Kia Soul - Egyedül autónak nem tökéletes

Fiatalos, nagy, pofás kinézete van - csak vezetni ne kellene...

A Kia Soul ugyanazt a korosztályt kívánja magához csábítani, amellyel a Renault Be bop is megpróbálkozik majd az idei év későbbi szakaszában.

2009.06.16 18:58autolabor.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Fiatalos, fiataloknak tetsző autó testesül meg a Soulban, amely főleg a huszonéves korosztály igényeinek kíván megfelelni. Ennek szól szinte minden az autóban: a forma, a fényezés, a belső kialakítása, a színek, a hatalmas felnik, a remekül szóló hifi, vagy az olyan szemkápráztató dolgok, mint a villogó hangszóró vagy a tükörbe épített tolató radar. Szó mi szó, remek megjelenése van a Soulnak .

A Soul rengeteg autóra emlékeztet kívülről, rögtön a Suzuki Swift, az új Skoda Fabia és a MINI Cooper rémlettek fel, amikor ránéztem. Alighanem mindegyikből csippentett egy keveset a Kia, ám mindezt úgy tették, hogy a végtermék azért kifejezetten egyedi lett. Már csak méreteiből adódóan is: ez a doboz-szerű, bakancsforma már önmagában is hatalmas helykínálatot ígér, főleg, ha ilyen nagyra méretezték az autót.

A két Soul közül a cikk írójának egyértelműen a vadító, piros-fekete fényezésű jött be jobban, a zöldes sokkal visszafogottabb volt, ráadásul a fiatalos, nonfiguratív vonalak helyett Kia-reklámmal volt matricázva. Ami közös volt a két autóban, az a hatalmasra méretezett felni, amelyek közül ugyancsak a pirosra felcsavarozott kéttónusú ötágú tetszett jobban.


A hatalmas orr megdöbbentő, ha szembeállunk vele, és picit értelmetlen is. Szinte teljesen vízszintes a motorháztető, ami a csaknem függőleges orral egyetemben nem éppen repülőgépeket idéző légellenállási mutatóról árulkodik. Belül két teljesen különböző világ fogadja az utasokat, mondhatni, két külön lelkivilághoz igazították az autókat.

A Tomato Red belseje rikító pirosban és itt-ott feketében pompázik, életet, hangulatot, vidámságot sugározva. A zöld Soul belseje ettől eltérően fekete, és csak a rekeszek belsején tűnik fel a piros szín. Sokkal nyugodtabb, kimértebb, szürkébb hangulatot áraszt, és őszintén szólva nem lehet elképzelni, hogy az első számú célcsoportból ki választja ezeket a színeket. Bár parasztvakításnak tűnik, mégis sokkal hangulatosabb a piros belső, amire rátesz egy lapáttal a piros-fekete üléshuzat is. Ami azonos a két autó belsejében, az az anyagminőség: erős közepes, vagy inkább az alatti osztályzatot érdemelnek.

Kopogós és karcos műanyagfelületek, illetve már-már műanyag keménységű bőrkormány várják a vezetőt és utasait, a váltógomb pedig a csiricsáré giccs netovábbja. Talán a váltógomb a szürke belsővel ellátott Soul egyetlen olyan eleme, ami egyszerűségében jobban mutat, mint a piros belső hasonló alkatrésze.


A kényelemre mindazonáltal nem lehet panasz – hangsúlyozom, egyelőre egy helyben állunk az autóval. A csomagtartó megfelelő méretű: elfér benne egy sporttáska és ez-az, hosszú családi nyaralásokra úgysem Kia Soullal indul az ember. Az utastér ráadásul nagyot profitált a szűkösre méretezett csomagtérből: hátul is fejedelmi lábtér várja az utasokat, a fejtér pedig az autó kialakításának köszönhetően mindenhol egyformán remek.

Négy személynek kifejezetten kényelmes a Soul, és még öten is meg lehet kockáztatni több száz kilométeres utakat, lázadás nem fog kitörni a hátsó üléssoron. Utazás közben amúgy is a sofőr jár a legrosszabbul...

