Merapi: a halál fészke

Haragvó vulkánistenek

Glóbuszunk olykor mintha orosz rulettet játszana lakóival. Indonéziában él a legtöbb ember tűzhányók közelségében, ráadásul működő vulkánból is ott van a legtöbb: vagy százharminc fortyog a környékbeliek talpa alatt.

2008.01.25 15:00National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Tüstént elszabadulhat a pokol - ám ezzel egy fikarcnyit sem törődik a hatvanesztendős Udi. Nem menekül el, pedig kicsiny faluja, Kinarejo az indonéziai Jáva szigetén alig négy és fél kilométerre fekszik a Merapi füstölgő vulkánjától, ráadásul a fölszálló mérgező gázok és a szeizmográf szapora kilengései újabb kitörés közeledtét jelzik. Nem szedi a sátorfáját, holott a kormány teljes kiürítést rendelt el. "Biztonságban vagyok. Ha a Kapuőr itt marad, akkor én is itt maradok." 

Pedig a majdnem 3000 méter magas, erdők-mezők fölé tornyosuló Merapi veszedelmes szomszéd: a halál fészke. Egyike a világ legtevékenyebb és legveszélyesebb vulkánjainak - már a neve is azt jelenti: "tűzhegy". 1930-as kitörésének ezerháromszázan estek áldozatul, de még nyugalmasabb időszakaiban is vészjósló füstgomolyok kavarognak fölötte. Környékét sokszor tarolja végig piroklaszt ár, lávafolyam, sziklaomlás, sőt mérgező gázain túl a vulkán olykor izzó szikladarabokat lövell ki magából. Amikor 2006 májusában egyre hangosabban kezdett morajlani, ezrek kényszerültek elhagyni a termékeny lejtőket, és lejjebb, rögtönzött táborokban meghúzni magukat, míg elvonul a vész. 

Még a majmok is csapatostul menekültek a környékbeli erdőkből. Nem úgy Udi és földijei, akik csak Mbah Marijan, a Merapi Kapuőrének szavára hallgatnak. A vakító műfogsorú, mentolos cigarettát pöfékelő öregember megvan már nyolcvan esztendős, mégis az ő reszketeg vállán nyugszik Udi és földijei, sőt a 32 kilométernyire délre fekvő Yogyakarta félmillió lakosának sorsa. Neki kell elvégeznie azokat a rítusokat, amelyek a Merapi csúcsán lakó óriást hivatottak megbékíteni. Most azonban nem hat a varázslat. A vészjelzések egyre sürgetőbbek. 


A Kapuőrt figyelmeztették már a vulkanológusok, a hadsereg vezetői, sőt Indonézia alelnöke is, hogy ideje menekülni. Mbah Marijan azonban hajthatatlan: „A maguk kötelessége, hogy tájékoztassanak a helyzetről. Az én kötelességem pedig, hogy maradjak” – száll szembe konokul a rendőrökkel. A világ legtöbb táján hamar eszement öngyilkosjelöltnek bélyegeznék Marijant – nem úgy Indonéziában. A mintegy 17 és fél ezer szigetből álló ország földtani értelemben forrongó területen, a „geofizikai háborúk” dúlta Tűzgyűrű nyugati ívén fekszik. 

A Csendes-óceán mélyén itt negyvenezer kilométer hosszan feszülnek egymásnak a kéreglemezek. Mintha a Föld orosz rulettet játszana Indonéziával: sehol másutt nincs ilyen sok (egyes számítások szerint 129) működő vulkán, s nem laknak ennyien a lappangó vész közvetlen közelében. Jáva harminc vulkánjának árnyékában nem kevesebb mint 120 millióan élnek; veszedelmes szomszédaik az elmúlt fél évszázadban több mint száznegyvenezer áldozatot szedtek. 

A tűzhányók többféleképpen: perzselő láva, fullasztó sárlavina, sőt a kitöréseiket gyakran tetéző cunamik formájában is ölnek. A Jáva partjai mellett magasodó Krakatau 1883-as kitörése nyomán gerjedt iszonyatos szökőár harminchatezer emberéletet követelt.
 
A teljes cikket a National Geographic Magazin 2008. januári számában olvashatja el.


Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.