, legyen elég annyi, hogy városi ügyeskedés során 11.9 litert fogyasztott, egy decivel sem többet.
Tizenkét liter városban – és mint kiderült, autópályán 150 km/h-s tempó alatt még 10 litert sem kér el az autó. Hihetetlennek tűnik, de tényleg így van. Rákérdeztem az Ágyúgolyó futamra is, ott 15 liter környékén evett az autó... Elképesztő.
A praktikusságára sem lehet panasz: csomagokat előre és hátulra is lehet pakolni (köszönhetően a középre épített motornak), és az utastér is tele van kisebb-nagyobb rekeszekkel.
Az ülések hátuljára felakaszthatjuk a kabátunkat, mögé is helyezhetünk 1-2 kisebb táskát, a fejtámlák mögé épített rekeszekben is megbújhatnak apróságok, és természetesen vannak zsebek az ajtóban és a kesztyűtartóban is.
A belseje sportosan puritán, de őszintén szólva, mi hiányzik ebből?
Megvannak a kapcsolók, mindent lehet kezelni, van számítógép és hifi, remek fogású bőrkormány (amit a hátulján varrtak, így még jobb a tapintása), és nekem nem nagyon hiányzik a fabetét, a jobb minőségű műanyag, a bonyolultabb kijelző vagy középkonzol.
Nem mondom, hogy nem lenne ettől még kellemesebb bent ülni, de akinek a kicsit elnagyolt és nagyrészt funkcionalista belső miatt nem jön be a Boxster S, az tényleg jobban teszi, ha valami mást vezet.
Szóval, nehéz bármibe is belekötni ebben az autóban, na.
Irgalmatlanul megy, csodálatosan kanyarodik és tart, a kormány pontosabb, mint a svájci vonatok, a hang, ami körülveszi az autót, zene a fülnek, mindenki megnézi és ráadásul még egy Porsche is.
Egy sportkocsi. Nem kevesebb, nem több – kompromisszumról szó sincs.
Vagy ez kell, vagy valami más.
Nekem inkább ez...
Hozzáadom a könyvjelzőhöz
Küldd ide: Delicious
Küldd ide: Digg
Küldd ide: Facebook
Küldd ide: myspace
Küldd ide: twitter
ma.hu RSS csatornái