Igaz, ő kezelheti a remekül, tényleg pompásan szóló hifit, illetve ő állíthatja az első hangszórókba épített piros neon fényerősségét és ritmusát, ám neki jutott az a hálátlan feladat is, hogy vezesse ezt a Kia Soult. Amelyet az 1.6-os benzinmotorral kifejezetten kényelmetlen terelgetni...

A Soult háromféle motorváltozatban lehet megkaparintani: az 1.6 benzin 126 lóerőt (6300-tól) és 157 Nm-t (4200-tól) képvisel, és ez utóbbi az, ami igazán kevés. Az 1.6-os dízelmotorok nyomatéka 260 Nm, teljesítményük pedig 115 vagy 128 lóerő lehet, attól függően, hogy a sima CRDI-t vagy a high power változatot vesszük.


Alapvetően csak ebből a két motorból lenne szabad választani engedni a vevőket, mert a benzinmotor autóként használhatatlanná teszi a Soult. Hatalmas homlokával és tömegével (1245 kg) úgy tolja maga előtt a levegőt, mint egy mozdony, és nem megy. Nem megy, csak ha nagyon pörgetjük, akkor viszont a fogyasztása szökik az egekbe. Városban nagyon sokáig kell forgatni a motort ahhoz, hogy előbb nyomatékot, majd erőt kapjunk magunk alá.

Mire odáig elér az autó, szívünk szerint már kapcsolnánk is a kettest, mert bár a motorhang nem sérti a fület, mégsem érezzük, hogy érdemes lenne leszabályozásig forgatni az autót. Pedig érdemes: felül életre kel és megmutatja, hogy ha muszáj, akkor tud is menni, ám pont ez a turbófeltöltő nélküli, kis benzinmotorok egyik legrosszabb tulajdonsága: ész nélkül kell forgatni őket ahhoz, hogy valami történjen végre. A fogyasztás pedig egészen kriminális, bár meg kell hagyni, hogy a Kia saját maga alatt vágta a fát a fogyasztásmérő adatközlésével. A tank 48 literes, az autó fogyasztása városban a katalógus szerint 7.9 liter (szerintem 11), országúton 5.7, vegyesen 6.5.

A motor nyomatékának hiánya és az idegesítő fogyasztás még csak az első két fejezet, egyáltalán nem végeztem. A futómű nem teljesíti azt a bizonyos kompromisszumot, amiről annyiszor beszélünk: nem biztosít sportos, biztonságos, de egyúttal kényelmes útfekvést. Persze ekkora, 19-es kerekeken ezt nehéz is volna megvalósítani, és a Kiának nem is sikerült. Ráz, dobál az autó, és bár kanyarban jól tart (nem áll szándékában felborulni), rossz minőségű utakon bizony kissé kényelmetlenné válik.

A váltókar egyáltalán nem jó, igazából nem is tudom jól megfogalmazni, hogy milyen. Szinte magától jár, még megmagyarázható hosszúságú utakon, de elképesztően rossz váltási érzetet keltve. Olyan kis könnyű, ellenállás nélküli az egész... Pont olyan, mint a kocsi orrából könnyen, szinte ellenállás (azaz teljesítmény) nélkül pörgő 1.6-os motor. Ami komoly pozitívum viszont, az a Soul nagy hasmagassága. Bátran meg lehet vele indulni az utakon, nem fogja odacsapni magát sehová, a fekvőrendőröktől sem kell tartani, és földúton is el lehet közlekedni vele.

Ugyancsak tetszett a tolatókamera is: tiszta és éles képet ad a Soul mögött történtekről, valóban segítséget jelent, ha szűk helyre kell benavigálni az autóval. A hátsó kialakítása miatt hamar elveszítjük szem elől, hogy mihez is közelítünk éppen, ezért kifejezetten hasznos ez a kis kiegészítő.

Összességében nehéz mit mondani a Soulról. Autóként nem valami nagy durranás, vezetni nem különösebben élvezetes, nem is olcsó , de mégis van benne valami.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.