Végnapok vagy újjászületés?

Mentőövre számít az Opel!

Egy évvel ezelőtt szinte még semmi nem utalt arra, hogy nemcsak Németország, hanem a világ egyik legtekintélyesebb és több évtizedes hagyományokkal rendelkező autógyára élet-halál harcra kényszerül.

2009.03.13 08:57MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Ki gondolta volna akkor, hogy a csaknem 150 éves Opel jövője egyáltalán kérdésessé válhat? Az autóipart különösen sújtó pénzügyi válság azonban a nagymúltú céget is összeomlással fenyegeti. Napjainkban gyökeresen fordult a kocka! 

Az anyavállalat, az amerikai General Motors súlyos pénzügyi válsága miatt ugyancsak rendkívül nehéz helyzetbe került németországi cégnek valóban küzdenie kell a talpon maradásért. S egyelőre senki nem tudja teljes bizonyossággal megmondani, hogy mi lesz ennek a harcnak a kimenetele. 

Az Opel gyárat 1862-ben a németországi Rüsselsheimben Adam Opel alapította, s eredetileg varrógépeket gyártott. 1887-ben a biciklire tért át, míg az első autó 1898-ban "született". Rövid időn belül az Opel az egyik legnagyobb német autógyártója lett.
 
Az első gazdasági világválság nyomán 1929-ben vásárolta meg a detroiti székhelyű General Motors. Az autógyár részvényeinek 80 százaléka 140 millió birodalmi márkáért került a leghatalmasabb amerikai autókonszern birtokába, a cég azonban megtarthatta az Opel nevet. 

Ezúttal pedig ismét egy világválság éleződésével párhuzamosan - még tavaly ősszel - kaptak lábra azok a hírek, amelyek szerint a németországi autógyár (az évtizedes hagyományokkal rendelkező, híres villámos márka) ugyancsak súlyos pénzügyi gondokkal küszködik. 

A gyár már akkor pénzügyi segélyért fordult a kormányhoz, de akkor még csak mintegy 1 milliárd eurót kért, állami garanciavállalás formájában. Hamarosan kiderült azonban, hogy legkevesebb 3 milliárd euróra lenne szüksége.

A válság éleződése mellett talán ez is az oka annak, hogy a Merkel-kormány jelentősen változtatott korábbi álláspontján. A kancellár kevesebb mint fél évvel ezelőtt még a leglelkesebb megmentőnek tűnt, mostanra azonban inkább ellenzője az állami támogatásnak. Valószínűleg azért is, mert konzervatív politikusként felmérte: az Opel megsegítése a jelenlegi helyzetben olyan lavinát indíthat el, amelynek keretében újabb és újabb bajba jutott vállalatok dörömbölnek majd a kormány ajtaján központi támogatásért. Ennek pedig már semmi köze az eredeti kapitalizmushoz, s ezen belül a tényleges verseny biztosításához, bár az is igaz: a kialakult helyzetben - és nem csak Németországban - fejükre álltak a dolgok.
 
A bankok esetében például már nyíltan államosításról beszélnek. Az Opelt ugyanakkor nagy felelősség magára hagyni. A négy legnagyobb németországi üzemben, Rüsselsheimben, Bochumban, Kaiserslauternben és Eisenachban legkevesebb 25 ezren dolgoznak, miközben a beszállítókkal együtt Németországban mintegy 50 ezret, Európa-szerte pedig csaknem 100 ezret tesz ki az Opel-alkalmazottak száma. Ráadásul az Opel-ügye Németországban választási témává vált, s nem csoda, hogy a nagy pártok azt egymás ellen akarják kijátszani. Miközben a szociáldemokraták gyár megmentésének hívei, a konzervatívok már inkább ellenzik azt. 

Valószínűleg azonban Merkel kancellár sem vállalja annak az ódiumát, hogy egy határozott "nem" után hónapokkal a választások előtt tízezrek az utcára kerüljenek. Ezért a "nemet" egyelőre csak határozatlanul mondja, illetve az "igent" rendkívül szigorú feltételekhez köti. Mindenekelőtt ahhoz, hogy az Opel egyértelmű és világos jövőkoncepciót dolgozzon ki, amely garanciát jelenthet arra, hogy a talpon maradásért az Opel is megteszi a magáét. 

Tény, hogy az Opel egyelőre még adós ezzel a tervvel, illetve az eddig beterjesztett koncepció számos kérdésre nem adott választ. Így például arra, hogy a cég miként képzeli jövőbeni kapcsolatát a General Motors anyavállalattal, egyáltalán képes lenne-e önállóan és hatékonyan működni, s kit illet majd az Opel licencek, illetve szabadalmak sorsa. És egyáltalán mi a biztosíték arra, hogy a kért állami támogatás nem lyukas zsebbe megy?

Az elmúlt hetekben, illetve napokban számos megoldási javaslat vetődött fel, így egyebek között egy új európai Opel konszern létrehozása, amelyben minden olyan ország részt vehet, ahol Opel-üzemek vannak. Mindenesetre mindez még meglehetősen kimunkálatlan, s ugyancsak felveti a GM-mel való jövőbeni kapcsolatok kérdését. Felmerült az is, hogy a gyárat a kormány a csődeljárás felé kormányozza, ami a felelősök szerint nem jelentene összeomlást, ellenben megkönnyítené új, tőkeerős beruházók beszállását. Persze ez sem könnyű, mert a gyár erre vonatkozóan sorra kapja a visszautasításokat, legutóbb például a BMW és a Daimler, továbbá a francia Citroen és az indiai Tato kosarazta ki. Közben pedig egyre több a riasztó hír arról, hogy ha így megy tovább, az Opel legalább egyik németországi gyára bezárására kényszerül, a leépítések és a fizetéscsökkentések pedig elkerülhetetlenné válnak. Ezzel párhuzamosan pedig mind több azoknak a németeknek a száma, akik úgy vélekednek, hogy az Opelt az összes nosztalgia ellenére sem kell megmenteni. 

A jelenlegi helyzetben így csak az biztos: ahogy eddig volt, úgy nem mehet tovább. De hogy General Motors-szal vagy anélkül, új beruházóval vagy állami segéllyel, azt egyelőre senki nem tudja megmondani. S arra sem tudják a választ: egyáltalán mit hoz a jövő az Opelnek?

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.