Lesz ez még így se

A Nap lustaságának köszönhetjük? Kis jégkorszak Európában

Központi csillagunk normálistól eltérő viselkedése okozott közel száz éves, kis jégkorszakot a Földön.

2011.05.27 14:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Évtizedek óta zajlik a vita a csillagászok és a klímakutatók között a 17. századi kis jégkorszak kapcsán, mely jelenséget legjobban itt, Európában figyeltek meg és dokumentáltak az akkori tudósok. Feltételezések szerint a megszokottnál nagyobb, hosszú lehűlést a Nap működésében bekövetkezett „akadozás” okozta, azaz a naptevékenység normálistól eltérő mivoltában kell keresni a jelenség megfejtését. Ezt egészen mostanáig nem tudták bizonyítani a kutatók, ám a héten zajlott Amerikai Csillagász Társaság éves találkozóján új felfedezésekről számolhattak be.

Először azonban nézzünk kicsit a Nap működésének mélyére! A naprendszer közepén helyet foglaló óriási plazmagömb egyáltalán nem olyan nyugodt és állandó, mint amilyennek felületes szemlélő számára tűnik. A fényes felszínen gyakran megfigyelhetők olyan napfoltoknak nevezett jelenségek, melyek erős mágneses mezők jelenlétére utalnak. Ezek egyben forróbb, mélyebb rétegekből érkező gázok kitörését is jelzik. A napfolt-tevékenység ciklikusan változik, megfigyelések szerint 11 éves perioditás jellemzi. Ugyanakkor ez nem kőbe vésett érték: az 1645 és 1715 közötti időszakban gyakorlatilag leállt a napfolt-képződés.

Az ezt felfedező Edward Maunder brit csillagászról elnevezett Maunder Minimum időszak és a fenti csillagászati esemény közötti kapcsolatra hívta fel a figyelmet John Eddy, napenergiával foglalkozó amerikai fizikus, még 1976-ban. Feltételezése szerint a sötét foltok hiánya fényesebbé és forróbbá teszi a Nap külső felületét. Ugyanakkor a mágneses aktivitás, és az ezekkel járó napkitörések elmaradása nemhogy kompenzálja ezt a hatást, hanem jóval többet nyom a latba. Azaz ilyenkor csillagunk összesített energialeadása csökken.

Egészen napjainkig heves vita folyt a kutatók között, hogy vajon ennek a jelenségnek köszönhető-e a kis jégkorszak néven is ismert Maunder Minimum. Peter Foukal, a Heliophysics független napfizikusa szerint nincsen ok azt feltételezni, hogy a Nap hosszan tartó nyugalma során megmaradna a kisméretű napfáklyákból álló hálózat. 2007 és 2009 között folytatott megfigyelései szerint, amikor csillagunk lényegében foltok nélküli volt, a mágneses aktivitás minden formájában jelentős csökkenést tapasztalt, ideértve a kisméretű napfáklyák rendszerét is. A Föld körüli pályán keringő napteleszkópok megfigyelése szerint utóbbiak egységnyi napfelületre vetítve több energiát közvetítenek az űrbe, mint a nagyok - melyek egyébként szintén eltűnnek a napfoltokkal együtt. Vagyis a Maunder Minimum alatt a Nap a korábbi ismereteinkhez képest is kevesebb energiát adott le az kort megelőző és követő időszakhoz képest.

Ugyanakkor Foukal elismerte más tényezőknek az európai jelenséghez való hozzájárulását, mint például a kis jégkorszakkal nagyjából egyszerre jelentkező megnövekedett földi vulkanikus aktivitást. Mindazonáltal az új felfedezések nem derítettek fényt egy nagy kérdésre: vajon mi váltotta ki a Nap elnyúlt nyugalmi állapotát, és hogyan lehetne előre jelezni egy újabb Maunder Minimum bekövetkeztét. Illetve, ha erre sor kerülne, az vajon meddig tartana?

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.