Szürke farkas a Sárga kőben

Ennél rémisztőbb farkasokat még nem látott

Noha a farkasokból alakult ki evolúciós szelekcióval az ember legjobb barátja, az éjszakánként vonyító négylábúaktól mindmáig tartunk. Okkal.

2014.12.24 09:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: Flickr

A Yellowstone Nemzeti Park a világ legrégibb nemzeti parkja az USA Wyoming, Montana és Idaho szövetségi államainak területén, a Sziklás-hegységben. Kiterjedése 8980 négyzetkilométer. Híres gejzíreiről, hőforrásairól és egyéb geotermikus jelenségeiről - itt található a világszerte legismertebb gejzír, az Old Faithful. Állatvilága igen gazdag; a nagyvadak közül említendő a grizzlymedve, a farkas, a szabad csordákban vándorló bölény és a jávorszarvas. A park az ún. Nagy Yellowstone Ökorendszer központi része, bolygónk utolsó nagy, érintetlen ökoszisztémáinak egyike.

A térség névadó folyójának francia prémvadászok által adott korábbi nevét ("Roche Jaune") - ami valószínűleg a hidaca nyelvű Mi ci a-da-zi névből ered - a később ideérkező angol anyanyelvű trapperek fordították "yellow stone"-ra (sárga kő). Közkeletű vélekedés szerint a folyót a yellowstone-i Grand Canyon sárga szikláiról nevezték el, de valószínűbb, hogy az indián név eredetileg a mai Billings közelében lévő sárgás meredélyeket jelölhette. (forrás: Wikipedia)

És hogy miért Yellowstone? A fenti kép az amerikai parkban készült, a kutatók a helyi farkaspopuláció vitalitását vizsgálták, melynek során számos modern eszközt használtak annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb mértékben avatkozzanak be az állatok életébe. Többek között hőkamerát, mely a fent látható képet eredményezte.

Sajnos a farkasok - a négylábú vadászok egyik, mára kihalt alfajából fejlődött ki a kutya - mára veszélyeztetetté váltak a fokozott vadászat miatt. Noha az ember után a Földön leginkább elterjedt emlősállatról beszélünk, számos helyen visszaszorult az elmúlt néhány száz évben. Az egykor összefüggő, hatalmas területen a túlzott vadászat következtében ma már csak elszigetelt csoportjai maradtak fenn, így például Észak-Afrika szavanna övezetéből az ember teljesen kiszorította. Kihalt Japánban is; az Arab-félszigeten erősen veszélyeztetett, szinte el is tűnt.

Szerencsére ma már Magyarországon is védett, azaz a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik ki automatikusan. Hazánkban az I. világháború után pusztult ki és az 1980-as években jelent meg újra; Szlovákia, és Horvátország felől is elkezdett visszatelepülni. Magyarországon az Aggteleki Nemzeti Parkban, és a Bükki Nemzeti Parkban tudunk állandó jelenlétükről, de alkalmanként megtalálható a Zempléni-hegységben, a Mátraban, és a Gemencben is. Elkóborolt egyedeket többször megfigyeltek a Kiskunsági Nemzeti Parkban is. Hazánkban a kutatók szerint kb. 15 példány élhet.

Magyarországon 1993 óta védett, 2001 óta fokozottan védett faj. Kutatók vizsgálják, hogy a klímaváltozás hatására miként változik élettartama, termékenysége, illetve a populációmérete. (forrás: Wikipedia)

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.