Munkavállalói járulék - mire érdemes figyelni!

A munkavállaló 1,5 százalék munkavállalói járulékot köteles fizetni

A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény módosította a foglalkoztatás elősegítéséről ..... szóló 1991. évi IV. törvényt.

2009.01.14 11:07adoforum.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

"A munkavállaló az egészségbiztosítási járulékalap alapulvételével 1,5 százalék munkavállalói járulékot köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált."

Tehát a munkavállaló fizeti, vagyis tőle vonja le a munkaadó a 1,5%-ot. A munkaadó bevallja a 0908-as nyomtatványon és befizeti az adóhatóságnak a tárgyhónapot követő hónap 12-ig. Munkavállalónak nevezzük, aki munkaviszonyban áll.

Az 1991. évi IV. törvény szerint, - amely a munkavállalói járulék szabályozását is tartalmazza, - "munkaviszonyon: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, közszolgálati jogviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt, bírósági és igazságügyi, valamint ügyészségi szolgálati viszonyt, a biztosított bedolgozói - és az 1994. június 1-jét megelőzően létesített - ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszonyt, a hivatásos nevelő szülői jogviszonyt, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyát, - ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját - fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjának szolgálati viszonyát kell érteni."

Ugyanezen törvény 59.§-ának (9) bekezdése szerint, ahol e jogszabály munkaviszonyt említ, azon az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően az EGT tagállamaiban hatályos jogszabályok szerinti megfelelő ellátásokat és jogviszonyokat is érteni kell. De mit jelent az "a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszony"? Legalább tíz olyan törvényt tudok felsorolni, amely a saját rendelkezéseire vonatkozóan tartalmazza a munkaviszony fogalmát.

Például a Tbj. 5.§. (1) bekezdésének "a" pontja a biztosítottak első csoportjaként írja le a munkaviszonyban álló személyek fogalmát. Eszerint "biztosított, a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt, európai parlamenti képviselőt is), közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik."

Az adózás rendjéről szóló törvény értelmező rendelkezései szerint, "munkaviszony: a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre külön törvény szerint a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetőleg azok a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A Magyar Honvédség, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos és szerződéses állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni." Nos, ez a magyar jog.

Általános elvnek tekinthetjük azonban, hogy egy adott szabály alkalmazásakor azt a fogalmat kell használnunk, amely ugyanabban a törvényben található. A munkavállalói járulék tekintetében tehát az elsőként idézett munkaviszony fogalom használatos, ami kissé érthetetlen.

Az 1991. évi IV. törvény alkalmazásában az egészségbiztosítási járulékalap: a munkavállalói járulék tekintetében a Tbj. (1997. évi LXXX. törvény) 24.§-ának (1) bekezdésében meghatározott járulékalap. Az értelmezés innen kezdve olyan, mint egy bújócska. Tudniillik a 24.§. azt mondja, hogy a foglalkoztatott a 19.§. (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet. Ez pedig nem más, mint az egyéni 4% természetbeni és 2% pénzbeli egészségbiztosítási járulék, amit levonnak a munkavállalótól.

Azt is kimondja, hogy az egészségbiztosítási járulék alapja azonos a Tbj. 20.§. (1)-(2) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával. Ha megnézzük a 20.§-t, nem találjuk ezt a szót, hanem azt, hogy a 29%-os társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem után fizeti a foglalkoztató, mely utóbbi fogalom a Tbj. 4.§-ának "k" pontjában található meg.

Eszerint, járulékalapot képező jövedelem:

1. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege [ide nem értve az Szja tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti üzleti ajándék, reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást], a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hallgatói munkadíj, a hivatásos nevelőszülői díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló (a továbbiakban: borravaló),

2. az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj.

De mégsem egyezik meg az egészségbiztosítási járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapjával, mert a Tbj szerint a foglalkoztató nem fizet

a) nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapot képező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege, a felszolgálási díj és a borravaló után, valamint

b) egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §-ának (2) bekezdése és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 27. §-ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után.

Tehát ezek a jövedelmek a munkavállalónál nem tartoznak bele az egészségbiztosítási járulék alapjába, így munkavállalói járulékot sem kell fizetni utánuk. Mivel az egészségbiztosítási járulék alapjára vonatkozóan él a minimális járulékfizetésre (minimálbér kétszerese) vonatkozó szabály, ugyanígy értelmezendő ez a munkavállalói járulék alapjára is.

Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, a munkaadó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Részmunkaidő esetén az arányos rész a mérvadó.

Ne feledjük a lényeget, hogy mindig a munkavállaló és a munkaadó viszonylatában gondolkodjunk, és a levonandó egészségbiztosítási járulék (ha van) alapja a mérvadó!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.