Letüdőzték

Tüdejükkel hallgatóztak az első gerincesek

Nem volt specializált, a környezethez igazodó eszközük a hangok észleléséhez a vízből szárazföldre merészkedő első gerinceseknek, így azt használták, ami rendelkezésükre állt.

2015.02.08 21:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: Loury Cédric CC BY-SA 4.0, Wikimedia

Korai őseink szárazföldön való felbukkanásakor alig hallottak valamit, hiszen hangérzékelő rendszerük a vízi élethez alkalmazkodott. Egy, a tüdőshalak csoportjába tartozó faj, az afrikai gőtehal segítségével jártak utána annak a dán Aarhus Egyetem kutatói, hogyan is érzékelték a környezet zajait ezek a lények, melyeknek még nagyjából 100 millió évet kellett várniuk arra, hogy megjelenjenek az olyan szerveik, mint a dobhártya vagy a középfül.

"Alapvetően más feladat a vízben való hangérzékelés, mint a levegőben való hallás. Ennek oka a két közeg fizikai tulajdonságainak különbözőségében rejlik" - közölte Christian Christensen, a dániai egyetem professzora. Vízben a hangrezgések akadálytalanul haladhatnak át az állatok szövetein, rezgésbe hozva belső fülük parányi struktúráit, ami aztán előállítja a hallásérzetet. Levegőben viszont ezek a hangrezgések egyszerűen visszaverődnek az állatok testfelületéről. A vízből "frissiben kimászott" élőlények azonban mégsem voltak teljesen süketek.

Az afrikai gőtehal (Protopterus annectens) a legközelebbi vízi őse a négylábú, szárazföldi életet folytató gerinceseknek, beleértve a lábukat elvesztett kígyókat és a vízbe visszatérő bálnákat is. Ezek a levegőt lélegző halak levegővel telt tüdeiket használják arra, hogy a nyomáshullámokat rezgéssé alakítsák. Ennek demonstrálásához Christensen és kollégái vízzel töltöttek meg egy két méter hosszú acélcsövet, melynek egyik végébe hangszórót helyeztek. A nyomás nagyobb volt a nyugalomban levő vízrészecskék esetében, és alacsonyabb a gyorsan mozgó részecskék körül. Ebbe a közegbe helyezték az elkábított gőtehalat, majd rögzítették agyának elektromos aktivitását.

Kiderült, hogy a gőtehal képes hallani a 200 herzes és afölötti hangnyomást és érzékelni az alacsonyabb frekvenciák részecskemozgását. Komputertomográfos szkenneléssel megmérték a hal tüdeiben levő levegő űrmértékét, és ennek során úgy találták, hogy a tüdők azon a frekvencián hozták létre a legerősebb rezgéseket, ahol az állat hallotta a hangnyomást.

Amikor kivették a tartályból, meglepve tapasztalták, hogy a hal a levegőben érkező hangokat is képes volt meghallani. Ehhez nagyon hasonló módon működik egyébként a szalamandrák hallása, mely faj a tudomány mai állása szerint a vízi és a szárazföldi állatokat összekötő kapocs. A tanulmányokból tehát arra lehet következtetni, hogy az első szárazföldi gerincesek, noha híján voltak specializált szerveknek, mégis képesek voltak hallani.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.