Radioaktivitással szennyezett

A parajfőzelék megölné a japánokat

Az élelmiszerek radioaktív szennyeződéséből származó kockázat a jelen lévő sugárzó anyag mennyisége mellett attól is függ, mekkora a szóban forgó radioaktív elem felezési ideje - közölték szakértők.

2011.03.22 16:22MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Japán illetékesek szombaton jelentették be, hogy Fukusima környékéről származó tejben és spenótban túl magas szintű sugárzást találtak, ahogyan a tokiói ivóvízben is megemelkedett a sugárzás szintje, ám mindez - mint hozzátették - nem jelent egészségügyi fenyegetettséget.

A korábban előfordult esetekben a sugárszennyezés fő forrása a levegőből leülepedő por volt, amely a gyümölcsökre és zöldségekre rakódott, vagy a talajra hullva abszorbeálták a leveles növények és a fű. A radioaktív részecskék ezt követően átkerülnek az élelmi láncba, ami megmagyarázza, miért nagyobb a radioaktivitás szintje a szarvasmarhák húsában és a tejben.

A szervezetbe bejutó radioaktív részecskék veszélye abban áll, hogy kibocsátott energiájukat a szervek, szövetek nyelik el, ahol károsíthatják a sejtmagban lévő DNS-molekulákat, növelve ezzel a rákkockázatot. A hatás rövid távú vagy hosszú távú lehet attól függően, milyen típusú a radioaktív sugárforrás és mekkora mennyiségben van jelen a környezetben.

A jód 131-es izotópjának felezési ideje (az időtartam, amely alatt a bomlás miatt mennyisége felére csökken) csak nyolc nap, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel néhány hét alatt eltűnik a környezetből. Az élelemben lévő radioaktív jódizotóp ezért rövid távú kockázatot jelent az emberi egészségre.

A szervezetbe került radioaktív jódizotóp azonban felhalmozódhat és károsíthatja a pajzsmirigyet. A gyerekek és a fiatalok vannak különösen kitéve a kockázatnak - közölték a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szakértői. Ha a jódot stabil formájában - például kálium-jodid tablettaként -  veszi be valaki, akkor az képes kiszorítani a radioaktív jódot a pajzsmirigyből.

A hosszú távú kockázat a radioaktív cézium 137-es izotóp jelenlétéből származik, melynek felezési ideje harminc év, ezért - mennyiségétől függően - akár évszázadokba telhet teljes lebomlása. A csernobili nukleáris katasztrófából származó cézium-kihullás 1986 áprilisában hosszabb távú szennyezést okozott több európai országban, mely a tej és a marhahús forgalmazásának időleges korlátozásához vezetett például olyan, Ukrajnától távol fekvő országban, mint Skócia. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 1993-as tanulmánya szerint a katasztrófa helyszínétől több mint ezer kilométerre, Norvégia északi hegyvidékein bő hat év elteltével még mindig magas sugárzási szintet, az engedélyezett többszörösét mérték az ott nevelt rénszarvasok és birkák húsában.

Az Euratom irányelvei szerint más az élelmiszerekben maximálisan megengedett dózis radioaktív jód esetében és a hosszabb felezési idejű cézium esetében. Az országok egészségügyi hatóságai mérik ezeket az értékeket, ha a sugárszennyezettség lehetősége felmerül.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.