Perm-triászi kihalás

Mikrobák radírozták le az életet a Földről

Szabad szemmel nem is látható élőlények felelhetnek bolygónk történelmének legnagyobb fajpusztulásáért.

2014.04.01 13:25MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Lystrosaurus, a nagy kihalás egyik fő haszonélvezője

Az üvegházhatású gázokhoz tartozó metánt kibocsátó mikrobák okozhatták 252 millió éve az Föld történetének legnagyobb méretű kihalását, az úgynevezett perm-triászi kihalást, amikor a fajok 90 százaléka pusztult ki - vélik amerikai kutatók.

A fosszilis anyagok nagy mennyiségének elemzésén alapuló új elméletük szerint a Methanosarcina nevű mikroorganizmusok hirtelen elszaporodtak az óceánokban, hatalmas mennyiségű metánt kibocsátva. A légkörben is megtalálható metán megváltoztatta az óceánok éghajlatát és kémiai összetételét - hangsúlyozták a kutatók.

A vulkánkitöréseket ugyan nem zárják ki teljesen az öt ismert tömeges kihalás egyikének az okai közül, a mostani elmélet szerint azonban csak kiegészítő szerepük volt a folyamatban - írták a Massachusettsi Műegyetem (MIT) kutatói, akiknek a tanulmánya hétfőn jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben (PNAS), az amerikai tudományos akadémia szakfolyóiratában.

A tudósok a legújabb jelek alapján arra következtettek, hogy a mikrobanépesség robbanásszerű elszaporodása annak az új képességüknek köszönhető, hogy a vulkánkitörések során felszabadult nikkel segítségével hasznosítani tudták a szerves szénben gazdag anyagot.

A MIT kutatói három különböző jelenségre alapozzák elgondolásukat. A geokémiai bizonyítékok az óceánok szén-hidrogéntartalmának gyors és folyamatos növekedéséről tanúskodnak az adott kihalás időszakában, a permi földtörténeti korszak végén. Genetikai mutatókra is hivatkoznak, amelyek a Methanosarcina mikrobáknak az ebben az időszakban végbement biológiai változásáról tanúskodnak, és amelyek révén képesek lettek az óceánokban felhalmozott szén-dioxidból metánt előállítani. Az üledékes rétegek elemzése pedig arra mutatott rá, hogy pontosan ebben az időszakban nőtt meg hirtelen a nikkel mennyisége.

A szénlerakódás elemzéséből kiderül, hogy valamilyen okból jelentősen és váratlanul megnőtt a széntartalmú gázok - a szén-dioxid és a metán - mennyisége a nagy kihalás idején.

Egyes kutatók szerint ezek a széngázok a nagy vulkánkitörések során Szibériában keletkezett bazaltképződményekből, "csapdákból" származnak.

A MIT kutatói azonban kimutatták, hogy ezek a vulkánkitörések nem voltak elég erőteljesek az üledékekben talált szén keletkezéséhez. Ráadásul "egy vulkáni eredetű gyors 'szén-dioxid-befecskendezést' fokozatos csökkenés követett volna - fejtette ki az egyik tudós, Gregory Fournier. "Márpedig az ellenkezője történt, gyors és folyamatos növekedés következett be, amelyből a metánkibocsátó mikrobák elszaporodására lehet következtetni."

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.