A csillogás tudománya

A napfény buktatja le a környezetszennyezőket

Az űrfelvételeken látható vízen tükröződő napfény egyeseknek látványos, a kutatók számára olykor azonban bosszantó lehet, de akár jól is jöhet a csillogás. A vízfelszínen szétterülő olajfolt ugyanis megváltoztatja a hullámzás tulajdonságait, "kisimítja" a felszínt.

2014.10.21 11:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A Föld felszínéről műholdakkal vagy a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) készített felvételeken a vízfelületek helyett alkalmanként feltűnően fényes sávok, foltok jelennek meg. Ezt a csillogást a vízfelületről, mint egyfajta tükörről visszaverődő napfény okozza - írja az Űrvilág.hu. Ilyenkor a Nap, a vízfelület és a műhold (vagy az ISS kamerája) éppen úgy helyezkedik el, hogy a beeső fény a felvételt készítő eszköz irányába verődik vissza.

A vizek felületét alakíthatja az ott fújó szél által felkorbácsolt hullámzás, illetve a tengeri áramlások, örvények. Így a megcsillanó napfény nem mindenhonnan jut egyformán a kamerába, a fényes foltokban hiányok, minták keletkeznek. A megcsillanó napfény a képeken a szemlélődő számára látványos lehet, de az űrfelvételekkel dolgozó kutatók igyekeznek elkerülni az ilyen képek használatát. A jelenség ugyanis általában elfedi azt, amit vizsgálni szeretnének, például az óceáni fitoplankton - mikroszkopikus méretű, fotoszintézist végző élőlények - színképi jeleit. A vízen tükröződő napfény azonban más célra akár hasznos is lehet. Például ha a tengerbe került természetes eredetű vagy az emberi tevékenységből származó olajszennyezést kell kimutatni, akkor jól jöhet a csillogás. A vízfelszínen szétterülő olajfolt ugyanis megváltoztatja a hullámzás tulajdonságait, "kisimítja" a felszínt.

Az Aqua MODIS felvételeinek mozaikja 2014. július 3-áról - Kép: NASA / LANCE/EOSDIS MODIS Rapid Response Team / GSFC

A vízfelület általában persze nem tökéletesen sima, így a tükröződés révén létrejött folt sem mindig egyenletesen fényes a képeken. A közel tökéletes visszaverődések nyoma az űrfelvételek sorozatán a műholdpályával párhuzamosan futó sávokban jelenik meg, amint az az alábbi mozaikképen is látható. A felvételeket a NASA poláris napszinkron pályán repülő földmegfigyelő műholdja, az Aqua MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) műszerével készítették. (Az Egyenlítőhöz közeledve a MODIS kamerájának látómezeje már nem elég széles ahhoz, hogy a két egymás utáni pályán való repülés közben készített felvételek összeérjenek, emiatt láthatók ott az adathiányt jelző fekete tartományok.)

Kép: NASA / LANCE/EOSDIS MODIS Rapid Response Team / GSFC

A fenti mozaik egy kinagyított részlete Kréta szigetét és az Égei-tengert mutatja. A napfény tökéletes tükröződését megzavarják a szél irányának és erősségének (és a szél miatt fellépő tengeri hullámzásnak) a változásai, amit az északi-északnyugati irányból szél útjába eső kisebb-nagyobb szigetek befolyásolnak. A vízből kiemelkedő szigetek mögött szélárnyék keletkezik, a légáramlás iránya megváltozik. Ez a tengert helyenként kisimítja, máshol erősebb hullámzást hoz létre. Ez utóbbi helyekről a tükröződés gyengébb. Nagyobb skálán, az Égei-tenger szigetei közötti vizeken periodikus mintázat is megfigyelhető, a szél irányára merőlegesen. Ez a levegő és a víz határfelületén tovaterjedő tehetetlenségi hullámok hatása lehet.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.