Az európai válságot is előre jelezte

Gazdasági egyenlőség, fasiszta gyökerekkel

Kiszabadult a palackból Gini, az egyenlőtlenség dzsinnje.

_{2013.08.31 13:30MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Corrado Gini (1884-1965) olasz statisztikus, demográfus és szociológus, mellesleg az olasz fasiszta mozgalom egyik fő ideológusa, 1912-ben publikálta találmányát a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségének kimutatására. Ez a manapság mind népszerűbb és mind jobban kutatott mérték egyetlen számmal mutatja, mekkora az egyenlőtlenség.

A bonyolult matematikával kiszámítható Gini-mérőszámok százas skálán helyezkednek el. Ha a Gini-szám nulla, az elvileg azt jelenti, hogy egy csoportban, rendszerint egy országban teljes az egyenlőség, például mindenkinek egyforma a jövedelme, a százas értéknél pedig elvileg minden egyvalakié. Kisebb Gini-szám tehát alacsonyabb, magasabb pedig nagyobb egyenlőtlenséget jelez.

Mostanában a közgazdászok kezdenek felfigyelni a jövedelmi Gini-mérőszám és a gazdasági növekedés összefüggésére. A sorsdöntő az, hogy mitől nő vagy csökken az egyenlőtlenség.

Ha a Gini-mutató azért emelkedik, mert a többség megélhetése viszonylagosan vagy ténylegesen romlik, akkor mindenképpen baj van. A Gini-mérőszám az utóbbi évtizedekben pontosan ezt jelezte a világgazdaság irányát meghatározó fejlett országokban.

Az Egyesült Államok Gini-száma a második világháború után csökkent, majd az 1950-es évektől az 1980-as évekig kissé 39 fölött stagnált. Utána gyors emelkedésnek indult, és 2005-re elérte a 45-öt, a kormány hivatalos statisztikája szerint. A válság éveiben tovább romlott a helyzet: 2011-ben az amerikai Gini 47,7 volt. Az amerikai lakosság leggazdagabb ötödének jövedelme ugyanis az 1960-as és 1980-as évek között 15,2 százalékkal, a legszegényebb ötödé viszont 18,9 százalékkal nőtt, míg 1980 és 2000 között a leggazdagabb ötöd jövedelme 53,8 százalékkal megugrott, de az alsó ötödnél a jövedelemnövekedés 18,4 százalékra lassult. És még ez is "boldog békeidőknek" tűnik ahhoz képest, hogy az elmúlt évtizedben a felső ötöd jövedelme 5,8 százalékkal csökkent, de az alsó ötödé 14,2 százalékkal zuhant. És nem csak a legszegényebbek jártak rosszul. A lakosság felső ötödének jutott 1967-ben a lakossági összjövedelem 43,6 százaléka, 2010-ben az 50,2 százaléka. Eközben az alsó ötöd részesedése 4,0 százalékról 3,3 százalékra csökkent, a középső ötödé pedig 17,3 százalékról 14,6 százalékra apadt. A következmény a 2007-ben kezdődött lakossági adósságválság lett, amely lavinaszerűen rázúdult a világgazdaságra.

_{Gini - társadalmi egyenlőtlenségek a világban}

Az európai mintaországban, az NSZK-ban a jövedelmi Gini-mutató 1985-ben 43,9, majd az egyesült Németországban 2010-ben 49,2 volt, az egyenlőtlenség tehát 12 százalékkal nőtt. Ezt az adó- és a jóléti ellátórendszer igyekezett tompítani, de az elkölthető jövedelem szintjén 14 százalékkal, 25,1-ről 28,6-ra nőtt a Gini-mérőszám az OECD statisztikája szerint, vagyis az állam végeredményben még rontott is a helyzeten.

Németországban a munkajövedelmek az 1970-es években évente átlagosan 4,2 százalékkal nőttek reálértékben, ez az 1990-es években 0,7 százalékra lassult, majd az elmúlt évtizedben évente 0,4 százalékos csökkenésre váltott. Igaz, ettől a német export igen versenyképes lett, rohamosan nőtt, amitől a német vállalatok profitjának átlagos növekedése évi 0,8 százalékról 6,2 százalékra gyorsult az 1990-es évekről a 2000-es évekre. Ám mindhiába, ha közben a német lakossági fogyasztás évi átlagos növekedése az 1970-es évekbeli 3,3 százalékról a múlt évtizedre 0,1 százalékra lassult, és éppen ezért az évi átlagos gazdasági növekedés az 1970-es évekbeli 2,9 százalékról az 1990-es évekre 1,6 százalékra, majd az elmúlt évtizedre 0,9 százalékra gyengült. A GDP-t ugyanis a mintegy 60 százalékát kitevő lakossági fogyasztás mozgatja. A következmény az államadósság-válság, az euróövezet válsága lett.

Ebben a "versenyképesített" globális környezetben a magányos harcosok elbuknak. Görögországban például a növekvő bruttó egyenlőtlenséget az ellenkezőjére fordította az adó- és az ellátórendszer: az elkölthető jövedelmek szintjén a görög Gini az 1970-es években mért 42-ről 2008-ra 32,9-re csökkent. A következmény: államcsőd, amit csak a nemzetközi támogatás takargat.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik rendszeres kiadványa, a "Fiscal Monitor" (Költségvetési Figyelő) legutóbbi száma rámutatott a politika, a Gini és a gazdasági növekedés összefüggésére.

Az IMF tanulmánya szerint minden 1 százaléknyi GDP-értéknek megfelelő költségvetési kiadáscsökkentés - értelemszerűen mindenekelőtt a szociális ellátás szűkítése - átlagosan 1-1,6 százalékponttal növeli a Ginit. A költségvetési bevételnövelés viszont, ellenkezőleg, csökkentheti az egyenlőtlenséget, de csak ha nem a fogyasztási adókat emelik, hanem a jövedelemadókat, növelve az adóztatás progresszivitását. A progresszív jövedelemadóztatás arányának minden 1 százalékpontnyi növelése a fogyasztási adók rovására viszont körülbelül 1,5 százalékponttal csökkenti a Ginit, vagyis jó irányban mérsékli a jövedelmi egyenlőtlenséget - vagyis kíméli a szélesebb lakosság elkölthető jövedelmét, azaz növeli a GDP-növekedés esélyét - az IMF mérése szerint.

Az IMF javaslata egy szálat kínál, amelynél fogva el lehetne kezdeni visszagombolyítani a problémát. Ellentétben az 1970-es évek végéig tartott időszakkal, amikor a széles társadalmi jólét versenyelőnyt adott az egyenlőségpárti próbálkozásokhoz képest, az új szisztéma versenyhátránynak tekinti a szélesebb lakosság rendszeresen növekvő jólétét. Ez a szisztéma a múlt évtized végére ugyan önmaga ellen fordult, még sincs jele, hogy döntő átalakításokra lehetne számítani a fő gazdasági erőközpontokban.

Addig pedig a Gini nem bújik vissza a palackba.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter