Egy legenda, amelyről máig érdemes beszélni

Old Lady - Mercedes-Benz W124 E420

A 124-es Mercedes mára - talán nem túlzás - legendává vált. A nyolcvanas és kilencvenes évek első felének meghatározó típusa, a sikeres német nagypolgár kedvenc autója és persze a taxisok leggyakoribb munkaeszköze.

2009.05.06 10:30rukko.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Európa keleti felén is sikeres lett, gyakran sok százezer kilométert futott, odahaza réges-rég kiszuperált ütött-kopott példányok ma is másodvirágzásukat élik az öreg kontinens kevésbé gazdag vidékein. Jelen írás tárgya egy 1993-ban gyártott, tehát a sokadik facelift utáni modell, az 1995-ben bemutatott „pápaszemes” E-osztály közvetlen elődje. Gyakori mercis közhely szerint az utolsó „igazi” Benz a W124-es. Lehet benne valami, mert szakértői körökben nem nagyon vitatják, hogy szinte nincs olyan hibája az autónak, amely a márka megbízhatóságába és tartósságába vetett hitet rombolná.

Ellentétben a rákövetkező E-osztályok (W210, W211) helyenként csapnivaló minőségével (legalábbis Mercedes-mércével mérve). Rendben van, az autó semmi esetre sem nevezhető modernnek, mert EURO 1-es a motorja, amely ráadásul habzsolja a benzint. Mert csak két légzsák van benne. Mert 1993-ban még nem ismerték az ESP-t. Mert csak négyfokozatú az automatája. Mert akkoriban csak sebességmérő radar létezett, tolatásra alkalmas nem.

Mert, mert, mert … ezer okot lehet találni, ha a 1984 és 1995 között gyártott széria elavultsága mellett kell érvelni. Ehelyütt mégsem erre szenteljük az energiát. Sokkal inkább megpróbáljuk felidézni azokat az időket, amikor még nem tudatosan 5-8 éves élettartamot szántak egy autónak csúfolt olcsó műanyagból „összepattintott” plasztik-halmaznak, amikor még napjaink „rövid-használat-után-cseréld-le-egy-divatosabbra” szemléletével szemben a tartósság igénye volt a mérnöki filozófia egyik meghatározó összetevője. A kontrasztot mi sem teszi érzékletesebbé mint egy 124-es Mercedes a kilencvenes évek legelejéről.


Ahol a méret a lényeg

Ezen az autón minden nagy, de legalábbis annak látszik. A konzervatívan elegáns karosszéria kereken 474 cm, ami ma már a kategória alsó szegmensét jelentené, mégis nagynak érződik. Igaz, nem parkoláskor, mert a hagyományos limuzin-formának hála a kocsi pazarul átlátható, az alacsonyan tartott farrész miatt milliméterre pontosan lehet vele rükvercelni (ennyit a tolatóradarról).

A külső tükrök ellenben rémesek, különösen a baloldalinak akkorra a holttere mint a Nagyalföld, a belső viszont rengeteget kompenzál, hatalmas teret fog be. Sokszor leírták már, itt is megismételjük: a 124-esnek elképesztően kicsi a fordulóköre, koppanásig alászedett kormánnyal mintha kiesne a kerék, a kocsi szinte befordul maga alá - döbbenetes.

És ha már a volánnál tartunk, az sem nevezhető kicsinek: csak a kormányoszlop szöge miatt nincs az az érzésünk, hogy egy Ikarus 260-as vezetőfülkéjében foglaltunk helyet. Sajnos - és ez valóban hátrány - nem állítható; ez a szerelvény 16 éve feláras extra volt. Aztán itt vannak a tipikus mercis jellemzők, amelyekhez - szerencsére - hagyománytiszteletből mániákusan ragaszkodnak a stuttgarti szakik - részben ma is.

Csak felsorolásszerűen: brutálisan nagy indexkar, amelyre rázsúfolták az egykaros ablaktörlő összes funkcióját; lábbal nyomkodható rögzítőfék, girbe-gurba váltókulissza, telitalpas gázpedál, a csomagtartó-fedélre rögzített háromszög stb.


Az autó minden porcikája kétféle benyomást kelt az emberben, mely érzések idővel csak erősödnek. Az első: ez nem egy alibiautó, itt minden az, aminek látszik. A faberakás igazi gyökérfa, a fém kilincsek és küszöbök (utóbbiak valamilyen rejtélyes okból a legnagyobb sárban is tiszták maradnak, ez is Mercedes-sajátosság) valódi fémből készültek, az ülések és az ajtókárpit is echte bőr. Műanyagra alig van példa, ha igen, ott is puha.

Az a mód pedig, ahogy a felsorolt anyagok összeállnak, különleges ünnepélyességet, méltóságot sugároz. És komolyságot. A második benyomás: itt mindennek jelentősége és súlya van, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A kocsi üresen 1620 kg, ami nem feltűnően sok, mégis annyira masszív és tömör, hogy a mai autók sprőd plasztikvilága láttán azt gondoljuk, egy feketelyuk sem tudná magába szívni. Semmi olcsó egyszerűségre törekvés, az összes funkciónak éppen annyi munkát, fáradtságot és anyagot szenteltek a mérnökök, ami annak kellően míves működtetéséhez – ha nem is pazarlóan, de bőséggel – szükséges. Mindennek megadják a módját és minden nagy formátumúan, óraműre emlékeztető precizitással és olajozottsággal működik.

Érdemes külön-külön is szemügyre venne bizonyos alkatrészeket: a belső kilincseket, a lehajtható kartámaszt, az ülésállítás gombjait vagy akár a motortérben elhelyezett jókora dolgokat, amikről talán nem is tudjuk, hogy pontosan mire valók, de hogy jelentőségük van, az biztos. A szemlélődés pár perc elteltével meggyőz a pontos német iparosmunka hatékonyságáról: a legutolsó csavar is kiérlelt szaktudásról árulkodik, értéket képvisel.

Álljon itt néhány példa a Mercedesek sokat emlegetett vaslogikával végigvett következetes átgondoltságára (a már említett sár-biztos küszöbökön túl): a hátsó fejtámlák a kalaptartóba süllyeszthetők, így nem zavarják a kilátást; ha hátul is ülnek, az utasok kézi erővel felállítják azokat, miután pedig kiszálltak, a sofőr már gombnyomásra tudja őket leereszteni, így nem kell megállni és hátraballagnia; a kocsiban három napellenző van, mert jutott egy egész picike a középső tükör fölé is; a hátsó ülések világítása is felkapcsolható elölről; a központi zár rácsatlakozik a tanksapkára; az első ablakok lefelé teljesen automatikusan képesek mozogni, de felfelé nyomni kell a gombot (beszorulás-védelem); „Standard” és „Economy” üzemmódok a váltóhoz; fékbetét-kopottság jelző; végül azt hiszem említést érdemel, hogy még a szellőzőrostélyokon beáramló levegőmennyiséget szabályozó tekerők is saját megvilágítást kaptak.

Külön bekezdést kell szentelnünk a klímának: a rostélyokból nem jeges fuvallat jön és egyáltalán nem kapjuk az arcunkba a hideget, mégis valamiért pillanatok alatt lehűti az utasteret. Huzat nélkül, megfázás nélkül. Zseniális. További izgalmas részleteket itt olvashat!


Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.